Ferenc pápa: Nincs jövő béke nélkül
A béke Isten ajándéka. Olyan állapot, melyben az ember összhangban van önmagával, a természettel és a többi emberrel - mondta január 4-én Ferenc pápa az Angelus elimádkozásakor tartott beszédében a Szent Péter téren összegyűlt mintegy 90.000 zarándok előtt.
Január negyedikén, a karácsonyi időszak második vasárnapján, a több napon át tartó „római hideg” után – éjszaka nulla fok közelében! – most ragyogó napfényben gyűltek össze a zarándokok és turisták a Szent Péter téren, melyet zsúfolásig megtöltöttek.
„Kedves fivéreim és nővéreim! Jó napot! Szép vasárnapot ajándékoz nekünk az újév – kezdte beszédét a tőle megszokott rögtönző módon Ferenc pápa.
Jézus, a világosság eljött a világba
„Szent János mondja a ma felolvasott evangéliumban: „Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel... A világba jött az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít” (Jn 1,3.5). Az emberek oly sokat beszélnek a békéről, de gyakran sokszor a sötétség megtévesztő nyugalmát kedvelik. Sokszor beszélünk a békéről, és mégis gyakran folyamodunk a háborúhoz, vagy választjuk a cinkos csöndet, vagy pedig nem teszünk semmi konkrét dolgot a béke megteremtése érdekében. Szent János ugyanis ezt mondja: „Az övéihez jött, de az övéi nem hallgattak rá. Mert az ítélet ez: A fény – Jézus – eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget a világosságnál, mert műveik gonoszak voltak. Bárki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot. És nem lesz világosság, mert nem kerülnek napfényre a művei”. Így beszél a János evangélium. Az ember szíve elutasíthatja a világosságot és kedvelheti a sötétséget, mert a világosság lemezteleníti a gonosz cselekedeteit. Aki gonoszat cselekszik, gyűlöli a fényt, aki gonoszat tesz, gyűlöli a békét!
Testvérként, kiszákmányolás nélkül élni
Alig néhány napja kezdtük az újévet az Isten Anyja nevében, miközben megünnepeltük a béke világnapját a „Többé már nem rabszolga, hanem testvér” mottóval. Azt óhajtom, lépjünk túl azon, hogy az egyik ember a másikat kizsákmányolja. Ez a kizsákmányolás egy társadalmi csapás, mely tönkreteszi az emberi kapcsolatokat és megakadályozza a közösségi életet, melyet az egymás iránti tisztelet, az igazságosság és a szeretet hat át. Minden ember és minden nép szomjazza a békét, ismétlem, minden ember és minden nép szomjazza a békét és ezért is szükséges és sürgős feladat a béke építése!
Minden látszat ellenére építsük a békét
A béke nemcsak a háború távolléte, hanem egy olyan általános állapot, melyben az ember összhangban van önmagával, összhangban van a természettel és összhangban van a többi emberrel. Ez a béke. Mindazonáltal a fegyverek elhallgattatása és a háborús tűzfészkek kioltása elengedhetetlen feltétele annak, hogy egy olyan út kezdődjék, mely elvisz a béke beteljesüléséig, annak minden szempontjaival együtt. Gondolok itt azokra a konfliktusokra, melyek vérrel áztatják a földgolyó számos térségét, gondolok a családokban és a közösségekben megszülető feszültségekre. Hány családban, hány közösségben, akár plébániai közösségben van háború?! És gondolok még a városainkban és az országainkban a különféle eredetű kulturális, etnikai és vallási csoportok között kirobbant összeütközésekre is.
A béke Isten adománya
Minden látszat ellenére meg kell bizonyosodnunk arról, hogy a megegyezés mindig lehetséges, minden szinten és minden helyzetben! Nincs jövő eltökélt szándékok és béketervek nélkül! Nincs jövő béke nélkül!
Isten az Ószövetségben tett egy ígéretet. Izajás próféta mondja: „Ők meg ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést” (Iz 2,4). Milyen szép! A békét, mint Isten különleges adományát hirdetik meg a Megváltó születésekor: „Béke a földön minden embernek, akit az Isten szeret” (Lk 2,14). Ez az adomány megkívánja, hogy szünet nélkül kérjük azt imádságban.
Imádsággal a békéért
Emlékezzünk csak arra a feliratra, melyet itt a téren láttunk: „A béke gyökere az imádság!”. Imádkoznunk kell ezért az adományért, hogy befogadjuk azt minden nap, elkötelezetten azokban a helyzetekben, amelyekben vagyunk. Az új esztendő kezdetén közös hivatásunk, hogy újra fellobbantsuk a szívünkben a reménység indíttatását, amit aztán a béke, a kiengesztelődés és a testvériség konkrét műveibe kell lefordítani. Mindenki a saját helyén és saját felelősségére töltheti be a testvériség cselekedeteit a felebarát iránt, különösen azok felé, akik családi feszültségeknek vagy bármiféle viszályoknak vannak kitéve. Ezek az apró gesztusok jelentős értéket képviselnek: olyan magok lehetnek, melyek reményt adnak, utat nyithatnak és a béke távlatait jelezhetik.
Máriával, a Béke Királynéjával együtt
Kérjük most Máriát, a Béke Királynéját! Ő a földi élete során nem kevés nehézséget ismert meg, melyek az emberi élet mindennapos fáradozásaihoz tartoznak. De soha nem tévelyedett el szívének a békéje, amely az Isten irgalmára való bizalommal teli ráhagyatkozás gyümölcse. Máriától, a mi gyengéd Anyánktól kérjük, hogy mutassa meg az egész világ számára a szeretet és a béke útját.
Fotó: Vatikáni Rádió
