Cigánypasztorációs konferencia Egerben
Immár hagyománnyá vált a cigánypasztorációs konferencia, mely a Magyar Püspöki Kar Migrációs irodájának és a Váci Egyházmegye Ceferínó Házának megrendezésében évenként kerül megrendezésre. A konferencia célja, hogy az Egyház a cigány emberekkel együtt tárja fel, vitassa meg a cigányság helyzetét az egyházban és a társadalomban.
Az Egyház részéről a cigányság felé elkötelezett lelkipásztorok és főpapok voltak jelen. Nagyon nyíltan szóltak az Egyház hiányosságairól, a missziós küldetés hiányáról arról, aminek a cigányság felé kellene irányulni, de nincs meg az egyházközségekben sem a papság, sem a hívek részéről.
Nagyon sok példa hallhattunk arról a jelenlévőktől, - Budapesten, Körömön, Balajton, Kerecsenden Kállón, Dejtáron, Kaposfőn, Alsószentivánon, és még hosszan lehetne sorolni – ahol a cigányságot az Egyház befogadta és gyökeresen megváltozott az éltük. A megtérésre alapozott lelkipásztorkodás, mint ahogy ezt Kunszabó Zoltán (Budapest- Esztergom állandó diakónusa) mondta, lehet egy teljesen új élet a romák számára. Mivel a romák érzelmi élete magasabb hőfokon zajlik, ezért az Isten szeretetével találkozva az életük gyökeresen megváltozik. A gyónás, szentségekhez járulás, rendszeres szentmise, napi ima, a család hitbéli növekedése az életük részévé válik.
Ha ezekkel az emberekkel a vasárnapi keresztények találkoznának élőbbé válna az ő hitük is. Ez nem fellángolás évek óta tartó minden nehézség ellenére kipróbált hit. Balajton egy bezárt templom volt, az emberek kocsmába jártak, verekedtek és minden megtörtént ami egy ilyen sötét világban lehetséges. A Szaléziak felkarolták őket és az emberek elkezdték a szívük mélyén élő Istent felfedezni. Sorban mentek Cursilló képzésre hitük elmélyítésére. A templomukat saját erejükkel kevéske pénzükkel felújították és ekkor jött az árvíz, alámosta a templomot az megcsúszott és életveszélyessé vált. Ekkor papjukkal együtt sírtak és nem értették Istent – most amikor rátaláltak, megváltozott az életük - miért Uram? - mondták. Ekkor tovább küzdöttek, először a művelődési házban tartottak istentiszteleteket, majd a püspökség kevés anyagi segítséget adott egy kápolna felépítésére. A cigányok a két kezükkel, erejükkel, tudásukkal építették az Isten házát. Munkabérre egy fillért sem adtak ki azt mind ők végezték el. Közben imádkoztak és építettek. Ma már vasárnaponként 100 és annál több cigány ember van a templomban, - a faluban kb . 600 cigány él. Hét közben közösségi alkalmak vannak gyerekeknek, házaspároknak, asszonyoknak, férfiaknak ezeken 30-40-en vesznek részt. Minden szervezést, templom körüli munkát megosztanak egymás között. A zarándoklatokra havonta 100.- Ft-tonkét adják össze a pénzt. Előfordul, hogy betérnek egymáshoz, hogy megbeszéljenek egy-egy szentírási részt.
Istennek minden lehetséges, ha igent mondunk arra szolgálatra ami keresztényi küldetésünk. Milyen más lenne ez a világ, ha a média ezeket mutatná meg, nem a gonosz működését. Sok-sok vég nélküli példával lehetne alátámasztani, azt, hogy a szívünk mélyén lévő Istent, ha hagyjuk kibontakozni nagy kincsekre lelhetünk.
Ne higgyük, hogy nélküle legyőzhetjük a világban lévő gonosz erőket, de Vele…. igen. Szabad akaratot kaptunk tőle, dönthetünk mellette és ellene. Hol állunk…….? Ha nem vagyunk kitartóak, hűségesek nagy kincsekről mondunk le!
A konferencia mottója: „ A lélek ugyan készséges, a test azonban erőtlen” (Mt. 26,41)
Legyünk úrrá a testünkön, győzzük le a lustaságunkat, félelmeinket, bizonytalanságainkat mert a mennyben százszoros lesz a jutalmunk.
Tarnóczi Mária
