Mindent tudtak az oroszok - mégis elszúrták
Csak magának köszöneti Vlagyimir Putyin, hogy szembe kell néznie országa pénzügyi válságával, ami gazdasági-társadalmi összeomlással fenyegeti Oroszországot - állítja a BBC cikkírója, aki korábban könyvet írt az orosz államfőről.
Vlagyimir Putyin orosz államfő az Egyesült Államokat és az Európai Uniót tette felelőssé Oroszország minden bajáért csütörtöki évértékelő beszédében. Nem csupán a ukrajnai háború az USA és az EU sara - mivel szerinte a nyugati hatalmak biztatták lázadásra a kijevi forradalom résztvevőit -, hanem az olajárak zuhanásai is. A rubel fékevesztett értékvesztéséhez vezető olajárcsökkenés hátterében az a piaci túlkínálat áll, amelyet az amerikaiak és a szaúdiak összefogva idéztek elő.
Az előbbi teóriához hasonlóan elfogadott konspirációs elmélet a Kremlhez közel álló körökben, hogy a NATO gazdasági háborút folytat Oroszország ellen - kezdi a BBC-n megjelent cikkét Ben Judah, a Törékeny birodalom, avagy hogyan esett szerelembe Vlagyimir Putyinnal Oroszország és hogyan ábrándult ki belőle című könyv szerzője. Judah úgy látja, hogy - szemben az orosz elnök állításaival - valójában a háborút és a rubelválságot is el lehetett volna kerülni.
Az államból élnek
Amikor tíz évvel ezelőtt kezdetét vette az orosz gazdaság szárnyalása, mindenki tudta a moszkvai vezetésben, hogy olyasmire alapították a fellendülést, amit Vlagyimir Putyin nem tud irányítani: az olajár alakulására. Unalomig ismételt tény, hogy az exportbevételek 68 százaléka az olaj- és gázkivitelből, a költségvetési forrásainak fele az energiaiparból származik. Ráadásul az exportjövedelem túlnyomó része az Európába irányuló olajkivitelből folyik be.
Arról már kevesebb szó esik, hogy az orosz népességnek durván fele az állami költségvetésből él: vagy azért, mert közalkalmazott, vagy azért, mert nyugdíjas vagy más járadékos. Ez az oka annak, hogy az olaj árának esése az egész putyini rendszert veszélyezteti. A visszaeső bevételek miatt nincs miből megvásárolni az államon lógók többségének lojalitását.
Megszorítások
Ehelyett megszorítások várnak az oroszokra - derült ki az államfő szavaiból. A 2015-ös költségvetést 100 dollár/hordós olajárral tervezték, ám miután a legmagasabb becslések szerint is csak 70 dollár körüli szint várható, a Kreml gyorsan ki fog futni a pénzéből. Arra sem marad forrás, hogy felpiszkálják az oroszok patriotizmusát. Tavaly ezt olyan rendezvényekkel érték el, mint az 50 milliárd dollárba került szocsi olimpia, illetve olyan huszárvágásokkal, mint a Krím bekebelezése, amely becslések szerint 75 milliárd dollárjába került az orosz adófizetőknek.
Az emberek feltételes reflexei közül hamarosan kikopik Putyin összekapcsolása az emelkedő életszínvonallal. A kormányban jelentős elbocsátásokról beszélnek, még az olyan állami óriásoknál is tömeges leépítések lesznek, mint a Gazprom. Emellett a rubel összeomlásának megelőzése érdekében elengedhetik az inflációt, ami megütheti az amúgy adósságok alatt nyögő középosztályt.
Pontosan tudták
Az államfő az amerikaiakra és a szaúdiakra mutogatott, ám Moszkvában mind liberális, mind konzervatív körökben egy évtizede arról folyik a vita, hogyan lehetne felépíteni egy olyan új gazdaságot, amely képes ellenállni az olajárak hullámzásának. Amíg ez nem épül ki, addig - és ezt mindenki tudja - a rubel csak egy petrovaluta marad, amelynek értéke együtt mozog az olajéval.
A hírszerzés és liberális pénzügyi szakértők figyelmeztették az orosz vezetést, hogy az olajfüggő gazdaságok könnyen manipulálhatók, miután a pénzpiacok foglyai. Putyin figyelmen kívül hagyta Jegor Gajdar volt miniszterelnök figyelmeztetését is, pedig a Szovjetunió összeomlását követő évek kormányfője könyvnyi hosszúságú írásban fordult az államfőhöz. (Az írás címe - Egy birodalom összeomlása - felkelthette volna a figyelmét.)
Gajdar arról értekezett, hogy a Szovjetunió pénzügyi krachját az olajár váratlan összeomlása okozta a nyolcvanas évek közepén, amely mögött az állt, hogy az amerikaiak és a szaúdiak megállapodtak a kitermelés, azaz a kínálat felpörgetéséről. Még analógiát is hozott, Spanyolország példáját, amely a 16-17. században a gyarmatokról beömlő arany és ezüst függőjévé vált. Amikor ezek ára megroggyant, a spanyol állam csődbe ment és elvesztette birodalmát.
Nagyon jól tudák
Az orosz kormány tudta, hogy a krach árnyékában él az ország. Elkészült a 2020-ig szóló stratégia, amely a gazdaság strukturális diverzifikálását tűzte ki célul. Dmitrij Medvegyev, aki egy ideig formálisan Oroszország elnöke volt, miközben Putyiné volt miniszterelnöki poszt, 2009-ben feltette a szónoki kérdést: Elvezethet-e a jövőbe bennünket egy gazdaság, amely pusztán a nyersanyag-kitermelésen és a mindent átszövő korrupción alapul? Putyin "le se sajnálta" a stratégiát és helyettesét.
Még olyan befolyásos tanácsadók sem hatottak rá, mint a Kreml főideológusának tartott Vladiszlav Szurkov, aki jelenleg az oroszok ukrajnai tevékenységét irányítja. Szurkov 2010-ben így fogalmazott: Mi nem vagyunk Kuvait. Nem vagyunk képesek egy apró, prosperáló emirátusként működni. Egy óriási ország vagyunk, amelyet az olajbevételek nem tudnak eltartani. Meg kell tanulnunk, hogy az agyunk használatával csináljunk pénzt!
A mentőprojekt
Az orosz elit konzervatív szárnya előállt egy ötlettel, egy új ipari befektetési javaslattal. A kezdeményezést felkarolta Medvegyev és Szurkov is. A terv úgy szólt, hogy létrehoznak egy orosz Szilícium-völgyet, egy technológiai-innovációs központot Moszkvától nem messze, Szkolkovo környékén. A 2012-ben indult projekt eredménye végül alig lett több egy Potemkin-falunál. Putyin a születő iparágak gondozásánál, az új technológiák meghonosításánál és a kezdő vállalkozások támogatásánál többre tartotta az olyan brutális gyorsasággal kibontakozó politikai-katonai játszmák lehetséges hozadékát, mint amilyen a szíriai polgárháború vagy a ukrán válság.
Elragadott bennünket az örvény, és azt hiszem, ez nem véletlen, mivel bizonyos fokig mi kavartunk fel a vihart magunk körül - fejtegette Alekszej Uljukajev a Vedomosztyinak nyilatkozva a héten. Még Putyin is elismerte, hogy az elmúlt 20 évben nem sokat valósítottak meg azokból a tervekből, amelyek segítségével diverzifikálhatták volna az orosz gazdaságot.
De ez nem tartotta vissza attól, hogy a Nyugatot hibáztassa. Ben Judah szerint azonban a felelősség az orosz elnöké és azoké a politikusoké a környezetében, akik nem tudták megakadályozni, hogy rossz útra kormányozza Oroszországot. Ők az okai annak, hogy elmulasztották a gazdaság immunitásának kialakítását, amíg volt rá esélyük.
(napi.hu)
