Böjte Csaba a "rendezetlen kapcsolatokról"
Egy asszony a férje által megcsalva, összetörve az út szélére került, s akkor jön egy magányos ember, ki lehajol, és őt befogadja. Igen, befogadja az érző, szerető szív után vágyó test egy másik ember halálra ítélt szívét.
Egy kedves, ötven év feletti nővel utaztam, egy elvált asszonnyal, kire ilyenkor karácsony táján még nagyobb súllyal nehezedik a múltja, ezért felkeresett: tanácsot kér! Elmondta bizalommal, hogy őszinte szerelemből, tiszta szívvel kötött házasságot, mely szavai szerint a férje hibájából tönkrement. Férje elhagyta, és ő nyolc évig egyedül tengette nyakába szakadt "özvegyi" sorsát. Gyermeke nem volt, szülei meghaltak, magányosan élt, csendesen. Egy kedves kollégája kitartó udvarlására újból megnyitotta szívét, és megosztotta életét az őt nagyon szerető férfival. Kapcsolatuk szép, harmonikus, érett korukban most egymásnak mindenben támaszai, vigaszai. Anyagilag, lelkileg, szellemileg kiegészítik egymást, életet jelent a kettőjük közt kialakult őszinte szerelem.
Beszélgetünk! Mint felfakadt csermely vize árad az évtizedekig mélybe zárt fájdalom. Jó keresztény, Istent, egyházat szerető asszony, de azért úgy érzi, hogy nincsen jól így: Nagyon fáj, hogy ő mint elvált asszony az oltár előtt nem tudja szerelmével megajándékozni azt, ki számára a legfontosabb ezen a földön. Minden bűnre van bocsánat!? Az, hogy a férje őt rendszeresen megalázta, összetörte, hogy ő hosszú évekig alázatosan – ahogy az egyház tanítja – tűrte, hogy női méltóságát teljesen kifacsarva eldobják, hát az az ő bűne? És ha az övé is a vétek, akkor miért nincs erre a bűnre feloldozás?
Az autó suhan az országúton, némán vezetek, mellettem egy lélek vergődik. Csak ketten vagyunk, én csendben, sokáig hallgatom egy sokat szenvedett, őszinte ember vallomását, majd ő is elhallgat. Mit mondhatnék? Hallgatunk!! Majd tétován elkezdek mesélni az egyik kolléganőm férjéről, ki már hét éve egy másik ember szívével él. Az ő szíve beteg volt, nagyon beteg, és végül Bukarestben egy balesetben meghalt fiatalember szívét ajándékozták neki. Nem ő vette el az életet a balesetben összetört embertől, ő csak befogadta a másik ember halálra ítélt szívét. Isten és ember előtt nem követett el bűnt, hisz végül is a balesetben összetört ember szíve őáltala él, és ő meg az eldobott szív által, s mindketten a szorgalmas emberi jóság által, mely évezredes tudást felhasználva gyógyít, szolgál és szeret. Igen, mindaz, amink van: tudásunk, tapasztalataink, Isten boldogságra vezető törvényei mind-mind egyetlen célt kell, hogy szolgáljanak, segíteni az életet, élhetővé, fenntarthatóvá tenni, hogy az jótettek gyümölcseiben kibontakozzon, felnőjön oda, hogy a Teremtőjével egy asztalhoz ülhessen!
Egy asszony a férje által megcsalva, összetörve az út szélére került, s akkor jön egy magányos ember, ki lehajol, és őt befogadja. Igen, befogadja az érző, szerető szív után vágyó test egy másik ember halálra ítélt szívét. Nem az ő találkozásuk pecsételte meg a házasság sorsát, hisz nyolc év várakozás után mondott ez a nő először igent a kopogtató szerelemnek. Találkozásuk életet jelent, új álmokat, terveket, virágzó vállalkozást. Két korosodó ember pajkos, vidám egymásra találása friss lendületet, fényt jelent még az árva gyermekek számára is.
Az autó gurul és én -- mi mást tehetnék – vigasztalom a zokogó nőt, biztatom, hogy tartson ki e külső szemmel "rendezetlennek" nevezett házasságban. Szeresse őszintén, tiszta szívvel tovább is a "férjét", még akkor is, ha a jelenlegi egyházi törvények szerint ez a kapcsolat nem törvényes. Tudom, hogy ők nem gyűlöletből vágták ki a másik ember szívét, hanem mentették a menthetőt. Egészen biztos, hogy az élet Ura mindenkit a saját lelkiismerete szerint fog megítélni azon az utolsó napon, ott, ahol egyetlen törvény létezik: a Krisztus által meghirdetett szeretet parancsolata!
Imádságos szeretettel, Csaba t.
Hozzászólások
Én ehhez fűzöm, ott fog engem keresni a Fölséges, ahová helyezett.
Ezért ott maradok és szolgálom Krisztust a helyemen.
Ezt minden nehéz szolgálatban járó testvérem miatt írom, és azért, hogy a saját békémet és boldogságomat megosszam azokkal, akik keresik a Fölséges Istent.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.