„Jól élni az internet korában”: cyberteológia és evangelizáció
A web és az internet jóval több az evangelizáció egy eszközénél: ez a közeg, amiben élünk, a létünk digitális dimenziója, ahol ugyanannyira jelen van a hit, mint bárhol máshol” – nyilatkozta Antonio Spadaro jezsuita szerzetes a francia La Croix napilapnak adott interjújában.
Az internet és a közösségi médiumok folyamatos változása és fejlődése nemcsak az egyén életmódját és gondolkodását változtatja meg, hanem az egyház életét és működését is. Tagadhatatlan, hogy egy új közösségi dimenzió van születőben. Milyen kihívásokat állít ez az egyház elé? Hogyan fedezhetjük fel Isten jelenlétét, tervét a digitális világban? Antonio Spadaro jezsuita, a La Civiltà Cattolica (az olasz jezsuiták folyóirata) főszerkesztője új könyve, a Cyberteologia francia nyelvű kiadásának megjelenése kapcsán beszélt erről.
– Mi indította arra, hogy könyvében az internet és a hit, illetve az egyház kapcsolatáról elmélkedjen? Miért érezte szükségét a „cyberteológia” alapjai lefektetésének?
– Személyes tapasztalataimból indultam ki. A korosztályomba tartozó kutatók nagy részéhez hasonlóan az én papi és teológusi munkámra is komoly befolyással volt az internet, azon belül is a Facebook és a Twitter megjelenése. Észrevettem, hogy a blogokon és fórumokon megállás nélkül folyó párbeszéd, a keresőoldalakon tárolt információmennyiség elérése egyre inkább elsőbbséget élvez a megszokott újságjaimhoz és könyveimhez képest.
Ma már a legérdekesebb és legfontosabb információk a neten keresztül jutnak el hozzám. A web, a digitalizáció, a közösségi oldalak pedig már annyira szerves részét képezik a hétköznapjainknak, hogy úgy éreztem, muszáj tisztán látnunk, illetve meghatároznunk, milyen hatást gyakorol az internet a hitünkre és az egyház életére.
– Az internet megváltoztatta a mindennapjainkat… hatással lehet-e a hitünkre?
– Alapjában véve sem a hit lényegét nem tudja átalakítani, sem azt, ahogyan hiszünk. Mindazonáltal az online közeg befolyásolja a kifejezési módunkat és a hitről, vallásról való gondolkodásunkat. Itt lép színre a teológia.
Meg kellett kérdeznem magamtól, ugyanúgy hallgatom és olvasom-e a Szentírást, mint eddig? Nem változtatja-e meg az internet a kinyilatkoztatásról, az egyházról, a szentségekről, a liturgiáról, a közösségről való fogalmaimat? Ez a reflexió egyáltalán nem költői kérdések sorozata, hanem az internetes közegben elsőkézből megtapasztalt hitélményem gyümölcse.
– Mit jelent az interneten megélni a hitet?
– Többek közt azt a felismerést, hogy a vallásosságnak nincsenek határai. Hogy az ember alapvető vallás utáni vágya mindenhol utat tör magának, a legváltozatosabb fórumokon és közegekben, még mesterséges környezetben is.
Ott van például a Second Life nevű teljesen virtuális plaform, ahol a magunknak létrehozott „lakó” alteregóval ugyanolyan életet élhetünk, mint a valóságban. Ám a látszat ellenére ebben az „ál”-világban a vallásos jelenlét nagyon is valódi. A Second Life-ban folyamatosan templomok épülnek, sőt, Szent Ignác-i lelkigyakorlaton is részt tudunk venni.
– De ez igazán új felfedezés egy teológus számára? Az online jelenlét nem változtat a helyzeten ebben a tekintetben?
– Hozzá vagyunk szokva, hogy úgy tekintsünk az internetre, mint abszolút újdonságra. Az internet elsősorban olyan közeg, ahol az ember legmélyebben gyökerező vágyai is kifejezésre jutnak, különösen a közösséggel való egyesülés utáni sóvárgás. Amit felerősít az a tudat, hogy az internet révén olyanokkal is kapcsolatba kerülhetünk, akikkel személyesen sosem találkozhattunk volna.
Ezáltal elősegíti az online közösség létrejöttét, amivel szemben az egyház nem maradhat közömbös. Az egyház két alappillére az örömhír hirdetése, illetve a közösség. Ettől kezdve a legnagyobb kihívás nem jól használni az internetet, hanem jól élni az internet korában. Az internet jóval több az evangelizáció egy új eszközénél, olyan közeg, amiben élünk, és ahol a hit kifejezésre tud jutni.
– Mennyire hiteles ez az online közösség? Nem ütközik komoly korlátokba?
– A közösség nem kézzelfogható. Ezáltal közösségben lehetek a Közel-Kelet vagy Japán keresztényeivel, akkor is, ha nem látom őket. Az internet csak összekapcsolja az embereket, a közösséget a Szentlélek hozza létre. A valós és a digitális világban is minden az ember szívén, lelkén múlik. Az online kapcsolataim lehetnek felszínesek, rosszul megválasztottak – viszont az internetnek köszönhetően egyre többen és többen tudnak együtt, egy közös célért imádkozni. Isten hagyja, hogy a digitális világban is találkozzunk vele, abban a digitális világban, ami immár élő valóságunk része. Ideje volna abbahagyni e két világ állandó szembeállítását. Én egy olyan valóságról beszélnék inkább, ami egyszerre fizikai és digitális.
– Bekövetkezhet akár az is, hogy majd online szolgáltatják ki a szentségeket?
– Ebben a kérdésben az egyház álláspontja megkérdőjelezhetetlen. Bármiféle szentség kiszolgáltatása szigorúan egy konkrét és megfogható, hús-vér emberekből álló közösség fizikai jelenlétéhez kötött. Mindez persze nem zárja ki a részvétel bizonyos formáit. Például a Katolikus Ifjúsági Világtalálkozók programjaiba, imáiba, szentmiséibe rengetegen kapcsolódnak be az interneten keresztül.
A digitális eszköztárnak köszönhetően téren és időn átlépve csatlakozhatok az imához: ahogy az első keresztények egy-egy szobában, házban gyűltek össze, úgy csatlakoznak ma egymáshoz Péter utódja körül keresztény hívek milliói. Mindazonáltal a virtuális jelenlét nem helyettesítheti valóságos találkozásunkat Krisztussal az Eucharisztiában és a szentségekben.
– A könyvben arról is elmélkedik, vajon hol az internet helye az isteni tervben.
– A keresztények számára ez a legérdekesebb kérdés. Amikor egy jelenség ilyen hatással van a mindennapjainkra, akkor muszáj felismernünk, hogyan járul hozzá mindez az Úr emberiség számára készített tervéhez. Pierre Teilhard de Chardin francia jezsuita író (aki maga sosem ismerte az internetet, mert 1955-ben meghalt) Az emberi jelenség című könyvében tárgyalt gondolatai kifejezetten témába vágóak: hangsúlyozta, hogy az emberiség a történelem folyamán mindig csoportokba tömörülve haladt előre.
A kezdetben egyedül vagy ketten-hárman vadászgató nomádok letelepedtek, földművelők lettek, akik aztán falvakba, majd városokba tömörültek, így létrehozva az első civilizációkat, illetve birodalmakat. Ma ugyanez történik, csak az „összetömörülés” formája sokkal szofisztikáltabb. Az internet növeli a közösség létrejöttének és az egyének közti párbeszéd kialakulásának lehetőségét, ezért úgy is tekinthetünk rá, mint az állandóan mozgásban lévő emberiség útjának egy szakaszára, állomására – ami az Úr felé tart, és általa irányított. Az internet is, mint minden más emberi hely, része világunknak: az egyetlen isteni közegnek.
Magyar Kurír
(sk)
