10 dolog, amit a Közel-keleten az imamozgalomról tanultam - Dr. Johannes Hartl írása
Utolsó óráinkat töltjük itt, Cipruson. Az elmúlt napokat a találkozások jellemezték. Érzelmek és Isten tettei. Mint az Európai imaházak képviselője, feleségem, Jutta és én résztvehettünk a Közel-kelet 130 imaház vezetőjének találkozóján.
Már az előző esti e-mail utalt arra, hogy bizonyos biztonsági szabályok miatt, ez nem egészen szokványos találkozó lesz. Tehát: nem szabad egy nevet sem említenem, nem szabad képet küldeni (posztolni) mivel az itt összegyűlt testvérek közül sokan olyan vidéken élnek, ahol naponta üldözésnek vannak kitéve.
A mi imaházunkat, s engem magamat is, mindaz, ami az elmúlt hónapokban Izraelben, Gázában, Irakban történt, mélyen megrendített. Ez késztet arra, hogy a találkozásokban gazdag napok után, itt, Cipruson, néhány dolgot leírjak a Közel-keleti helyzetről. Összesen hármat fogok küldeni, ez az első levelem. Már előre szeretném jelezni, hogy a beszámolóm, nem áátfo és nem tárgyilagos, hanem szubjektív benyomás, a sokféle személyes beszámoló alapján.
1. Nem csak politika
Az első, ami nagyon meglepett, az aktuális helyzet politikai szemléletének teljes hiánya. A találkozónk fókuszában, s az itt imádkozó keresztények fókuszában – nem az ISIS állt, vagy az arra adott amerikai válasz, (Obamának az ISIS-ről szóló beszéde szóba sem került) hanem az aktuális események lelki értelmezése. Ez mélyen érintett. Hiszen olyan gyakran én magam is pusztán emberi szinten reagálok arra, amit a médiában hallok. Ledöbbentem, amikor egy libanoni keresztény elmondta, hogy a média állandóan ijesztő hírekkel bombáz, az ISIS minden pillanatban lehetséges támadásáról, s bennünket arra bíztatott, hogy kapcsoljuk ki a TV-t, és inkább imádkozzunk, hogy megértsük Isten perspektíváját egy ilyen helyzetről, Röviden, óriási különbség van a között, hogy mit látunk a médiában, s a között, ahogyan az ott élő, aktív hívő és imádkozó keresztények látják.
2. Szorongás nélkül
Csaknem hihetetlen, de itt nem a szorongás légköre uralkodott. Ez az Istenben vetett hit és remény légköre. Rgy fiatal, kétgyermekes család, akik az Irakban maradás mellett döntöttek, jóllehet az ISIS közeledik, s az összes külföldi segélyszervezet elmenekült, - egy misszionárius, akinek házát az iszlámisták lebombázták, (egy fiatal korábban mohamedánt megöltek) magától értetődően az országban marad, tovább végzi missziós munkáját, és sok más történet árasztja azoknak az embereknek a békéjét és biztonságot, akik Jézussal élnek. Ami miatt képesek itt maradni, az Jézus közelsége és békéje. Ez az igazság. Lenyűgöző látni, hogy a bennszülött keresztények ezrei és külföldi misszionáriusok maradnak a helyükön. S meg kell mondanom, hogy ez főként az amerikai és koreai misszionáriusoknak köszönhető, akik olyan komolyan veszik Jézus missziós parancsát, hogy missziósként ezekbe az országokba mentek és ott is maradnak. Ez mélyen megrendített.
3. A halál normális
és az üldöztetés általános. Ha valaki megadja a levelező címét, közli, hogy ez biztonságos cím, - mi azt sem tudjuk, hogy ez mit jelent. Itt megöltek valakit, ott felgyújtottak egy templomot. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy a egyszerűen a kereszténységhez tartozik Jézusért szenvedni és meghalni. Sok kérdést tette fel, sokat imádkoztam, hogy miért halt meg olyan hirtelen a jó barátom, az imaház vezető Tom Hardt. S amikor egy hónapon belül, Németország egy másik imaházában, egy másik fiatal halálos balesetet szenvedett, még sürgetőbb lett ez a kérdés a számomra. S nincs válaszom a miértekre. De egyet tudok, számunkra, mint imaház számára, és személyesen a számomra is, a halál és az örökkévalóság valósága igen gyümölcsöző, fontos, értékes, üdvös. Mert ez a realitás: az örökkévalóságért élünk, és az életet nem lehet csak az idő távlataiban szemlélni. Tom és Lammar halála tragédiák. A mártírok mindennapi halála – tragikus. De a tragédián túl ott van egy nagyobb valóság. S éppen, mint imádkozó keresztények nem állhatunk meg a nagyon érthető, de pusztán emberi érzelmeknél, Jézusért élünk, amíg Ő erre nekünk időt ad. S Jézusért halunk. Van, aki hamarább, van aki később. Sokan békében és sokan üldöztetésben és háborúban. S beszéltek arról, hogy sok mohamedán megtalálta Jézust. Ssokan közülük a többi mohamedán számára misszionáriusok lettek, amíg csak meg nem ölték őket, vagy nem kényszerültek emigrálni. S ez az iszlám világ realitása.
4. Számítanak az imaházak
Nyugaton csak kevesen ismerték fel annak fontosságát, ami 2013 áprilisában Egyiptomban történt. Az „arab tavasz” által érintett országok közül, egyedül az egyiptomi iszlám kormányzást távolították el békés módon. Ez figyelemre méltó! A Mohamedán testvériség uralma alatt a keresztényeket üldözték, több, mint 100 templomot leromboltak, igen sok keresztényt megöltek. De ami ezzel párhuzamosan történt: Ezer meg ezer különböző hitvallású keresztény jött össze imádkozni és böjtölni, koptok és protestánsok együtt könyörögtek az országért. A nép szorongattatása, mint ahogyan olyan sokszor, a keresztényeket együtt térdre kényszerítette. Az egyiptomiak a Mohamedán testvériség feletti győzelmet, az imájukra adott közvetlen válasznak tekintették. Bátorító látni, hogy ebben az imamozgalomban a több, mint húsz egyiptomi imaháznak vezető szerepe volt. Az imaházak valóban katalizátorai lettek egy átfogó ima-kultúrának, mely az országban Krisztus egész testét képes elérni, igen konkrét hatással. Szíriában és Irakban még nincsen meg a keresztények imájának és közbenjárásának egysége iránti érzék. Egyebek mellett ez is oka, hogy ott az Ellenség ennyire tud dühöngeni. Már igen konrét tervek vannak, arra, hogy a 24/7 imát Irakban megservezzék. Privilégium, hogy ebben együtt működhetünk, ezt támogathatjuk.
5. Érzik az imánkat
Miért nem menekültek el Irakból a misszionáriusok? Azért, mert érezték isten békéjét, és mert külföldről sok bátorítást kaptak. Számos tanúságtételt hangzott el Izraelben, hogyan tapasztaltak csodálatos oltalmat a Hamasz rakétáival szemben. S az ISIS Észak Irak felé való terjedésének váratlan megállása, amiért itt mi Nyugaton imádkozunk tapasztalattá teszi az ima hatásának valóságát. S az, aki nem hisz az ima erejében, az alapvetően félreismeri ennek a háborúnak a természetét. Ez Olyan harc, amit az Ellenség, szorongáson, reménytelenségen, kétségbeesésen keresztül vezet. Kurdisztánból egy team arról számolt be, milyen változást hozott egy fogolytáborban, amikor dicsőítettek a táborban. Mert az embernek nem csak testi biztonságra és ételre van szükségük. Reményre, a szív békéjére, Jézusra van szükségük. Ez szellemi harc, amit az imával lehet megnyerni!
6. Isten Országa növekszik
Alig merem leírni. Azonban libanoni keresztények állították, hogy titokban néha azt kívánják, hogy ez a krízis ne érjen túl gyorsan véget. Bevallom, ez sokkolt. Libanonban már 2 millió szír menekült van, egy 3 millió lakosságú ország számára, ez szakító próba. Elképzelhetetlen, ami történik. A misszionáriusok a menekülttáborokban olyan csoportokkal, törzsekkel kerülnek kapcsolatban, mely korábban teljesen elérhetetlennek tűnt az evangélium számára. S most egyszerre sokan kiábrándultak az iszlámból, hiszen Szíriában mohamedánok kínoztak, gyilkoltak mohamedánokat. S most, amikor a keresztények a menekülttáborokba mennek, mindenütt, mint a remény hordozóit fogadják őket. Először szükségük van ételre, takaróra, pelenkára, s aztán elfogadják a Bibliát. Hasonló történeteket hallottam Irakból, Szíriából, Libanonból, Törökországból: mohamedánok nyitottan, vágyakozva fogadják az Evangéliumot. S ugyanez történik Izraelben, éppen a kilátástalan Gaza-i konfliktus a fiatal izraelieket Isten-keresésére indítja, és messianisztikus zsidó testvériségek keletkeznek. Arról meséltek nekem, mennyire egyszerű manapság Tel Avivban Jézusról beszélni, mert mindenki keres valamit. Nincs elegendő idő minden hihetetlen történetet visszaadni. Mohamedán nőknek bibliakör a menekülttáborban, Dél Libanonban a Hamasz egy sejkje jut el a Jézusba vetett hitre, mohamedánok elfogadják a személyes imát, A kurd tábornok, kezdi olvasni a Bibliát, és sorolhatnánk tovább. Mindennek egy értelme van: Isten valami jót cselekszik! Mi gyakran csak a pusztulást látjuk, s azt kérdezgetjük, hogyan engedheti az Isten! Túl ritkán ismerjük fel, hogy Istennek az a szándéka, hogy az emberek megismerjék őt. S valóban, a polgárháború borzalmai közepette többen ismerik meg Jézust, mint a korábbi években. Isten terve minden nagyobb, mint az Ellenség dühe. Több mohamedán tanúságtételét hallottam, akik a menekülttáborokban azt mondták a misszionáriusoknak: „Pereltem istennel, miért kell ennyit szenvedni. Most mégis tudom, hogy ide kellett jönnöm, hogy meghalljam, hogy mit mond Isten!“ Amit az Ellenség a pusztulásért tervezett, Isten azt üdvösségre változtatta.
7. A ház, mely nem egységes, nem tud fennmaradni
S az iszlámból szélsőséges módon hiányzik az egység. A világ éppen ezen a héten tapasztalja meg, milyen mély szakadékok vannak az Iszlámban. Jézus a démoni hatalmakkal kapcsolatban beszél a bensőleg meghasonlott birodalomról. (Lk 11,17-19). S rámutat a Sötétség művének gyöngeségére, egyenlőtlenségeket teremtenek. S éppen ez lesz a végzete. Ezen a héten egy iszlám katonai vezetőt gyilkolt meg az ISIS öngyilkos akcióval. Milyen paradox helyzet: iszlámista robbantja fel magát, hogy más iszlámistákat megöljön! Valóban, az Iszlám agresszív belső ellentmondása egyre több fiatalt késztet arra a Közel-keleten, hogy az Iszám biztos alapjaiban kételkedéjk. Ennek fényében ismerhetjük fel, miért fontos a keresztények egysége. Nem kevesebbet jelent, mint hogy a világ megismerje, hogy Jézus tanítványai vagyunk! (Joh 17)!!Az ökumene és az egység nem liberális teológusok szabadidő tevékenysége, hanem a keresztény élet alapja. Milyen magával ragadó jeleneteknek lehettem tanúja Libanonban az elmúlt napokban! Libanoniak, akik izraeliekkel és egyiplotiammak egy asztalnál vacsoráztak. Akik megmosták egymás lábát. Palesztinok és judeaiak, akik együtt sírtak a Gaza-i konfliktusban súlyosan sérült gyermekek miatt. Olyan egyértelmű lett az Ef 2,14 : „Mert Ő a mi békességünk. A két részt egyesítette és halálával az ellenséges falakat ledöntötte.“ Igenis, van remény a Közel-keleten.
S ennek a reménynek a neve: Jézus Krisztus S amikor Ő lerombolja az ellenséges válaszfalakat, akkor érkezik el az igaz béke. A keresztények egységének hiánya botrány. S a Sötétség birodalmának széthúzása nagy lehetőség a jó érvényre jutásához.
8. Igazság az Iszlámról
Lehet, hogy egyeseket megrémít, hogy így beszélek az Iszlámról. De hát olvassuk el a 1 Jn2,22 und 2 Jn 7 l („Ki a hazug, ha em az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Az az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút!- ) s aztán különböztessük meg. Milyen szellem/lélek szól Mohamaedhez, aki azt diktálta neki, hogy Jézus nem Isten Fia? Az Iszlám, nem pusztán egy vallás, hanem egy átfogó rendszer, mely az ember és az állam egész életét szabályozza. Azok, akiknek ebben a rendszerben kell élniük, nem szabadok, rabszolgák, szolgái egy rettenetes ideológinak, s a mögöttes démoni hatalmaknak. Nem a mohamedánokkal van probléma .Ők általáan istent kereső emberek, gyakran csodálatraméltóan nyitottak az ERvangélium iránt. A legtöbbjük békét akar. S a legtöbben nem ismerik eléggé a saját vallásukat ahhoz, hogy tudják, hogy amit az ISIS tesz, az következetes az Iszlámban. Pontosan annak a követése, amit Mohamamed eléjük élt. Még egyszerúbben: a keresztényeket minden mohamedán országban többé-kevébsé el kell nyomni, üldözni kell, Minden mohamedán országban normális gondolkodásmód, az Izrael iránti gyülölet. Nincs olyan, hogy vallás és gondolati szabadság. S nincs olyan mohamedán ország , ahol tartós, igazságos jólét, békés haladás lenne. Szabad és kell azért imádkoznunk, hogy a Közel-kelet szabaduljon meg attól a rossztól, amit az Iszlám jelent. Mert Isten szereti az arabokat, a palesztíneket, kurdokat, perzsákat, törököket, egyiptomiakat, és csodálatos terve van számukra.
9. a Közel-keletnek imaházakra van szüksége
Sajnos sok helyütt, ugyanazzal a problémával küzdenek a keresztények, mint itt Nyugaton, hagyományos a hitük, de nem élő. kereszténységük mintegy kulturális identitás, azonban nem járja át a világnézetüket. Igen kevesekben van remény a népük evangelizálásával, a népükért való ima hatalmával kapcsolatban. De más vidékeken is meg kell történnie annak, ami Egyiptomban történt, csak tüzes, Állhatatos, hittel teli ima tudja a sötétség hatalmait visszaverni. S ebben a helyi keresztényeknek fontos szerepe van. Az ima minden formája fontos, de mégis az imaházak sajátosan alkalmasnak tűnnek arra, hogy mindenütt, a vallások határain átnyúlva, és a fiatalabb nemzedéknek is megfelelő módon a közbenjárás és ima kultúráját elősegítsék. Reményteli jelek, hogy Irakban, Törökországban, Jordániában, Egyiptomban, Libanonban vannak imaházak, de ezek megerősítésre szorulnak, több kell belőlük.
10. Szükség van a keresztények egységére a Közel-Keleten.
S ez nincs meg. Egy misszionárius arról számolt be, hogy egy katolikus iraki menekült azért utasította vissza a segélyt, mert az protestánstól származott!. Az egységből áldás származik. (Ps 133,1)a széthúzás átok. Olyan,mintha az Úr arra használná az adott helyzetet fel, hogy a keresztényeket együttműködésre kényszerítse. S a menekülttáborokban igen könnyen le lehet rombolni a vallási elválasztó falakat. S mégis a katolikus és ortodox keresztények és a protestánsok között ma sincs valódi együttműködés. S ez a lelki gyöngeség látható jele. S ezen a ponton készít valami újat az Úr, de ehhez sok alázatos szívre van szüksége. Manapság a Közel-Keleten az imaházak gyakorlatilag 100%-ban protestánsok. Mégis néhány országban már van néhány reményteli jele a katolikusokkal való együttműködésnek, és szabad azt remélnünk és azért imádkoznunk, hogy a közös ima, mint ahogyan itt Augsburgban azt megéljük minden vallási különbözőség mellett is, az imamozgalomnak nagyobb teret ad.
Örömmel telve, megbátorodva mindazon, amit Isten cselekszik, térek haza Ciprisról. További cikkekben számolok be Irakról és Izraelről.
Dr. Johannes Hartl
