A nő, aki megszülte erőszakból fogant gyermekét

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2015. február 12. csütörtök

Jennifer Christie-t egy téli éjszakán megerőszakolták. A szörnyű tettből egy gyermek fogant. Jennifer azonban férjével együtt úgy döntött: a kisbaba ajándék, bármilyen rettenetes is, ahogy élete kezdődött...

"Tavaly januárban üzleti úton voltam és egy kis hotelben szálltam meg egy egyetemi városban. Hóvihar tombolt odakint, így akkor sem hallottam volna a közeledő lépések zaját, ha az illető trappolva érkezik.
Minden nagyon gyorsan történt. Kinyitottam az ajtót, megfordultam, hogy becsukjam magam után, és akkor megláttam: ott állt egy hatalmas férfi közvetlenül előttem. Ököllel belevágott az arcomba. Az első, amit éreztem nem is félelem volt, hanem összezavarodottság. Többre nem emlékszem.
A lépcsőházban tértem magamhoz. Az orvosi vizsgálat egyetlen nemi úton terjedő betegséget sem mutatott ki nálam.
A következő hónapban egy tengerjáró hajón kaptam munkát. A második napon vérhast kaptam, de az antibiotikumtól sem lettem jobban. Kórházba vittek, ahol megultrahangoztak. Ekkor derült ki, hogy terhes vagyok. Éppen Valentin-nap volt.
A hajón hazafelé elmondtam az orvosoknak, mi történt velem a múlt hónapban. Ettől kezdve karanténban tartottak. Hogy mitől féltek, attól-e, hogy öngyilkosságot kísérlek meg, vagy hogy összeomlok és meztelenül rohangálok majd a fedélzeten, nem tudom. Az orvosok és nővérek egytől egyig vigasztaltak és biztosítottak arról, milyen könnyű lesz „megoldani ezt a problémát”, azaz: megölni a gyermeket és újrakezdeni. Könnyű?
Sok mindenről beszélgettem a családommal telefonon, amíg hazaértem, de valahogy a „megoldani ezt a problémát” sehogy nem jött ki a számon, ahogy a férjemnek sem. Amikor elmondtam neki, hogy terhes vagyok, nyugodt hangon így válaszolt: „Rendben, rendben, minden rendben van.” Megkérdeztem tőle, hogy mégis mit ért az alatt, hogy minden rendben van? Azt felelte: „Úgy értem, hogy végig tudjuk csinálni. Szeretem a kisbabákat és most lesz még egy gyermekünk. Ez egy ajándék! Egy csodálatos dolog születik egy szörnyű dologból. És mi végig fogjuk csinálni!”
Ekkor érezni kezdtem azt a boldogságot, amit csak egy anya érezhet, amikor gyermeket hord a szíve alatt. Az új szeretet hamar legyőzte a félelmeimet, a haragomat. A férjemnek igaza volt: Meg tudjuk csinálni!
A hajón töltött utolsó nap reggelén azt mondtam az orvosoknak: „Ha valaha is eszükbe jutna, vajon mi történt velem a továbbiakban, elárulom, hogy októberben gyönyörű kisbabám fog születni.” A reakciójuk, az arckifejezésük… nehéz szavakba önteni, amit láttam: azok az emberek, akik az elmúlt napok során minden erejükkel az abortusz helyességéről győzködtek, most meghatódottan álltak velem szemben. Az jutott eszembe, hogy Isten milyen csodálatos módon tud egy szörnyű traumát jóra fordítani. És én vagyok az eszköze. 
A várandósságom alatt sokat voltam kórházban. Magas vérnyomás, méhösszehúzódások, preeklampszia… Ijesztő volt, amikor a 26. héten azt mondták, lehet, hogy most azonnal meg kell indítaniuk a szülést. Azt akartam, hogy a fiam éljen! Szerencsére szigorú ágynyugalom mellett otthon maradhattam és megvárhattuk a 9. hónap végét.
Igaz, hogy a kisfiunk erőszak során fogant de Ő akkor is Isten ajándéka – egy olyan ajándék, amelyre szüksége volt a családunknak. Ő tett minket teljessé. Hálás vagyok azért is, mert találkozhattam hozzám hasonló anyákkal, akiket ugyancsak megerőszakoltak. De mi túlélők vagyunk, nem pedig áldozatok. A fiam meggyógyított.
Annak a nyomásnak az intenzitása, amely az abortuszt látta az egyetlen lehetőségnek egy ilyen helyzetben, megdöbbentő volt számomra. Olyan sokszor mondták nekem, milyen gyors, egyszerű megoldás egy gyermek életének kioltása, és hogy milyen könnyű lesz utána folytatni az életemet. Szívszorító volt újra és újra ezt hallani. Még a barátaink közül is voltak olyanok, akik azt mondták, hiba megtartani ezt a babát és hogy nem leszek képes érzelmileg kezelni a helyzetet. De én tudom, hogy valahányszor mi, megerőszakolt anyák megosztjuk a történetünket, újabb és újabb életeket mentünk meg."
Jennifer Christie ötgyermekes édesanya, a wwwsavethe1.com blog írója.
Forrás: lifenews.com
(csaladhalo.hu)

You have no rights to post comments