Ferenc pápa: Az irgalmasság megváltoztatja a szívünket
Szeptember 10-én, szerdán délelőtt a Szent Péter téren Ferenc pápa katekézisében az egyházról mint anyáról beszélt, aki megtanít az irgalmasság útjára – tudósít a Vatikáni Rádió.
Az elmúlt alkalommal azt hangsúlyoztuk, hogy az egyház, mint anya, Isten Szavának világosságával és erejével nevel bennünket, megmutatja az üdvösség útját, és megvéd bennünket a gonosztól – kezdte beszédét a pápa, majd így folytatta:
Ma szeretném egy sajátos aspektusát kiemelni anyaszentegyházunk oktató tevékenységének: azt, hogyan tanítja meg nekünk az irgalmasság műveit. Egy jó nevelő a lényegre összpontosít. Nem vész el a részletekben, hanem azt akarja átadni, ami valóban fontos, hogy gyermeke vagy neveltje megtalálja az élet értelmét és örömét. Ez az igazság. Az evangélium szerint alapvetően fontos az irgalmasság. Isten elküldte Fiát, Isten emberré lett, hogy üdvözítsen bennünket, vagyis hogy nekünk adja irgalmasságát. Jézus világosan kifejti ezt, amikor összefoglalja tanítását tanítványainak: „Legyetek tehát irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas.” (Lk 6,36)
Létezhet olyan keresztény, aki nem irgalmas? Nem. A keresztény szükségszerűen irgalmas, mert ez az evangélium középpontja. Ehhez a tanításhoz hűségesen az egyház ugyanezt ismétli gyermekeinek: „Legyetek irgalmasok”, mint amilyen irgalmas az Atya, mint amilyen irgalmas volt Jézus.
Az egyház tehát úgy viselkedik, mint Jézus. Nem elméleti előadásokat tart a szeretetről és az irgalmasságról. Nem terjeszt a világban egy filozófiát, a bölcsesség egy útját. Természetesen a kereszténység ezt is jelenti, de ez következményként fakad belőle. Az anyaszentegyház, mint Jézus, példájával tanít. A szavak arra szolgálnak, hogy megvilágítsák tettei jelentőségét.
Az anyaszentegyház azt tanítja, hogy adjunk enni és inni annak, aki éhezik és szomjazik, öltöztessük fel azt, aki mezítelen. És hogyan teszi mindezt? Sok szent férfi és nő példájával, akik ezt a gyakorlatban megmutatták; de teszi ezt sok-sok apuka és anyuka példájával, akik azt tanítják gyermekeiknek, hogy ami nekünk fölösleges, az hiányzik a szükséget szenvedőknek. Fontos, hogy ezt tudjuk. A legegyszerűbb keresztény családokban is mindig jelen volt a vendégszeretet szent szabálya: soha nem hiányzik egy tányér és egy ágy a szükséget szenvedőnek.
Egyszer egy anyuka elmesélte, hogy meg akarta tanítani gyermekeinek: adjanak enni az éhezőknek. Három gyermeke volt. Egy napon déltájt a papa munkahelyén dolgozott, nem volt otthon, az anyuka egyedül volt három kisgyermekével, akik 7, 5 és 4 év körüliek lehettek. Kopogtattak az ajtón, és egy férfi állt kint, aki enni kért. Az anyuka így válaszolt neki: „Várj egy kicsit.” Visszament a lakásba, és ezt mondta gyermekeinek: „Egy bácsi enni kér, mit tegyünk?” „Adjunk neki enni, anyu!” – válaszolták kórusban a gyerekek. Mindegyiknek a tányérján volt egy szelet hús sült krumplival. „Rendben van, akkor felezzétek meg mindnyájan a tányérotokon lévő húst, és adjuk oda neki!” – „Nem, anyu, ez így nem jó.” „De igen, neked kell adnod a sajátodból!” – és így ez az anyuka megtanította a gyermekeinek, hogy a sajátjukból adjanak. Ez egy szép példa, ami sokat segített nekem – mondta a pápa.
„Ezt tanítja nekünk az anyaszentegyház. És ti, sok-sok anyuka, tudjátok, mit kell tennetek, hogy megtanítsátok gyermekeiteknek: osszák meg a rászorulókkal, amijük van.
Az anyaszentegyház azt tanítja, hogy gondoskodjunk a betegekről. Hány szent férfi és nő szolgálta Jézust ilyen módon! És hány egyszerű férfi és nő valósítja meg mindennap a gyakorlatban ezt az irgalmassági cselekedetet egy kórteremben, egy idősotthonban vagy saját otthonában, egy beteg embert gondozva.
Az anyaszentegyház azt tanítja, hogy álljunk közel a bebörtönzöttekhez. Erre azt mondhatná valaki: „De Atyám, ez veszélyes dolog, azok rossz emberek.” Jól figyeljetek – folytatta a pápa –, mi mindnyájan képesek vagyunk arra, hogy megtegyük azt, amit az a férfi vagy az a nő, aki börtönben van, elkövetett. Mindnyájan képesek vagyunk bűnt elkövetni és ugyanazt megtenni, képesek vagyunk tévedni az életben. Az az ember nem rosszabb nálad vagy nálam!
Az irgalmasság leküzd minden falat, minden korlátot, és arra késztet, hogy mindig keressük az emberek, a személyek arcát. Az irgalmasság az, ami megváltoztatja szívünket és életünket, amely megújíthat egy személyt, és megadhatja a lehetőséget számára, hogy ismét beilleszkedjen a társadalomba.
Az anyaszentegyház azt tanítja, hogy álljunk közel a magányosokhoz, azokhoz, akik magukra hagyatva halnak meg. Ezt tette Boldog Teréz anya Kalkutta utcáin; ezt tette és teszi sok-sok keresztény, aki nem fél attól, hogy megszorítsa annak a kezét, aki távozni készül ebből a világból. Ebben az esetben is az irgalmasság békét ad annak, aki távozik, és annak, aki marad. Megérezteti, hogy Isten hatalmasabb a halálnál, és ha Őbenne maradunk, akkor a végső elválás is egy „viszontlátásra!” búcsúzás. Jól megértette ezt Boldog Teréz anya.
Azt mondták neki: „De Anyánk, ezzel vesztegetjük az időnket!” Ő pedig megkereste az utcán haldoklókat, akiknek testét már az egerek rágták, és a házába vitte őket, hogy tisztán, nyugodtan, simogatásokkal, békében haljanak meg. Mindenkitől „viszontlátásra!” köszönéssel búcsúzott. És annyi férfi és nő tette ezt, hozzá hasonlóan. Várják őket a mennyek kapujában, hogy kinyissák nekik a kaput. Segítsük az embereket, hogy jól, békében haljanak meg – kérte katekézisében Ferenc pápa.
Kedves testvérek, az egyház tehát anya, aki megtanítja gyermekeit az irgalmasság cselekedeteire. Jézustól tanulta ezt az utat, megtanulta, hogy ez alapvetően fontos az üdvösséghez. Nem elég, hogy csak azt szeressük, aki szeret minket. Jézus azt mondja, hogy a pogányok is ezt teszik. Nem elég, hogy csak azzal tegyünk jót, aki jót tesz nekünk. Ahhoz, hogy megváltoztassuk a világot, jót kell tennünk azzal is, aki nem képes arra, hogy viszonozza cselekedetünket, mint ahogy az Atya tette velünk, amikor Jézust nekünk adta. Mi mennyit fizettünk megváltásunkért? Semmit, minden ingyenes! Tegyünk jót, anélkül hogy viszonzást várnánk! Ezt tette velünk az Atya, és nekünk is ezt kell tennünk. Tégy jót, és haladj előre! Milyen szép az egyházban élni, Anyaszentegyházunkban, aki megtanítja nekünk ezeket a dolgokat, amiket Jézus tanított!
Adjunk hálát az Úrnak azért a kegyelméért, hogy az egyház az anyánk, aki megtanítja nekünk az irgalmasság útját, amely az élet útja. Adjunk hálát az Úrnak – fejezte be szerda délelőtti katekézisét Ferenc pápa.
Magyar Kurír
