Egy virágzó iparág: gyermekrabszolgák
A 24 milliós Jemenben közel négyszázezer 16 év alatti kiskorú kényszerül dolgozni, akiknek így nem csak a felhőtlen gyerekkor nem adatik meg, de a kitörés lehetőségével kecsegtető oktatás is elérhetetlen távolságra kerül. Sok gyerek kerül rabszolgasorba, akiknek családját szétszakítják, és soha többé nem látják egymást.
Jemen a Föld 37. legszegényebb országa, ahol a lakosság körülbelül 70%-a 25 év alatti, ám a népesség robbanásszerű növekedése ellenére az iskolába beiratkozók száma évről évre csökken. Főleg vidéken okoz problémát a mindennapos megélhetés, a pénzhiány és a munkanélküliség; a szülők gyakran az olyan alapvető szükségleteket sem tudják biztosítani iskolás korú gyermekeik számára, mint az étel vagy az ivóvíz. Sokszor rendes fedél sem kerül a fejük fölé, ilyen körülmények között pedig az oktatáshoz szükséges feltételeket szinte lehetetlennek tűnik előteremteni.
Márpedig egy olyan országban, ahol egy nő élete során átlagosan több, mint 4 gyermeket szül, sok éhes szájat kell etetni, így egyre gyakoribb jelenség, hogy a családi kassza kipótlása érdekében a gyerekeket tanulás helyett inkább dolgozni küldik, figyelmen kívül hagyva annak mindennemű fizikai és mentális következményét.
A gyerekek pedig nem kevés veszélynek vannak kitéve a munkájuk során, főleg azok, akik bányában dolgoznak, műanyagokkal foglalkoznak, illetve halászati vagy mezőgazdasági ágazatokban tevékenykednek. A különböző szerves anyagok, mezőgazdasági vegyszerek, foszforvegyületek és por káros hatással van az egészségükre, és főleg azoknak, akik bányában dolgozva folyamatosan azbeszttel kerülnek kapcsolatba, hosszú távon akár tüdőtágulatuk is lehet.
A szegény gyerekek gyakran mezítláb másznak fel a szemétdomb tetejére, hogy értékesíthető tárgyakat keressenek. A hepatitisz, hasmenés, illetve a különböző szem-és bőrfertőzések általánosak ilyen körülmények között. Előfordult már, hogy halott emberek testét találták meg a tengernyi szemét között. Mindezek nem riasztják el a fiatalokat, akik naponta 3 dollárt tudnak keresni. Ez az összeg gyakran életmentő bizonyos családok esetében.
Drogos analfabéták és terrorizmus
Sokan válnak iskolakerülővé vagy szöknek el, de akad olyan is, aki a munka mellett is megpróbál iskolába járni. Ám főleg a lányok esetében a törzsi szokások és a hagyományok eleve megtiltják az oktatásban való részvételt, néhány család pedig direkt állítja a gyerekéről, hogy iskolaképtelen, hogy tanulás helyett inkább dolgozni menjen. A helyzeten csak ront a szülők írástudatlansága, hiszen a gyerekmunkások 97%-a analfabéta szülők gyermeke.
A jelenség visszaszorításához az ország belpolitikai viszonyai is igen kedvezőtlenek. A vallási, etnikai, kormányellenes villongások mellett az egész országban magas a terrorveszély, ugyanis itt működik az al-Kaida egyik legaktívabb sejtje, az AQAP is, az ország helyzete pedig rendkívül instabil. Rendszeresek a tömegdemonstrációk, és a nyugati érdekeltségek elleni erőszakos megnyilvánulások, emberrablások.
Ugyanígy gondot okoz egy régi, Jemen-szerte népszerű tradicionális szokás, a khat-rágás. A khat egy Jemenben és Etiópiában őshonos pszichotróp (kábítószer-hatású) növény, mely köré egyfajta életmód épült az évtizedek során: a jellegzetes khat-fogyasztó jemeni polgár ugyanis ahelyett, hogy 8 órát töltene munkával, barátaival már ebéd utántól a khatlevél rágásának hódol. Azok pedig, akik már gyerekkorukban a növény bódító hatásának rabjaivá válnak, később is csak azért fognak dolgozni, hogy keresetüket szenvedélyükre költhessék.
A korai házasság is megakadályozza a gyerekeket abban, hogy tanulmányaikat folytassák. Más életet keresnek maguknak és a családjuknak a tanulás helyett, miközben a kör bezárul, és utódaik is nagy valószínűséggel gyerekéveik egy részét munkával töltik majd.
Utcagyerekek az erőszak árnyékában
Noha a kormány jelentős lépéseket tett, hogy - főleg a lányok számára - megnövelje ennek a korcsoportnak az alapvető oktatáshoz jutásának esélyét, becslések szerint még mindig 1.8 millióra tehető az iskolából kimaradó gyerekek száma. A gyerekmunka fokozódó mértéke mellett az utcagyerekek számának növekedése is aggodalomra ad okot. A UNICEF 2000-es adatai szerint egyedül Sana’a-ban, Jemen fővárosában 29 ezer utcagyerek tengeti nyomorúságos életét nap, mint nap, az utcán kóborló gyerekek pedig könnyen drogfüggővé, szexuális zaklatás áldozataivá, vagy bandákba verődve erőszakos bűncselekmények elkövetőivé, sőt elszenvedőivé válhatnak. (Ha pedig bűnösnek találják őket, a gyerekeket is kivégzik.)
„6-7 éves lehettem, mikor anyám azt mondta, rabszolga vagyok”
A rabszolgaság az egész világon illegális, nemzetközi egyezmény és szerződés is tiltja. De legalább egy állam létezik a Földön, ahol minden bizonnyal még mindig létezik: ez az ország pedig Jemen. 2010 júniusában, egy helyi lap, az Al-Masdar arról számolt be, hogy a rabszolgaság nem csak, hogy létezik az Arab-félsziget déli államában, hanem mindinkább nő. Amikor pedig a jemeni bíróság engedélyezte egy rabszolga egyik tulajdonosról a másikra való átruházását, egy helyi újságíró emberjogi aktivisták és a szélesebb körű sajtó bevonásával kampányt indított a rabszolgatartás felszámolásáért. Többek között az AlJazeera karolta fel az ügyet, és készített még ugyanebben az évben dokumentumfilmet a témáról, melynek forgatása során sok helyi politikust és közéleti személyiséget lepleztek le, akik mind érdekeltek voltak a rabszolgaság intézményének fenntartásában, sőt, maguk is rabszolga-tulajdonosok voltak.
„A nevem Nassin Hajoori. Amikor 6-7 éves lehettem, az anyám azt mondta, rabszolga vagyok. Amikor meghalt a gazdám, a gyerekei elosztották a vagyonát. Felosztották a családomat, és különböző helyeken kötöttünk ki.” – meséli a film egyik szereplője.
Külföldre is eladnak saját tulajdonban tartott gyerekeket, vagy átcsempészik őket a határokon, hogy a szomszédos országok valamelyikében a helyi koldusmaffiának dolgozzanak.
A gyerekmunka azonban közel sem csak jemeni jelenség. Sok más fejlődő országban is jellemző, hiszen a multinacionális cégek profitmaximalizálásának elve oly mértékben meghatározó, hogy a nyugati jóléti társadalmak fogyasztói csak keresve találnak olyan termékeket a boltok polcain, amelyek a tömegtermelés során ne kerültek volna – legalább közvetett módon – kapcsolatba gyerekmunkát is alkalmazó cégekkel, beszállítókkal, gondoljunk a 2009-ben hírbe hozott Zarára és H&M-re, vagy 2012 januárjában botrányba keveredő Apple-re.
(index.hu blog, vilagpolitika, T. Németh Andrea)
