A kiber-megváltás álma
"Amikor a halál és az adók is eltűnnek..." - Az emberiség utópisztikus elképzelései között mindig megjelenik az optimizmus, hogy a tudomány és az egyedfejlődés a távoli jövőben eljut arra a pontra, amikor az emberi élet két legnagyobb nyomorúsága, a betegségek és a halál könnyen legyőzhetővé válnak.
Emiatt döntenek egyre többen úgy, hogy földi maradványaikat nem hagyják a férgek martalékának, hanem lefagyasztott állapotban őrzik az utókor számára, hogy talán száz éven belül ismét életre kelthessék őket. Mások a robotika megváltó erejét hangsúlyozzák.
2011-ben hunyt el a krionika tudományának és gyakorlatának megalkotója Robert Ettinger, aki a hibernálás ötletét egy sci-fi főhős történetéből merítette. Az 1931-ben megjelent (Neil R. Jones által írt) történet szerint a Föld utolsó élő lakosa, Jameson professzor halálakor lefagyasztja magát, s egy űrkapszulában kering a kietlen Föld körül, míg egy kiborg expedíció rá nem talál, s fel nem éleszti halottaiból. Ettinger a könyvet olvasva úgy érezte, hogy az író elvétette a saját ötletének lényegét, ugyanis, ha „a halhatatlanság elérhető a fejlettebb földönkívüliek segítségével, akkor miért nem fagyasztunk le mindenkit, hogy megvárják a megfelelő segítséget, ami a jövőben érkezhet számukra?”
Ettinger a hatvanas években publikálta The Prospect of Immortality (A halhatatlanság távlatai) című írását, mely Amerika-szerte ismertté tette a krionika alapgondolatát. Az első pácienst 1962-ben tették hidegre a michigani Krionika Intézetben. Azóta mintegy 200 ember költözött a nitrogénekkel teli tartályokba, ahol fejjel lefelé pihennek, hogy egy esetleges szivárgás esetén a fej ne legyen kitéve az olvadás veszélyének. Az intézet további 2000 előfizetővel rendelkezik, akik évi 120 dollárral foglalózzák maguk számára a krionikai kezelést, ami a halál beálltakor további 30 ezer dollár költséggel jár (ez körülbelül 8 millió forintnak felel meg).
Az eljárás célja a test szöveteinek minél hatékonyabb megőrzése az utókor tudósai számára, akiknek majd hatalmában állhat a páciensek életre keltése. Hogy a fagyasztás során ne történjen sejtkárosodás, az előkészítés során minden folyadékot el kell távolítani a halott testéből, hogy az kikristályosodva ne tudja kilyukasztani a sejt-falakat, károsítani a belső szerveket. Ennek érdekében a pácienst 16 féle fagyálló folyadékkal kezelik, miután a lehető legtöbb testfolyadékot – beleértve a vért – eltávolították a szervezetből.
A 2013-mas Global Future 2045 Konferenciát Philippe Van Nedervelde, nanotechnológiai igazgató a következő szavakkal nyitotta meg: „Eddig két biztos dolog volt az életünkben: a halál és az adók. Nemsokára már csak az adók lesznek azok. És ha meglesz a lehetőségünk, hogy örökké éljünk és prosperáljunk, talán az adók is elvándorolnak a dodók útján.” A konferencia résztvevői mind olyan neurológus szakértők és futuristák, akik jelentős erőforrásaikat az örök élet elérésére fordítják. Talán az egyik legeltökéltebb közülük az alapító Dmitrij Ickov, akinek a test élettartamának kiterjesztésén túl célja a test helyettesítése. Az orosz vállalkozó 2045-ig szeretné megvalósítani projektjét, melynek célja egy olyan technológia előállítása, mely segítségével az egyén személyiségét egy nem biológiai hordozóba transzferálják, és így a halhatatlanságig nyújtják az illető élettartamát – írja a 2045 Kezdeményezés honlapja.
(Cserkó Abigél, hetek.hu)
