Ferenc pápa: Mit jelent ma kereszténynek lenni?
Ferenc pápa Jézus megjelenésének napján (epifánia), Vízkereszt ünnepén arra kérte az ünneplő közösséget, gondolják át, mit jelent kereszténynek lenni. Mit tanulhatunk ma a csillagot követőktől, akik a Messiást keresve a semmiből indultak, és senki sem tudta visszatartani őket, hogy eljussanak céljukhoz? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. A napkeleti bölcsek felismerték, az Isten nem e világ hatalmában jelenik meg, hanem szeretetének alázatában fordul felénk.
A napkeleti bölcsek csillagkövető útján
Ez a Gyermek, aki Betlehemben Máriától született, nemcsak Izrael népéhez jött, akit a betlehemi pásztorok jelképeznek, hanem az egész emberiséghez, akit ma a napkeletről érkezett bölcsek képviselnek. Valójában éppen a bölcsekre és az ő Messiást kereső vonulásukra irányítja ma az egyház a figyelmünket, hogy elmélkedjünk róluk, és imádkozzunk.
Ezek a napkeletről érkezett bölcsek az elsők azok között, akiknek a vonulásáról Izajás próféta beszélt az első olvasmányban. Olyan menet ez, mely azóta sem szűnt meg, és ami áthalad az összes korszakon, felismeri a csillag üzenetét, és megtalálja a Gyermeket, aki Isten gyengédségét mutatja nekünk. Mindig új személyek jönnek a csillag fénye vonzásában, akik rálelnek az útra, és elérkeznek Hozzá.
Az igazi világosság keresése útján
A mágusok a hagyomány szerint bölcs emberek, a csillagok tudósai, akik az eget kémlelik, egy olyan kulturális és hiedelmek szőtte összefüggésben, mely jelentőséget tulajdonított a csillagoknak, és úgy vélte, befolyásolják az emberi sorsokat. Ezek a bölcsek azokat a férfiakat és nőket képviselik, akik az Istent keresik a világ vallásaiban és filozófiáiban. Olyan keresés ez, melynek soha nincs vége.
A bölcsek nekünk is az utat jelzik, amelyen járnunk kell az életünkben. Ők az igazi világosságot keresték: „Lumen requirunt lumine”, ahogy vízkereszt egyik liturgikus himnusza mondja, éppen a bölcsek tapasztalatával összefüggésben: fényt követve, világosságot keresnek. Isten keresésére indultak, látván a csillag jelét.
A Lélek indítására – személyes találkozásra várva
A Szentlélek hívta őket, és ő indította őket útra. Ezen az úton történik meg a személyes találkozásuk az igaz Istennel. Menet közben megannyi nehézséggel kell szembenézniük. Amikor megérkeznek Jeruzsálembe, elmennek a királyi palotába, mert magától értetődőnek találták, hogy az új király királyi palotában születik. Ott elvesztik szem elől a csillagot, és egy kísértéssel szembesülnek, amit az ördög állít nekik: ez Heródes kelepcéje. Érdeklődést mutat ugyanis a gyermek iránt, de nem azért, hogy imádja őt, hanem hogy elpusztítsa. Heródes a hatalom embere, aki a másikban csak a riválist képes meglátni. Végső soron még Istent is riválisnak tekinti, a legveszélyesebb riválisnak. A bölcsek Heródes palotájában a sötétség és vigasztalanság időszakán mennek át, amit a Szentlélek kegyelmével sikerül legyőzniük, aki a Szentírás prófétai jövendölésein keresztül beszél. Ezek azt jelzik, hogy a Messiás Betlehemben, Dávid városában születik.
Kettős próbatétel
Ekkor ismét útra kelnek, és újból megpillantják a csillagot: az evangélista megjegyzi, hogy „nagy örömöt”, igazi vigaszt éreztek. Betlehembe érkezve „megtalálták a gyermeket, anyjával, Máriával”. A jeruzsálemi megkísértés után most ez volt számukra a második, a nagy próbatétel: elutasítani ezt a kicsinységet. Ellenben ők „leborultak, és imádták őt”, miközben értékes, jelképes ajándékot adtak neki. Mindig a Szentlélek kegyelme segít: az a kegyelem, mely a csillagon keresztül meghívta és az úton vezérelte őket, most bevezeti őket a titokba. A Lélek indítására eljutnak annak a felismerésére, hogy Isten szempontjai nagyon különböznek az emberek szempontjaitól, hogy az Isten nem e világ hatalmában jelenik meg, hanem szeretetének alázatában fordul felénk. A bölcsek így az igazi hitre való megtérés példaképei, akik inkább hittek Isten jóságában, semmint a hatalom tünékeny fényességében.
A titok: Isten lealacsonyítja önmagát
Most tehát feltehetjük a kérdést magunknak: milyen az a titok, amiben Isten elrejtezik? Hol találkozhatok vele? Magunk körül háborúkat látunk, gyermekekkel való visszaélést, kínzásokat, fegyverkereskedelmet, emberkereskedelmet… Mindezen valóságban, ezekben a legkisebb testvéreinkben, akik e nehézségek miatt szenvednek, ott találjuk Jézust (vö. Mt 25,40.45). A jászol egy olyan utat tár elénk, mely merőben különbözik az e világ mentalitása által sóvárgott úttól: ez az Isten lealacsonyodásának az útja, rejtett dicsősége a jászolban, a kálvária keresztjén, a szenvedő testvérben és nővérben.
Az útmutatás jelén való botránkozás nélkül
A bölcsek beléptek a titokba. Emberi számításokból a titokba jutottak. Ez lett a megtérésük. És a miénk? Kérjük az Urat, hogy mi is megélhessük a napkeleti bölcsek tapasztalatának ugyanazon útját, ami megvéd és megszabadít azoktól a kísértésektől, melyek elrejtik a csillagot. Kérjük az Urat, hogy mi is mindig nyugtalankodva kérdezzük: „Hol a csillag?” – amikor – a világ szemfényvesztése mellett – szem elől tévesztettük azt. Kérjük az Urat, hogy mindig új módon ismerjük meg az Isten titkát, és hogy ne botránkozzunk az útmutatás jelén: a jászolba fektetett és pólyába csavart gyermeken (Lk 2,12). Kérjük az Urat, hogy alázattal merjük kérni tőle, mutassa meg nekünk a Fiát. Kérjük az Urat, hogy legyen bátorságunk megszabadulni a képzelgéseinktől, önhittségünktől, saját fényeinktől, és hogy keressük ezt a bátorságot a hit alázatával, hogy találkozhassunk a Világossággal, a Fénnyel, ahogy a szent bölcsek tették. Ámen.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Radio Vatikan
Magyar Kurír
Hozzászólások
"...ez az Isten lealacsonyodásá nak az útja, rejtett dicsősége a jászolban, a kálvária keresztjén, a szenvedő testvérben és nővérben."
Isten nem képes lealacsonyítani magát. Ő, minden körülmények között Isten. Akkor is ha Isten is és ember is.
Ez a fordítás nekem nem tetszik! A "lealacsonyodás " mint olyan, a Jóistenről teljesen idegen feltételezés, annál is inkább mert számomra igen közeli hangzásában a "lealjasodás" fogalomkörével. Már többször találkoztam F. p. beszédeiben ezzel a megjelölésével.
Magyarításnál - szerintem - jobb lenne például Isten alázatának útjáról, szolgálatának vállalásról, méltósága mellőzéséről, kiüresedéséről, társunkká válásunkról, emberi megnyilatkozásá ról, elrejtőzködésér ől stb.-ről beszélni.
Radnóti Zoltán rabbi írásban szólította fel lemondásra a kalandos életű Schwezoff Dávidot, ekképpen: „A budapesti zsidóság nevetve és dühöngve figyelt téged. A kétes ügyeidet, a kétes származásodat és mindent, ami hozzád és a barátaidhoz kötődött.”
ÉS AZ ÉBREDŐ GONDOLATOK FERENC PÁPA TANÍTÁSÁN ÖRVENDEZVE :
A szükséges intimitást meg kell különböztetni az előítéletes, hátrányos megkülönbözteté stől, amit szinte minden alkalommal rasszizmusnak neveznek.
Ez azért helytelen szóhasználat, mert az intimitást, amit én úgy értelmezek, hogy bensőséges, bizalmas együttlét, úgy ítéli el, hogy teret nyit a tolakodó, helytelen magatartásnak.
Kell a különös tisztaságban való közös ima, ennek alkalmas tere a templom. Nekünk a katolikus templom. Nehezemre esik a templom gondosan, sokszor művészi munkával készített padjait hontalanok ápolatlan, lelkileg is felkészületlen tömegeivel feltölteni.
További hasonlóság alkalmas lehet amit egy egyszerű gazdasági tevékenység, mint a begyűjtött mák tisztítása is a gondos munkálkodást, a feladat megoldását hűségben szolgáló személyeket követel.
Hogy lehetne a sokkal fontosabb lelki megtisztulást, a szentségimádást rendetlen környezetbe vinni, megengedni a templomaink szent rendjének feladását átengedését ?
Itt meg kell köszönnöm az ezen Honlapon szinte folyamatosan látható gyógyító összejövetelekr ől való híradásokat, és például emelem ide az alkalmas bensőséges együttlétre, amiről előbb írtam.
BÚCSÚZÓUL PEDIG : A VILÁG FIAI KÖZÖTT JÁRVA SIKEREKBEN GAZDAG, BÉKÉS , KRISZTUSBAN PEDIG BÁTORSÁGOS ÉS SZENTELŐDŐS ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDEN KEDVES KERESZTÉNY ÉS KEVÉSBÉ KERESZTÉNY TESTVÉREMNEK.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.