5 dolog, amit a haldoklók megbánnak életükből
Bronnie Ware éveken át betegápolóként dolgozott, hospice-nővérként az utolsó 3-12 hetet töltötte a haldoklókkal. A betegei már csak meghalni tértek haza a kórházból. Meglátása szerint az emberek sokat fejlődnek, amikor szembesülnek a saját halandóságukkal. “Néhány eset rendkívüli volt. Valamennyien átélték az elutasítást, a félelmet, a dühöt, a bűntudatot, majd a még több elutasítást és végül az elfogadást. Minden egyes ápolt megbékélt, mielőtt eltávozott. Mindegyik” – számolt be a sokat látott nővér.
Amikor megkérdezte tőlük, mit sajnálnak, vagy mi az, amit másképp csinálnának, ugyanazokat válaszolták mind, újra és újra. Íme a legtöbbször említett megbánások.
1. Bárcsak lett volna bátorságom a saját életemet élni, és nem azt, amit mások elvártak tőlem!
Ezt sajnálták a legtöbben. Amikor az emberek észreveszik, hogy mindjárt vége az életüknek, és elfogultság nélkül tekintenek vissza rá, akkor könnyen meglátják, hány álom maradt megvalósulatlanul. A legtöbb ember még az álmai felét sem valósította meg. Azzal a tudattal kellett meghalniuk, hogy mindezért csak magukat okolhatják, mert nem küzdöttek értük elég kitartóan.
Addig kell megvalósítani az álmaidat, amíg képesek vagy rá. Attól a pillanattól kezdve, hogy elveszíted az egészséged, már késő lesz.
2. Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat!
Ezt minden férfi beteg elmondta. A napi hajtás miatt nem jutott idő sem a gyerekeikre, sem a feleségükre. A nők szintén beszámolnak erről, pedig a legtöbbjük idősebb generációhoz tartozott, amelynek tagjai még nem voltak kenyérkeresők.
Ha végiggondoljátok, mi az, ami igazán számít, egyszerűsítitek az életeteket, és tudatosan választotok, sokkal kevesebb bevételből is kijöttök, mint gondolnátok. Vagyis kiléphettek a taposómalomból. Boldogabbak lesztek, és nyitottabbak az új lehetőségekre. Egyáltalán – észre fogjátok venni őket.
3. Bárcsak lett volna bátorságom kimutatni az érzéseimet!
Sok ember elnyomta magában az érzéseit, hogy ne bonyolódjon konfliktusba másokkal. Óvatoskodásuk eredményeként középszerű életre rendezkedtek be, és soha nem váltak azzá, akivé válhattak volna. Sőt, sok betegséget a visszafojtott keserűség és a neheztelés válthatott ki.
Ha más a véleményed, és hangnemet váltasz, megadod az esélyét egy teljesen új, magasabb szintre emelt kapcsolatnak. A másik lehetőség, hogy kiderül, egészségtelen a kapcsolat. Bárhogy történjen, csak nyerhetsz rajta.
4. Bárcsak szorosabb kapcsolatot ápoltam volna a barátaimmal!
Sok haldokló csak az utolsó hetekben döbbent rá, mekkora érték lenne egy-egy elúszni hagyott régi barátság. Sokan mélyen megbánták, hogy nem adták meg a kellő időt és odafigyelést, amit a barátság megérdemelt volna.
A rohanó mindennapokban könnyen elsikkadsz az örömszerzés boldogsága felett. Hajtasz a kocsira, amit nem viszel a sírba, de azt a szeretetet magaddal vihetnéd, amit azoknak adhatnál, akik viszontszerethetnének.
5. Bárcsak hagytam volna, hogy boldogabb legyek!
Meglepően sokan nem jöttek rá életük végéig, hogy a boldogság megélése a saját döntésükön múlik. Ehelyett beragadtan követték a régi szokásaikat, nem próbáltak ki új dolgokat, és nem engedték meg maguknak, hogy nagykanállal habzsolják az életet.
Kényelemmel kecsegtet, ha követed a magaddal hozott mintákat, egyúttal színlelést követel mások, sőt, saját magad előtt is. Ha változtatsz, felszabadultan nevethetsz és tökéletlenkedhetsz, ahogyan a szíved mélyén mindig is szerettél volna.
Amikor éppen haldokolsz, nem foglalkozol azzal, hogy mit gondolnak mások. És ez szabadságot ad. Ha ráébredsz erre addig, amíg egészséges vagy, még a halál előtt kiderítheted azt is, hogy ki vagy te valójában.
(szeretlekmagyarorszag.hu)
