Az új ateizmus érvei Isten ellen
Az új ateizmus éllovasai szerint az istenhit irracionális, logikátlan és teljességgel összeegyeztethetetlen a tudományos gondolkozással. Szerintük a legjobb dolog, ami történhetne a világon, az, ha a vallások, és köztük mindenekelőtt a kereszténység elveszítené a társadalmi tekintélyét, és tanait visszaminősítenék a babonák, a legendák szintjére. Most az új ateisták által gyakran hangoztatott érvekkel és a kereszténység részéről az azokkal szemben megfogalmazott cáfolatokkal foglalkozunk.
1. A hit irracionális „A hit egy minden bizonyítékot nélkülöző meggyőződés, amely nem szabadna, hogy a modern társadalmak tiszteletét élvezze. A hit minden esetben bolondság és a társadalomban fellelhető számos gonoszság okozója.” (Victor Stenger, magyar származású ateista filozófus)
Egy keresztény szubjektív Isten-élménye bőven elegendő számára ahhoz, hogy teljes meggyőződéssel higgyen a Biblia igazságaiban. Nem szükséges észérvekkel aládúcolnia a hitét, éppúgy, mint annak az elítéltnek, aki pontosan tudja, hogy ártatlan – habár ellene hoz ítéletet a bíróság. Ugyanakkor a hit és a racionalitás kitűnően megférnek egymás mellett. A bibliai hitet gyakorló személy azért bízik Istenben, mert Ő hitelesnek, megbízhatónak bizonyult a számára. A bibliai hit nem a bizonyítékok ellenére hisz, hanem a bizonyítékok fényében. Isten tíz rendkívüli csodán keresztül adott bizonyítékokat magáról a zsidóságnak, mielőtt kivezette volna őket Egyiptomból. Az ószövetségi próféták rendszeresen hivatkoztak arra, hogy a jövő pontos előrejelzése az egyik bizonyítéka Isten hitelességének. A názáreti Jézus is csodákkal bizonyította isteni származását.
Minden ember, még az ateisták is hisznek valamiben. Hiszünk abban, hogy nem üt el egy autó a járdán, ezért merünk gyalogosan közlekedni – pedig néha előfordul, hogy egy autó felfut a járdára… Hiszünk abban, hogy nem fog lezuhanni a repülőgép, amelyre ülünk – pedig néha lezuhannak repülőgépek… Az ateisták hiszik, hogy az univerzum a semmiből jött létre. Hiszik, hogy az élet spontán alakult ki az anyagból, hogy a fizikai világon túl nincs más valóság. Az ateista tudósok nagy meggyőződéssel hisznek egymás elméleteinek is. Ezek egyike sem bizonyítható empirikusan, ezek a hit tárgyát képező állítások.
Ha a hit irracionális lenne, akkor miért van az, hogy mind a történelem során, mind jelen korunkban rengeteg gondolkodó, értelmiségi és vezető személyiség – államférfiak, filozófusok, tudósok, feltalálók és írók – hittek és hisznek a Biblia hitelességében és Isten valóságában?
2. A Bibliában leírt személyek létezése, illetve események megtörténte nem bizonyítható.
A természettudományos és a történelemtudományos kutatás és megismerés alapelvei eltérőek. Előbbi módszertana az empirikusan bizonyítható, érzékszervi megtapasztaláson alapul, vagy a vizsgálat tárgyának megismételhető kísérletekkel igazolhatónak kell lennie. Ugyanakkor egyetlenegy történelmi személyiség létezését vagy esemény megtörténtét sem lehet természettudományos módszerrel bebizonyítani, ezért a Bibliával szemben sem lehet ezt a módszertant alkalmazni. A történelemtudományos módszertan egyrészt szemtanúk leírására, másrészt tárgyi bizonyítékokra alapoz. A Bibliában lejegyzett helyszínekkel, eseményekkel és személyekkel kapcsolatban rengeteg a rendelkezésünkre álló korabeli szemtanú-beszámoló és tárgyi bizonyíték, régészeti lelet. A bibliai leírások valójában a legrégebbi, szemtanúk által leírt történetek, így ezek a beszámolók sokkal korábbi tanúkra építenek, mint a világi történelemtudomány. Több írásos bizonyítékkal rendelkezünk a názáreti Jézusról, mint például Julius Caesar vagy Nagy Sándor létezéséről.
Az Újszövetségi írások másolatai közül vannak olyanok, amelyek az eredeti szöveg születésétől számított száz éven belül keletkeztek. Összehasonlításképpen: milyen korai szövegmásolatokkal rendelkezünk más, széles körben elfogadott ókori művekkel kapcsolatban? Homérosz – 500 év, Arisztotelész – 1400 év, Tacitus – 1000 év, Hérodotosz – 1300 év, Platón – 1200 év, Caesar – 1000 év. És hány darab másolatrészlet maradt fenn ezekről a művekről? Iliász – 643, Arisztotelész – 49, Tacitus – 20, Hérodotosz – 8, Platón – 7, Caesar – 10. Újszövetség másolatrészletekből ezzel szemben 5600 darabbal rendelkezünk.
3. A tudomány és a hit összeegyeztethetetlen „A konfliktus a vallás és a tudomány között kikerül- hetetlen. A tudomány sikere gyakran a vallási dogmák kárára valósul meg, a vallásos dogmák fenntartása pedig gyakran a tudomány kárára történik.” (Sam Harris ateista filozófus) „A hit és a tudo- mány kibékítésére tett min- den igyekezet eleve kudarcra van ítélve és nevetséges is egyben.” (Christopher Hitchens néhai ateista filozóus)
A tudományos forradalom és a modern tudomány a zsidó-keresztény kultúrában, Európában jött létre – pedig a 16-17. században világszerte számos kultúrában kezdték vizsgálni az emberek a körülöttük levő világot. Ez azért is történhetett meg, mert a kereszténység tanításai és a tudományos megismerés között nem áll fenn ellentmondás. A Biblia tanításai szerint a természet tanulmányozása, a tudományos vizsgálódás Isten valóságára utaló jelekhez vezet.
A tudomány legnagyobb úttörői többnyire hívő keresztények voltak – például Nikolausz Kopernikusz, Isaac Newton, Blaise Pascal, Francis Bacon, James Maxwell, Johannes Kepler, Max Planck, Michael Faraday, Rene Descartes, Werner Heisenberg, William Kelvin. „A körülöttünk levő világ vizsgálatának fő célja az kell, hogy legyen, hogy felfedezzük az Isten által a természetre rászabott racionális rendet, amelyet Ő a matematika nyelvén jelent ki a számunkra” – fogalmazott Kepler.
Napjainkban is számos tudós él, aki hisz Istenben. Richard Dawkins militáns ateista és evolucionista író 2006-ban jelentette meg az Isteni téveszme (The God Delusion) című könyvét. Ugyanebben az évben három hívő tudós könyve is megjelent – a harvardi csillagász, Owen Gringrich Isten univerzuma című könyve, a világhírű fizikus-professzor Paul Davies A Goldilock-dilemma (The Goldilock Enigma) című könyve, illetve Francis Collinsnek, az emberi génfeltérképezési projekt vezető tudósának az Isten nyelve: egy tudós bizonyítékkal szolgál Isten létezésére című könyve. (Collins azóta az amerikai, négyezer kutatót alkalmazó Nemzeti Egészségügyi Intézet igazgatója lett.)
4. Csodák nem lehetségesek „Legutóbb a tizenkilencedik században fordulhatott elő, hogy egy művelt ember szégyenkezés nélkül bevallotta, hogy hisz a csodákban, mint például a szeplőtelen fogantatásban.” (Richard Dawkins militáns ateista, az Isteni téveszme című bestseller szerzője)
Alapvetően világnézeti kérdés az, hogy valaki elfogadja a csodákat lehetséges történéseknek. A modern ateisták naturalista világnézeti alapokon állnak, mely szerint a természeten, az anyagon kívül nem létezik más, így például Isten, lélek vagy szellemi világ sem. Minden esetben ez a világnézeti előfeltevésük, bármilyen megtapasztalás éri is őket, az legfeljebb egy még meg nem magyarázott természeti jelenség lehet. Ha több szemtanú egybehangzóan állítaná azt egy ateista világnézetű embernek, hogy látott egy halottat feltámadni, ő ezt semmiképpen sem hinné el, még ha a szemtanúk amúgy köztiszteletben álló, hiteles emberek lennének is.
És pontosan ez a helyzet a kereszténység legnagyobb csodájával, a názáreti Jézus feltámadásával kapcsolatban. Jézust megölték – erről mind a négy evangélium, valamint több Biblián kívüli forrás, így Tacitus történetíró, a zsidó Josephus Flavius, illetve a Talmud is beszámol. Jézus sírja a feltámadás után három nappal már üres volt. Nagyon sokan hittek Jézus követőinek azon a környéken, ahol Jézust megölték. Ha meglett volna a teste, a fiatal és üldözött keresztény hit azonnal összeomlott volna. A názáreti tanítványai teljes meggyőződéssel hittek abban, hogy találkoztak a feltámadott Jézussal – egyrészt, mint szemtanúk, beszámoltak erről, másrészt a tizenkét apostol közül tizenegyen az életüket is odaadták, semhogy letagadják megtapasztalásukat. Rajtuk kívül a rendkívül művelt, korábban keresztényüldöző tarzusi Pál is beszámolt arról, hogy Jézus megjelent neki, később ő szintén az életét adta a hitéért. Pál ezenkívül azt is elmondja, hogy a feltámadott Jézus egy esetben 500 embernek egyszerre megjelent, akik közül némelyek még élnek – és ezzel egyfajta kihívást is intézett a hallgatóságához, hogy tessék nyugodtan megkérdezni az életben levő és köztük élő szemtanúkat.
Attól, hogy mi még nem tapasztaltunk meg valamit, mások még megtapasztalhatták. Attól, hogy valami nagyon valószínűtlen, még megtörténhet. 1849-ben, amikor Johann Ludwig Krapf német misszionárius beszámolt róla, hogy Afrikában, az egyenlítő magasságában egy hófödte hegycsúcsot látott, korának tudományos világa nevetve utasította el hihetetlen állítását. Csak harminc évvel később került tényként elfogadásra, hogy a Mount Kenya csúcsán valóban van hó.
5. A vallásos hit háborúkhoz vezet.
„Vallások nélküli világról” énekelt, álmodozott egykor John Lennon – de valóban egy istenhit nélküli meggyőződés, az ateizmus hozná el az emberiség számára a béke és egyetértés korszakát?
A vallásháborúk áldozatainak a száma még csak meg se közelíti az ateista rezsimek áldozatainak a számát. A történészek szerint a föld lakossága 1450-ben 500 millió fő volt, míg 1950-ben 2,5 milliárd – tehát megötszöröződött. A keresztes háborúk, az inkvizíció és a boszorkányégetések együttesen mintegy 200 ezer ember halálát okozták.
A népességnövekedést a 20. század közepéig figyelembe véve, ez olyan, mintha egymillió áldozat lett volna. A Hitler, Sztálin és Mao nevével fémjelzett, ateista ideológián álló rezsimek által kirobbantott népirtások és háborúk százszor ennyi ember haláláért felelősek.
Colin Baier és Bradley White 2001-ben készült felmérése 60 korábbi kutatás eredményeire alapozva kijelentette, hogy „a vallási meggyőződés… bizonyos fokig segít az egyént elrettenteni a bűnelkövetéstől”. A felmérés szerint a mélyen hívő, illetve az istentiszteleteket rendszeresen látogató emberek kevésbé hajlamosak a bűnelkövetésre.
6. A szenvedés és a gonoszság létezése cáfolja egy jó és mindenható Isten létezését.
A Biblia tanítása szerint Isten nem teremtett gonoszt, csak szabad akarattal rendelkező lényeket. A szabadság pedig az istenellenes cselekedetek (a gonosz) elkövetésének lehetőségét is magában hordozta. Nem Isten a rossz, hanem az emberek, akik eltávolodtak az abszolút jótól, és ezzel az abszolút gonosz felé fordultak – így nem Istent kell hibáztatni a gonosz dolgokért, hanem az embert. A gonosz létezése éppen azt bizonyítja, hogy a Biblia beszámolója igaz, miszerint létezik ősgonosz, a tökéletes jónak, az Istennek az ellentéte.
Másrészről lehet egy általunk éppen nem ismert oka annak, hogy Isten miért engedi meg a szenvedést. Például a bibliai történetben Józsefet eladták a testvérei Egyiptomba rabszolgának, majd végül kiderült, hogy valójában az Isten küldte őt oda a testvérei életének megmentése céljából. Jób szenvedésének is volt oka, amelyet le is ír a Biblia, bár ő ezt akkor még nem tudta.
7. Az ateizmus logikus, és ami logikus, az igaz is.
Nem minden igaz, ami logikus. Vegyük például a következő mondatot: „Ez a mondat nem igaz.” Ha a leírt mondat igaz, akkor nem igaz, ha pedig nem igaz, akkor igaz. Akkor most igaz vagy nem? Illetve van, ami logikátlannak hangzik, ám mégis igaz lehet.
Létezik olyan érvelés, amely logikus, de nem igaz. Vegyük például azt az autót, amely közeledik egy másik, az ő sebességénél lassabban haladó és tőle távolodó autóhoz. Logikus lenne azt állítani, hogy az első autó soha sem éri el a másodikat, hiszen mire utolérné, a második autó mindig egy kicsit távolodni fog tőle. Mégis eléri. Egy fa felé dobott kőnek először meg kell tennie a távolság felét, majd a fennmaradó távolság felét, majd annak a felét, és így tovább, azaz végtelenszer felezett távolságot, ami mind valamennyi időbe telik, tehát a kő soha sem éri el a fát. Vagy mégis? (Az érvelés eredetét lásd Zénón paradoxonjaiban).
Vagy vegyük a szállodát, amelynek végtelen mennyiségű szobája van, és mindegyik szobában van egy vendég. Ha érkezik egy új vendég, akkor találunk neki szobát? Ha az első szobából átköltöztetjük a másodikba a vendégeket, a másodikból a harmadikba és így tovább, akkor az első szoba üres lesz, tehát az új vendégünk se marad hoppon – pedig eredetileg volt vendég az összes szobában… (Hilbert paradoxonja).
8. A szex egy természetes dolog. A kereszténység szexellenes, tehát természetellenes.
A Biblia nem a szex, hanem a házasságon kívüli szex veszélyeire figyelmezteti az embereket. A Példabeszédek könyve a következőket mondja: „Örvendezz a te ifjúságod feleségének, a szerelmes szarvas és kedves zerge, az ő emlői elégítsenek meg minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.” Az Énekek éneke könyve szintén rámutat a szexualitás szépségére. A Biblia szerint a szexuális kapcsolat célja a szaporodás, a házastársak közötti közösség építése, illetve a jogos testi vágyak kielégítése (ezért teremtette meg úgy az Isten az embert, hogy élvezze a szexuális együttlétet).
A USA Today újságban megjelent széles körű felmérés tanúsága szerint a monogám házasságban élő keresztény férfiak és nők a szexuálisan leginkább elégedett emberek közé tartoznak a földön. Ma már számos tanulmány és felmérés is bizonyítja, hogy a szexuális forradalom által közvetített minta, a korai életkorban elkezdett, és elkötelezett viszony nélküli, szabados szexuális viselkedés negatív következményekkel jár. Ilyenek a súlyos érzelmi-lelki zavarok, a válások, és így a csonka családban felnövekedő gyermekek számának drámai megnövekedése, illetve a nemi betegségek, a gyakran traumatikus hatást keltő abortuszok és a szexuális indíttatású bűncselekmények terjedése.
9. A Biblia állításai a természettel kapcsolatban idejét múltak, a modern tudomány már rég túlhaladta azokat.
A Biblia számos olyan természeti törvényről és jelenségről beszámol, amelyet a tudomány csak jóval később fedezett fel. A legalább 3000 éve íródott Jób könyvében azt olvashatjuk, hogy a világűr üres, „Ő… Függeszti fel a földet a semmiség fölé…” (Jób 26:7) A tudományos világ sokáig azt hitte, hogy a világűrben nem a semmi, vákuum van, hanem az éter anyaga, amelyen keresztül az elektromágneses hullámok is terjednek. Aztán 1887-ben Edward Morley kísérlete, majd Einstein érvelése révén kiderült, hogy valóban nincs éter a világűrben.
Szintén Jób könyvében található az, hogy a levegőnek súlya van: „Mikor a szélnek súlyt szerzett…” (Jób 28:25) Erre a felismerésre csupán 300 éve jutott el a tudomány. A Zsoltárok könyve tartalmazza, hogy a Nap is egy meghatározott pályán kering (Zsoltárok 19:4-6). A tudósok sokáig nevetségesnek tartották ezt a kijelentést. Ma már tudjuk, hogy a Nap körülbelül egymillió km/h sebességgel kering a Tejútrendszer központja körül.
A modern oceanográfia első tankönyvét Matthew Maury tengerésztiszt írta meg, aki azt követően kezdte el kutatni és fedezte is fel a tengerben található áramlatokat, hogy a Zsoltárok könyvében ezekkel kapcsolatos utalásra lett figyelmes: „…mindent, ami a tenger ösvényein jár…” (Zsoltárok 8:9). A tenger mélyén található forrásokról is beszél a Biblia, ezek közül az elsőt 1977-ben fedezték fel: „Eljutottál-e a tenger forrásaihoz, bejártad-e a mélységnek a fenekét?” (Jób 38:16)
A vízkörforgást, más néven a hidrológiai ciklust is jóval hamarabb leírta a Biblia, mint a modern tudomány. „Minden folyóvíz siet a tengerbe, mindazáltal a tenger mégis meg nem telik, akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanoda térnek vissza.” (Prédikátor 1:7) És valóban, ma már az is bizonyított, hogy a legtöbb felhő a tengerekből, óceánokból elpárolgott vízből keletkezik.
(Pátkai Mihály, hetek.hu)
