Liberális demokrácia a történelem vége után
Francis Fukuyama legújabb téziséből az következik, hogy a kormányozhatatlanná váló liberális demokráciákban csak a demokratikus fékek gyengítésével, központosítással és a kormányzat hatalmának erősítésével állítható meg a demokrácia hanyatlása – vagy háborúval. Kritikusai szerint egyik sem bíztató, sőt nem is demokratikus lehetőség.
„Francis Fukuyama továbbra is optimista a jövővel kapcsolatban, ám az amerikaiaknak van miért aggódniuk: köztársaságuk hanyatlóban van” – olvassuk Michael Ignatieff recenzióját Francis Fukuyama szeptemberben megjelent Politikai rend és politikai hanyatlás: az ipari forradalomtól a demokrácia globalizációjáig című könyvéről az Atlantic magazinban. A kötet a Metazin által is ismertetett előző Fukuyama-mű, a politikai rend eredetét tárgyaló kötet folytatása.
Fukuyama újabb munkájában arra mutat rá, hogy a demokrácia a politikai stabilitásnak szükséges, ám nem elégséges feltétele. A politikai stabilitáshoz három összetevő kell: erős állam, a jog uralma és demokratikus elszámoltathatóság. Minél erősebb a három komponens, annál nagyobb a stabilitás és a jólét – állítja Fukuyama. Ám az is fontos, hogy a három összetevő megfelelő sorrendben alakuljon ki. Fukuyama szerint a politikai stabilitás időbeni első és legfontosabb feltétele az erős központi állam. Amennyiben ez hiányzik, a törvények uralma nem valósulhat meg, a demokratikus intézményrendszer pedig anarchiához, kormányozhatatlansághoz és végső soron az állam teljes szétzilálásához vezet.
Fukuyama kitart a történelem végének tézisét jellemző derűlátás mellett, és továbbra is azt állítja, hogy a szabadpiaci kapitalizmus és a liberális demokrácia a leghatékonyabb politikai berendezkedés. Előbb-utóbb az erős központi állammal rendelkező diktatúrák és autoritárius rezsimek is demokratizálódni fognak. Fukuyama szerint ez lesz Kína és Oroszország sorsa is, hiszen ezekben az országokban erős központi állam működik.
Az általános és hosszú távú optimizmus mellett azonban Fukuyama arra is kitér, hogy a liberális demokráciákra veszélyek leselkednek. Amerika kapcsán egyenesen a demokrácia hanyatlásáról beszél. A liberális demokrácia legnagyobb problémája a hatékony állami működést megbénító túlzott demokrácia – állítja Fukuyama. Az amerikai demokrácia egyre inkább gazdasági érdekcsoportok és az őket kiszolgáló pártok befolyása alá kerül. A fejlett jogállam és a demokratikus súlyok és ellensúlyok segítségével a szembenálló érdekcsoportok megvétózhatják a közérdek szempontjából előnyös reformokat is. A kormányzás így az érdekcsoportok közötti egyeztetéssé degradálódik, ami jelentősen csökkenti hatékonyságát és hozzájárul a hatalomból kiszorulók leszakadásához, a vagyoni és politikai egyenlőtlenség növeléséhez. Fukuyama megjegyzi, hogy a mindenkori parlamenti többség számára a kormányzáshoz elég hatalmat biztosító brit parlamentáris rendszer sokkal hatékonyabb mint az amerikai modell.
Ahogyan a demokratikus jogállam kormánya egyre inkább a gazdasági érdekcsoportok kiszolgálójává válik, egyre inkább fogy a társadalmi legitimációja, hiszen nem képes a közérdeket érvényesíteni a befolyásos gazdasági elittel szemben. Ez pedig végső soron a demokráciába vetett bizalom csökkenéséhez vezet.
A kérdés csak az, hogyan állítható meg a demokrácia hanyatlása. Fukuyama szükségesnek tartja a demokráciát bénító partikuláris érdekérvényesítés visszaszorítását, de azt írja, hogy nem a demokratikus ellensúlyok korlátozása és a döntéshozás központosítása a megoldás. Ignatieff szerint azonban Fukuyama javaslatai végül mégiscsak a demokratikus intézmények korlátozásának irányába mutatnak: a hatékonyság növelése és az érdekcsoportok legyőzése érdekében Fukuyama a központi hatalom megerősítését, erősebb elnöki mandátumot, illetve a kormány korlátozottabb bírósági felülvizsgálatát szorgalmazza.
Túl azon, hogy mindezt nehéz összeegyeztetni az amerikai liberális demokrácia modelljével, Ignatieff szerint az sem világos, hogy milyen módon lehetne elég támogatást szerezni a központi hatalom megerősítéséhez, hiszen a bajok forrása éppen a döntéseket akadályozó széthúzás és az ellentétes érdekek küzdelme.
Sokatmondó, hogy Amerikában ma a legkevésbé demokratikus intézmények, a NASA és a hadsereg a leginkább népszerűek, és nem az Elnöki Hivatal vagy a Kongresszus – jegyzi meg a kérdés kapcsán David Runciman cambridge-i politológus a Financial Times hasábjain.
Runciman kitér arra is, hogy a központi államhatalom gyakran a háborúk során erősödik meg. Fukuyama rávilágít, hogy a háború hatékony és összehangolt társadalmi és gazdasági működést igényel, ami szükségképp széthúzó érdekcsoportok ellenében hat. A háború így a technológiai fejlődést, a központi hatalom kiépülését és vele a demokrácia megerősödését szolgálja. Fukuyama szerint egyebek között az okozza Latin-Amerika elmaradottságát, hogy a térség kimaradt a világháborúkból.
„A második világháború óta tartó hosszú béke során az amerikai társadalom lassan a kormányozhatatlanság felé sodródik” – állítja Runciman. De azt azért ő sem kívánja, hogy egy háború árán erősödjön meg a kormányzati hatékonyság.
(metazin.hu)
