Ipari járvány: az ultrafeldolgozott élelmiszerek hatásai
Ipari járványnak nevezi egy ausztrál kutatócsoport azt a jelenséget, amely során egészségkárosító fogyasztási cikkek (például dohánytermékek, alkohol vagy sokszorosan feldolgozott élelmiszerek) népbetegségek kialakulásához vezetnek. Az alkohol, illetve a dohányzás jól ismert romboló hatásai mellett az is bizonyított, hogy a sokszorosan feldolgozott vagy „ultrafeldolgozott élelmiszerek” mértéktelen fogyasztása a következő megbetegedéseket okozhatja:
magas vérnyomás, megemelkedett koleszterinszint, túlsúly, elhízás, cukorbetegség.
Mik is azok az „ultrafeldolgozott élelmiszerek”?
Az „ultrafeldolgozott élelmiszerek” egyes összetevőit teljes értékű táplálékokból finomították vagy vonták ki. Ennek eredményeképpen olyan feldolgozott anyagokat tartalmaznak ezek az élelmiszerek, mint például a hidrogénezett zsírok, olajok, keményítők, különféle cukorfajták vagy állati eredetű származékok. A fent említett összetevők mellett kevés teljes értékű, friss hozzávalót található bennük, ezért tarthatóak el sokáig és egyszerű a fogyasztásuk is. Amellett, hogy általában ezek az ételek rengeteg kalóriát, cukrot és sót tartalmaznak, nem biztosítják a szervezet számára a megfelelő mennyiségű élelmi rostot, vitaminokat és ásványi anyagokat sem.
Ha kis mennyiségben fogyasztjuk ezeket az élelmiszereket és étrendünket kiegészítjük friss és teljes értékű táplálékokkal (például teljes őrlésű lisztből készült pékáruval, halakkal, zöldségekkel, gyümölcsökkel), nagy kárt nem tehetnek egészségünkben. A gyártók érdekei azonban sajnos mást diktálnak – éppen ezért érdemes mindig nyitott szemmel járni a boltok polcai között.
Az ipari járvány gazdasági háttere
Az ipari járvány negatív hatásai elsősorban azokat az országokat érintik, melynek lakosai alacsony vagy közepes életszínvonalon élnek. A dohánytermékek, az alkohol és az „ultrafeldolgozott élelmiszerek” fogyasztása ezekben az országokban tovább növekedhet a következő öt évben az előrejelzések szerint. Ezt a tendenciát a kereslet és a kínálat alakulása egyaránt magyarázhatja. A keresletet a vásárlóerő, illetve a fejlődő országok gazdasági növekedése, a termékek elérhetőbbé válása és a vásárlók időhiánya határozza meg. A kínálat növekedése pedig elsősorban a gyártók agresszív marketing stratégiájának, a szabad piaci terjeszkedésnek és a hiányos, illetve nem központosított állami szabályozásnak köszönhető.
Mit lehet tenni?
Az ultrafeldolgozott élelmiszerek, illetve az ipari járvány okozta károk megoldására rendkívül sokféle javaslat született az elmúlt évek során. Nem meglepő, hogy ahány érdekelt, annyi felvetés látott napvilágot. Valódi és igazolható eredményeket azonban csak egy szabályozási rendszer tud és tudott felmutatni: az állami és a piaci reguláció által megvalósított rendelkezések.
Egy másik megoldást maguk az iparágak képviselői, a gyártók propagálnak: szerintük önszabályozással is kedvezően lehet befolyásolni ezeket a folyamatokat. A számok azonban mást mutatnak: mivel a gyártóknak egyszerűen nem érdekük önmaguk ellen beszélni, az olcsó és a legtöbb esetben káros összetevőket egészségesebb – bár jóval drágább – alapanyagokra felcserélni, ezért nem is szabnak maguknak kellően szigorú rendelkezéseket. Sikeres vállalatok gyakran kutatóközpontokat is létrehoznak annak érdekében, hogy objektív – vagy legalábbis objektívnek tűnő – eredményekkel igazolják tevékenységeiket. Ezek a kutatók azonban korántsem pártatlanok: az eredményeket gyakran manipulálják.
A harmadik lehetséges gyakorlat szerint a piaci szereplők az állami és civil szervekkel együttműködve alakíthatják ki a hatályba kerülő regulációkat. Sajnos azonban nem bizonyítható ezeknek a kezdeményezéseknek a sikeressége sem, hiszen sok esetben csak a valódi döntések késleltetését eredményezik ezek a tárgyalások – a két fél érdekei ugyanis általában ellentétesek.
A fentiek alapján az látható tehát, hogy egyedül közegészségügyi, illetve állami szervezetek tudnak olyan szintű objektivitást és szakértelmet biztosítani az élelmiszeripar regulációját érintő kérdésekben, melyek valóban hatékonyak lehetnek a minőségi táplálkozás és életvitel biztosításában.
(Országos Egészségfejlesztési Intézet)
