Ausztriában megújul az Iszlám-törvény
Nem kívánt aktualitást kapott az évek óta készülgető új iszlámtörvény: a párizsi merényletek után jócskán megnőtt a figyelem az európai országokban élő muzulmánok iránt. Az iszlám hitűek száma a nyolc és fél milliós Ausztriában félmillió. A legtöbben Törökországból települtek be jobb megélhetést keresve; sokan menekültek a balkáni háborúk idején Bosznia-Hercegovinából, illetve ugyancsak az öldöklés elől Csecsenföldről. Harmaduk – elsősorban a régóta itt élő törökök – már osztrák állampolgár.
Ausztria – a Monarchia tradícióját is követve – élen jár a vallásgyakorlás egyenlőségének terén. Ezzel, nem pedig a megváltozott külső körülményekkel magyarázható az igyekezet, hogy a jogokat és a kötelességeket egyaránt számon kérhető szabályok rögzítsék. És persze a hagyomány: Bosznia-Hercegovina annektálása után a Monarchia megalkotta a maga iszlámtörvényét, amely a mai napig érvényben van, s amelyet ideje lenne megújítani.
Ezt eredetileg 2012-re, a századik évfordulóra tervezték. Kényes kérdésről van szó, úgyhogy nem meglepő a csúszás. Olyan törvényt kell alkotni, amely elfogadható a muzulmán közösség számára, de figyelembe veszi az osztrák érdekeket is. A törvénytervezetet a kormány már elfogadta, s a parlament jóváhagyása sem kétséges.
Sebastian Kurz külügyminiszter gyakran beszél a törvény céljairól. Arról például, hogy a vallásgyakorlás szabadsága a muzulmánok számára kötelezettségekkel is járjon. Ilyen az osztrák világi törvények betartása – a saría fölé helyezése. Nem elhanyagolható elvárás, hogy a szabad vallásgyakorlás ürügyén az iszlám országok ideológiájából ne jusson be Ausztriába olyasmi, ami ott elfogadhatatlan.
A törvénytervezet egyik új cikkelye tiltja a vallási és oktatási intézmények külföldről történő finanszírozását. Legfeljebb egyszeri pénzügyi támogatás engedélyezett, az is osztrák alapítványon keresztül. Ma még az iszlám központok, mecsetek, a prédikátorok és imámok gyakorlatilag ellenőrizhetetlenül jutnak pénzhez Szaúd-Arábiából és Törökországból. A jövőben csak hazai forrásokat vehetnek igénybe, s tilos külföldi imámokat foglalkoztatni. Ma az országban működő háromszáz imám közül hatvanöt a török kormány alkalmazottja. Félő, hogy velük együtt nemkívánatos társadalompolitikai hatások is érkeznek – mondja Kurz.
A külföldi vallástanítók kiváltásához Ausztria megfelelő teológiai egyetemi képzést biztosít. Egyben kötelezik a prédikátorokat a német nyelv ismeretére. Megkövetelik a Korán valamennyi változatának német fordítását – az állam tudni akarja, mi folyik a szabad vallásgyakorláshoz rendelkezésre bocsátott mecsetekben.
Az igény jogosnak tűnik. Különösen, amióta tavaly novemberben a legnagyobb és leglátogatottabb bécsi mecset, az Iszlám Központban 1979 óta működő Altun Alem prédikátoráról kiderült, hogy szorgalmasan toborozza hívei közül az Iszlám Állam harcosait. Az Ebu Tejma néven ismert, 33 éves, boszniai származású férfiút (igazi neve Mirsad Omerovic) egy országos kommandós akcióban tartóztatták le, és azóta egyre erősödik a gyanú, hogy tevékenysége nem merül ki harcias prédikációkban. Sokkal valószínűbb, hogy a dzsihád eszméinek meghódított fiataloknak segít eljutni a szíriai-iraki kiképzőtáborokba.
Az osztrák belügyminisztérium adatai szerint az eddig így kiutaztatott százhatvan muzulmán közül legalább hatvan Ebu Tejma kapcsolata volt. Egyébként az összlétszámból nagyjából harmincan az ottani harcokban életüket vesztették, ám hatvanan már visszatértek Ausztriába, és ki tudja, nem várják-e a parancsot egy terrorakcióra. Ebu Tejma jó viszonyt ápol annak a boszniai falunak a vallási vezetőjével, amelyben az egykori jugoszláviai háború fanatikus iszlám harcosai telepedtek le. A szóban forgó imám harcosokat szállít az Iszlám Állam hadseregébe.
Egy másik prédikátort augusztusban értek tetten, amint nyolc csecsen férfit próbált kicsempészni az országból – első vallomásuk szerint törökországi nyaralás céljából. Az Yunus F. néven emlegetett prédikátor aztán helyesbített: az igazi célpont a szíriai–iraki hadiövezet lett volna. A hatóságok feltételezik, hogy Ebu Tejma az emberanyag megszervezését és az anyagiakat biztosítja, míg a török származású Yunus F. logisztikát, törökországi kapcsolatokat és határmenti helyismeretet szolgáltat.
Nos, a külföldi forrás kiapadásától, a mecsetek hétköznapi életének átláthatóságától (a német nyelv használatától) a kormány az ilyen kapcsolatrendszerek ellehetetlenítését, a szalafista hálózatok aknamunkájának megszüntetését reméli. Ez a célja egy másik előírásnak is: a jövőben a vallási közösségnek el kell bocsátania azt a vallási vezetőt, akit osztrák bíróság egy évnél hosszabb börtönbüntetésre ítélt.
Cserében a törvény garantálja a zökkenőmentes vallásgyakorlást, (imahelyet kórházakban és más középületekben, a hadseregben is), biztosítja az iszlám központok működtetését, az állami védelmet létesítményeiknek. Nem gördít akadályokat a vallási előírásoknak megfelelő élelmiszer előállítása elé, elfogad bizonyos vallási szokásokat (például a muzulmán fiúk körülmetélését – csakúgy, mint a két éve életbe lépett izraelita törvény), iszlám teológiai fakultás létesítését ígéri a Bécsi Egyetemen, s ha nem mondja is ki a muzulmán vallási ünnepek munkaszüneti nappá minősítését, lehetőséget ad erre az egyes munkáltatóknak. A muzulmánok kedvében járva szervezeteiket közhasznú társasággá nyilvánítja, és ezzel utat nyit újabb szervezetek létesítéséhez azoknak, akik nem érzik megfelelő képviseletnek a jelenlegi kettőt.
Mindezzel a kormány – Kurz külügyminiszter szavai szerint – jogbiztonságot szeretne nyújtani a muzulmánoknak, ugyanakkor „osztrák jellegű” iszlám hitet kínál az Ausztriában élők számára, s akadályt kíván állítani a nem kívánt külföldi befolyás útjába.
S hogy mi a baj mindezzel, miért tart három éve az egyeztetés és a vita? A muzulmánokat tömörítő szervezet vezetői leginkább a külföldi finanszírozás megszüntetését kifogásolják. E forrás nélkül sok iszlám létesítmény csődbe mehet – vélik. Az alig két éve alapított és szinte teljesen szaúd-arábiai pénzekből épülő, a vallások közti párbeszéd bécsi intézményének szánt Abdullah Király Központot más is veszélyezteti. Az új törvény előírásain kívül gond az is, hogy a szaúdi ígéretek ellenére a finanszírozó országban továbbra sem hódit a párbeszéd gondolata: ott még mindig dívik a vallásszabadságot hirdetők megkorbácsolása, bebörtönzése.
A párizsi merényletek aligha befolyásolják az ausztriai iszlám törvény sorsát, hiszen a tervezetet már elfogadta a kormány, s csak a parlamentnek kell rábólintania. A törvény fontos a politikai vezetésnek, amely furcsa módon nem vett részt a párizsi szolidaritási menetben. Ehelyett Faymann kancellár és Fischer államfő „saját demonstrációt” tartott a Heldenplatzon, tizenkétezres tömeg részvételével. Rejtély, hogy az idegengyűlöletet és az erőszakot mindig határozottan elutasító politikusok párizsi távolmaradásának hátterében a hazai szereplés vágya állt-e, vagy inkább a kompromisszumkeresés régi osztrák hagyománya. A „ne ingereljük saját muzulmánjainkat” gondolat jegyében.
(Szászi Júlia, 168ora.hu)
