Mit csinálnak az ateisták karácsonykor?
Leginkább azt, amit a többiek, földrajzi koordinátáiknak megfelelően halászlét esznek vagy pulykát, ajándékokat csomagolnak és bontanak, nyomogatják a távkapcsolót. De az elkötelezett, öntudatos vallásellenesek közül jó néhányan csak azért sem ünnepelnek ilyenkor, mások viszont éppenhogy új ceremóniákat találnak ki, keresztény jelképek helyett megpróbálnak valami másba kapaszkodni.
Az ateizmus bonyolult viszonyt ápol az egyházi hagyományokkal, időnként kifejezetten utánozni próbálja azt, amit meg akar haladni.
Az adventi időszakban idén is kitört Amerikában a karácsony körüli háború. A FoxNews és más jobboldali csatornák „War on Christmas”-nek keresztelték el az ateista társadalmi szervezetek ilyenkor aktuális kampányát, illetve az ezek keltette botrányt: a Times Square-en villogó digitális óriásplakátok és a tévéhirdetések sok keresztény érzékenységét sértik. Miközben az ateisták is az őket érő világszintű diszkriminációról beszélnek, a keresztények szintén úgy érzik, ők az utolsó olyan kisebbség, akiket társadalmi megbélyegzés nélkül gúnyolhat bárki.
Ebben az évben az elsőszámú ateista hirdetésen egy levelet író kislány sorai olvashatók: Kedves Mikulás! Csak azt szeretném karácsonyra, hogy ne kelljen templomba menni! Túl nagy vagyok már a tündérmesékhez.
A szintén keresztény gyökerű télapót valamiért könnyen elfogadják, már két éve is ez volt a fő motívum: felül a mosolygó Mikulás, alul Jézus a kereszten, a „keep the merry, dump the myth” felirat értelmében az utóbbira semmi szükség. Tavaly az American Atheists aktivista csoport a „Kinek van szüksége Krisztusra karácsonykor?” mondattal provokált, Jézus nevét vastagon húzták át a hirdetésekben.
Milyen ateista?
Ateista alatt itt nem egyszerűen a nem vallásosakat értjük, hanem azokat a kifejezetten vallás- és egyházelleneseket, akik ideológiát és identitást építenek erre a meggyőződésükre. Bár a magyar társadalom nem különösebben vallásos, a határozott ateizmus még ritkább, csak az emberek pár százalékára jellemző, miközben a nagy többség valahol a hagyományosan vallásos és az egyértelműen nem vallásos közötti sávban helyezkedik el.
A harcos ateisták a keresztény örömhír helyett tehát a karácsony vallástalanításának programját nyomják minden decemberben. Boldog karácsonyt helyett boldog ünnepeket formulát javasolnak, és olyan egyszerű mondatokat sulykolnak, hogy „ne menj templomba, utálod, mert unalmas”, inkább legyél többet a családoddal és a barátaiddal, vagy önkénteskedj. A karácsony elleni propaganda-hadjáratot azzal védik, hogy az csak a vallás nyilvános jelenléte, meg a kereszténység politikai favorizálása ellen irányul, de ezek a szlogenek azért a hit ellen általában, és a magánvallásosság ellen is szólnak.
Eretnek ateisták, Isten nélküli templomok
Az agresszív antikarácsonyos kampányt folytató szervezetek természetesen nem képviselnek minden ateistát, hiszen az ateizmus filozófiaként, politikaként, ideológiaként is sokféle, miközben sok, magát ateistának valló ember csak privát meggyőződésében „istentagadó”, anélkül, hogy társadalmi kampányokban venne részt, vagy meg akarná sértené mások érzéseit.
A kilencvenes évek óta mindenesetre némileg terjed a nyugati világban a valláskritika új hulláma, a vallást a tudomány felől bíráló „új ateizmus”. Mozgalomnak elég heterogén; miközben a nálunk is jól ismert Richard Dawkinst néhányan túl agresszívnak és filozófiailag felszínesnek érzik, vannak a hitetlenségnek békésebb verziói is. A svájci-brit filozófus, Alain de Botton, bár maga is ateista, 2012-es Vallás ateistáknak című könyvében a nem hívőknek írt a vallásosság előnyeiről: A vallások túl összetettek, érdekesek és időnként bölcsek ahhoz, hogy egyszerűen meghagyjuk azoknak, akik hisznek bennük.
De Botton nem állt meg itt, néhány éve egy londoni ateista templom tervét dobta be a köztudatba. Bár a hit nélküli gyülekezet és az Isten nélküli templom ugyanannyira abszurdnak hangzik, mint az alkoholmentes sör, a sörgyárakhoz hasonlóan ő is komolyan gondolta a dolgot. „Normális esetben egy templom Jézus, Mária vagy Buddha tiszteletéről szól, de bármilyen cél érdekében lehet templomot építeni, ami pozitív és jó” — mondta. „Vagyis lehet temploma a szeretetnek, a barátságnak, a nyugalomnak vagy a megértésnek is.”
A londoni terv konkrétan a 300 millió éves földi élet megidézéséről szólt, a felfelé keskenyedő torony minden centimétere egy millió évet ábrázolna, legfelül a keskeny arany sáv jelezné az emberi jelenlét mértékét. Kívülről az emberi génszerkezet kódja lenne látható – és mindez a londoni Cityben.
Imádkozzatok a ráció diadaláért
Ha ez kissé bizarrnak is hangzik, egyáltalán nem új gondolat. Londonban létezett egy hasonló szellemű Church of Humanity már az 1870-es években is, Rio de Janeiróban meg egészen a XX. század közepéig működött egy ilyen templom. Nem véletlenül pont ott: Brazíliában a francia felvilágosodás egyik fő filozófusa, Auguste Comte evolucionista tanai még az alkotmányba is bekerültek, és ez az egész „ateista valláspótlék” téma éppen nála fogalmazódott meg először.
Miközben Comte a „papok uralmával” szemben a tudomány és a racionalitás győzelmét hirdette, úgy látta, hogy a vallásra vonatkozó emberi vágy nem fog eltűnni az általa biztosnak hitt fejlődéssel, a ráció, a tudomány és a technika előrehaladásával sem. A francia forradalom észvallásához hasonlóan egy sajátos rituálét tartott kívánatosnak, melyben az emberiség vallásának áldoznak. Ennek a kultuszát, imarendszerét is megtervezte, a főpap pedig természetesen ő maga lett volna. Saját szerelmét az „emberiség szüze” címmel kívánta felruházni, Comte halála után pedig sírját titkára, a nála is furább Saint-Simon kívánta zarándokhellyé tenni.
Bár mindez komolytalannak tűnhet, ezek a figurák a felvilágosodás meghatározó gondolkodói voltak, és terveik a kívánatosnak tartott vallás nélküli új világrend tényleges belső ellentmondásait tükrözték. A vallás fontos társadalmi szerepét sokan ismerik el azok közül is, akik maguk nem hisznek Istenben: Diderot szerint a vallás kulcsfontosságú a társadalmi egység fenntartásában, de még a nagy valláskritikus Voltaire is arról beszélt, hogy a tömegeknek szüksége van a vallásra.
A társadalmi evolúció tanát hivatalos dogmává tevő társadalmak a szociáldarwinizmustól a marxizmusig a későbbiekben sem tudták az istenhit lélektani alapjait teljesen megszüntetni, inkább létrehozták a maguk vallásszerű ideológiáját és evilági rituáléit, amelyek kvázi-vallásos jellegét aztán persze határozottan tagadták.
Az istentelenség színeváltozása
A londoni ateista templom építésére adományokat gyűjtő de Botton gondolatmenete hasonló, az ő szemében a vallási rítusok azért fontosak, mert a közösséghez tartozás élményét nyújtják egy magányos világban, ezen kívül a vallás szerinte az erkölcsi rend, a társadalmi konszenzus és művészeti jelentősége miatt fontos. Ez azonban a hívők szempontjából a vallás meglehetősen banális felfogása, amely a hitet leegyszerűsíti és funkcionalizálja. Számukra kicsit kevés annak az elismerése, hogy a vallás mondjuk hatékony eszköz lehet a tolerancia kialakításában.
de Bottom egyébként elkötelezett ateista családban nőtt fel, szülei már kis korukban belenevelték a gyerekekbe, hogy semmiféle transzcendens istenség nem létezik, még ha ezzel kislányukat meg is ríkatták. Hívő ismerőseiken szánakoztak, a vallási ünnepeket nem tartották, de hogy a gyerekek mégse maradjanak ajándékok nélkül, augusztusban tartottak egy karácsonyszerű családi ünnepet. de Bottonnak most egy teológus végzettségű felesége van, náluk a karácsony már decemberre esik, nem bánják, ha saját gyerekeik az iskolában karácsonyi dalokat énekelnek, de fát azért nem állítanak. Ehelyett egy kaktuszt díszítenek fel, ami körül mégiscsak ott vannak a szent család papírból kivágott figurái.
Hát így.
(K.Á., index.hu)
