Minden, ami Pünkösd ünnepéhez kapcsolódik
Pünkösd, a Lélek ünnepe - a legszebb, legsokoldalúbb tavaszi ünnep - ami most kivételesen nyár elejére esik - , amelyhez sok énekes játék, vetélkedő, népdal, rituális cselekvés kapcsolódik még ma is, pedig hosszú időn át nem tartozott az állami ünnepek közé. (A pünkösdi szokások egy része át is került más naphoz, mint például a zöldfa készítés, a májusfa állítás.) Itt most összegyűjtve lehet olvasni az ünnep tartalmáról és a népszokásokról:
„Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes!” (Róm 12,2)
Pünkösd a húsvét utáni hetedik vasárnapon köszönt ránk változó ünnepként, és időpontja a tavaszi napforduló függvénye, így a tavaszi ünnepkört zárja és a nyár beköszöntét hirdeti. Nevének eredete mára homályba veszett, de tudjuk, hogy a görög pentékoszté (ötvenedik) szóval függ össze. Vagyis a húsvét utáni ötvenedik nap kezdődik a pünkösd. a görög szó magyar vltozatát a liturgikus nyelv magyarrá válásának idején, a 16. században már megtaláljuk, így nevezték elődeink az ünnepet, ha anyanyelven írtak vagy beszéltek róla.
A kereszténység ezen a napon ünnepli a Szentlélek eljövetelét, az egyház születését egy igen összetett, mélyértelmű liturgikus ünnep keretében:
„Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.” (Ap.Csel. 2.1-4)
A keresztény egyház születésnapját jelentő pünkösd történéseit megörökítő Újszövetség részletesen leírja, miként szállt le azon a napon a Jézus Krisztus által mennybemenetele előtt megígért Szentlélek a tanítványokra. A Szentlélek kiáradt az apostolokra, betöltötte őket megvilágosító, lelkesítő, szeretetet sugárzó kegyelmével, hogy képessé váljanak Jézus Krisztus missziós parancsának teljesítésére, s ők különféle nyelveken kezdtek beszélni. Péter apostol prédikálásának hatására sokan megtértek, belőlük alakult meg az első keresztény gyülekezet, a jeruzsálemi ősegyház.
A sok áttételes hitéleti tanítást nem volt egyszerű megmagyarázni, ezért például a 18. században ezen az ünnepen kinyitották a templom összes ablakát, ajtaját, hogy miként az épület kitárult, úgy az emberi lélek is nyitott legyen a Szentlélek előtt. Másutt pedig, fából madarat készítettek, és azt engedték le a karzatról a hívők közé, így jelezve a Szentlélek megérkezését. A Bibliában olvasható tüzes nyelveket egyes helyen égő lángcsóvákkal jelképezték.
A püspöki szinódus 305-ben rendelte el a galamb vagy lángnyelvek alakjában ábrázolt Szentlélek eljövetelének megünneplését. A katolikus egyházban a II. Vatikáni Zsinat liturgiareformja szerint a pünkösd az ötvennapos húsvéti ünnepkör ünnepélyes befejezése. Bár pünkösdhétfő a zsinati liturgiareform bevezetése óta már nem külön egyházi ünnep, a nyugati országokban - és 1993 óta Magyarországon is - ünnep.
Az egyház komoly erőfeszítése ellenére pünkösd megőrizte a kereszténység előtti pogány termékenységvarázslással kapcsolatos hagyomány sok részletét, a tavaszkirály érkezését. Fiúk és lányok felnőtté fogadásának ideje volt ez, ami a régi avatási szokásokkal függött össze. Ebből mára kevés maradt meg, talán csak annyi, hogy a katolikus közösségekben ez idő tájt van a bérmálás, a református és evangélikus gyülekezetekben pedig a konfirmáció, amikortól kezdve a gyermeket felnőtté fogadják.
Pünkösdöt a vidámság, szórakozás, bálozás tette emlékezetessé. A látványos ünnepek között a pünkösdkirályné-járás és a királyválasztás szokása a legismertebb, valamint a májusfa kitáncoltatása.
A pünkösdkirályné-járás, nem más, mint ünnepköszöntő, ajándékgyűjtő szokás. Kisebb és nagyobb lányok egyaránt jártak pünkösdöt köszönteni, sőt néha egy faluban több csoport is énekelt. Elöl ment a szószóló vagy kérdező, aki beköszönt megkérdezte, szabad-e köszönteni. Az igenlő válasz után az udvaron, a ház bejárata előtt elénekelték éneküket, ami több lazán kapcsolódó strófából állt. Aztán hirtelen a szószóló elkiáltotta: „ekkora legyen a kendtek kendere”. Közben a legkisebbik lányt, a fehérbe öltöztetett királynét magasra emelték. A királyné a csoport legkisebb, legfiatalabb tagja volt, fehér menyasszonyi ruhához hasonlóan öltöztették fel, fejére virágokból font koronát tettek. Azt is tudjuk, hogy nem mindenütt emelték fel társukat, hanem ő maga ugrott egy nagyot, és kezében zöld ágat magasra emelve mondta: „ilyen nagyra nőjön kentek kendere. Miért éppen kender? A kender hirtelen, gyors növekedésével, valamint a hím – és nőivarú változatával a termékenység szimbóluma volt, de emellett a nők számára különösen fontos termék, hiszen egész éven át munkát adó növény hosszú, vékony szála szép, vékony vászon készítésének feltétele. Kenderből készült a lányok hozománya, a mindennapi élethez nélkülözhetetlen ruhanemű legtöbbje.
A néphit szerint ha pünkösdkor szép az idő, jó lesz a bortermés. Egyes vidékeken ma is él a pünkösdi királyválasztás szokása: ilyenkor a falu legényei különböző ügyességi próbákon (lóverseny, bikahajsza, bothúzás, rönkhúzás, kakaslövés, kaszálás, stb.) mérték össze ügyességüket. A győztes egy évig ingyen ihatott a kocsmában, neki tartoztak engedelmességgel a többiek, s viselhette a pünkösdi koronát. Uralkodásának rövid idejére utal a "pünkösdi királyság" kifejezés.
Tavaszköszöntés
Már kora hajnalban az ablakokba, vagy a ház kerítés-lécei közé tűznek zöld ágakat, virágokat (bodzát, pünkösdi rózsát, jázmint) azért, hogy nehogy belecsapjon a házba a villám. Néhol a lányos házakra tettek ki zöld ágakat.
Májusfa állítás
A magyar nyelvterület nagy részén hagyományosan a május elsejére virradó éjszaka állítottak májusfát. Másik jeles alkalma pünkösd volt. A május elsején állított fákat sokfelé pünkösdkor bontották le. A májusfa, a zöld ág a természet megújhodásának a szimbóluma, és legtöbb esetben az udvarlási szándék bizonyítéka, szerelmi ajándék is.
A májusfát csoportba szerveződve állították a legények a lányoknak, akiknek ez nagy megtiszteltetés volt. Magas, sudár fák voltak erre alkalmasak, melyeket a kerítésoszlophoz rögzítettek éjjel vagy kora hajnalban. Általában színes szalagokkal, étellel-itallal is díszítették. Általában az udvarló legény vezetésével állították a fát, de egyes területeken a legények a rokon lányoknak is állítottak fát. Gyakran a közösségeknek is volt egy közös fája, aminek a kidöntését ünnepély, és táncmulatság kísérte.
Törökbasázás, borzakirály, rabjárás
Nyugat-Magyarország egyes vidékein voltak jellemzőek pünkösdkor. Egy kisfiút szalmával kitömött nadrágba öltöztettek társai, török basát utánozva. Házról házra kísérték, az udvarokon pedig pálcával ütötték, hogy ugráljon. Pénzt és tojást kaptak cserébe.
A pünkösdi rabjárók szintén fiúk, akik a lábuknál összeláncolva mennek a lányokhoz körbe a faluban, azzal a kéréssel, hogy „Segéljék ezeket a szegény katonarabokat.” Persze, ők is ajándékokkal térnek haza.
A borzajárás során körbekísérnek a falun egy fiút, akin bodzából készített köpeny van. Házról házra járnak.
Csíksomlyói búcsú
Pünkösd megünneplésének kiemelkedő magyar eseménye a csíksomlyói búcsú, az összmagyarság legjelentősebb vallási és nemzeti ünnepségeinek egyike, amely a rendszerváltozás óta a világ magyarságának rendszeresen ismétlődő tömegrendezvénye is lett. 1567-ben János Zsigmond erdélyi fejedelem a határőr katolikus székelységet fegyverrel akarta az unitárius vallásra áttéríteni, az összegyűlt székelyek azonban Nagyerdőnél győzelmet arattak, megvédték az ősi katolikus hitüket. Erre emlékezve minden pünkösd szombatján ünnepi szentmisét és nagy búcsút tartanak, ahová a rendszerváltozás óta évente több százezer ember érkezik az egész Kárpát-medencéből, és a világ minden más tájáról is.
Pünkösd ételei
Néhol már ősszel koszorúba font gesztenyét tesznek a verembe, hogy pünkösdkor a ház előtt vagy az utcán fogyasszák el. A Pünkösd hagyományos étele a rántott csirke és az idei liba uborkasalátával. Juhtartó gazdáknál szokásos a pünkösdi bárányból való ételek készítése: báránysült, báránypaprikás. Egyes helyeken édes tésztákat ettek, hogy sárga legyen a kender, a tésztákat friss gyümölccsel - eperrel, cseresznyével - töltötték meg.
Pünkösdi jelképek
Pünkösdi rózsa: pünkösdi rózsát szoktak a mosdóvízbe szórni, hogy egészségesek legyenek. A legények pünkösdi rózsát tettek annak a lánynak az ablakába, akinek udvarolni akartak.
Fehér galamb: a templomban sok helyen a Szentlélek jelképeként fehér galambokat engedtek szabadon.
Zöld ág: nyírfaágat, gyümölcságat, bodzát tettek pünkösdkor a házakra, az istállókra, hogy távol tartsák tőlük az ártó, gonosz szellemeket.
Kodály pünkösdölőjének ihletője Dugonics András gyűjtése volt. Dugonics a 18. század végén jegezte fel ezeket e sorokat:
Elhozta az Isten piros pünkösd napját,
Mi is meghoztuk királyné asszonykát.
Nem anyától lettem, rózsafán teremtem,
Piros pünkösd napján hajnalban születtem.
Van, ahol Erzsébet asszony neve kerül az énekbe, és róla feltételezhető, hogy az Árpád-házi Szent Erzsébet kultuszával függ össze. Az ő nevét őrzik töredékes gyermekdalok. II. András lánya volt Szente Erzsébet, a szegények megsegítője. A legenda szerint a szigorú férje elől titokban vitte az éhezőknek a kenyeret. A király megleste egyik útján, utána ment és kérdőre vonta, mit rejtet a köténye alá. „Rózsák vannak ott” – válaszolta az asszony, és kitárva a felöltőjét valóban csoda történt, rózsává lettek a kenyerek. A csoda emlékére pünkösdkor az ünnepet köszöntő lányok sol helyen a kosarukban virágszirmot visznek, és azt hintik a hát elé, mielőtt köszöntőjüket elénekelnék. Pünkösdi rózsának hívjuk az ekkortájt virágzó szirmokban bővelkedő peóniák sokféle változatát
Reviczky Gyula: Pünkösd
Piros pünkösd öltözik sugárba,
Mosolyogva száll le a világra.
Nyomában kél édes rózsa-illat,
Fényözön hull, a szivek megnyilnak.
Hogy először tünt fel a világnak:
Tüzes nyelvek alakjába' támadt.
Megoldotta apostolok nyelvét,
Hirdeté a győzedelmes eszmét.
Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed'
Ma is minden bánkodó szivének,
Hogy ki tévelyg kétségbe', homályba':
Világitó sugaradat áldja.
Habozóknak oldjad meg a nyelvét,
Világositsd hittel föl az elmét.
Hogy az eszme szívből szívbe szálljon,
Diadallal az egész világon!
Piros pünkösd, szállj le a világra,
Tanits meg uj nyelvre, uj imára.
Oszlasd széjjel mindenütt az éjet,
Szeretetnek sugara, Szentlélek!
Ismeretlen szerző : Pünkösd
A pünkösd jő - de meg nem érti titkát
a szív, amelyben még az Úr nem él;
Itt a tavasz, - bimbófejük kinyitják
a kis virágok, zöldül a levél.
Mit ér, ha a természet újra éled,
a föld örül, madárka énekel,
de a szívünkben még az égi Lélek
élet tavaszát nem költhette fel?
Ha szívünket a Lélek át nem hatja,
hervadt virág csak minden ünnepünk,
Hiába volt a szent karácsony napja,
a húsvét fénye föllángolt - s letűnt.
Az Úr csak egyszer járt itt lenn a földön,
értünk csak egyszer halt kereszthalált,
De kell, hogy pünkösd újra s újra jöjjön,
mert életet csak Isten Lelke ád.
Végül szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a régi népszokások most sok helyen új, zavaros, szinkretikus újpogány tartalommal telítődik. Ezért ügyeljünk arra, hogy ünneplésünk megmaradjon a keresztény keretek között. A játék maradjon játék, az ima maradjon ima, az öröm pedig váljék teljessé! Imával és szeretettel: Gyula
