Egy könyv a Nyugat történelmi vakságáról
Pár hete elhunyt Peter Scholl-Latour, közíró, publicista, Közel-Kelet tán legjobb ismerője. Viszont halála előtt még befejezte „mérges” – maróan Nyugat-kritikus – könyvét ( „Der Fluch der bősen Tat” – „A gonosz tett átka” – akár mit is jelentsen itt a „gonosz” jelző.) Kvázi: politikai végrendeletét. A dolog lényege: leszámolás egy sor nyugati (amerikai) illúzióval.
Először is – szerinte- Amerika – a NATO bővítési stratégia részeként – közelebb akar kerülni Oroszország határaihoz, és ezért éltették a ukránokban azt az illúziót, hogy bekerülhetnek az EU-ba, (Amerika meg jobb stratégiai pozícióba.) Az oroszok – ezt józan politikusok már a hidegháborúban tudták – ezt a „bekerítési taktikát” nem engedhetik meg. (Most tegyük zárójelbe a Putyin-kérdést.) Grúziát sem engedték, Ukrajnát nem fogják engedni. (Viszont segítették a kivonulást Afganisztánból – ami már el van felejtve.) Ráadásul – ez már én mondom – tegyük fel, hogy valahogy sikerül csatlakoztatni az ukránokat (ami – ismétlem – lehetetlen) – mit fog kezdeni az EU azzal a szegényházzal, amit majd ki kell neki stafíroznia, van rá pénze?
Aztán, – sorolja tévedések karneválját Scholl-Latour – a Nyugat benyelte Észak-Afrika villongásaiban az „arab tavasz” megjelenését: azt hitték – vakon a tényekkel szemben – hogy demokrácia jön ki a diktátorok elleni lázadásból. Nem az jött ki, ma a radikális iszlám uralja a terepet – ráadásul a kezdetben nyújtott nyugati segítséggel. Aztán jött a mai rémség Aszad elnök Szíriája s benne egy al-Kaidánál is kegyetlenebb társulat (IS). Scholl-Latour szerint ez már korábban, e mozgalom csírájában észre lehetett volna venni – de nem: a Nyugat csak saját dogmáit ismeri, a terepet, a keleti kultúrákról, vallási csoport-struktúrák szerkezetéről fogalma sincs.
S végül: a keleti államokba nem lehet csak úgy (tankokkal) bevezetni a demokráciát. A Bush adminisztrációk történelmi vaksága volt ez a kétszeres bevonulás – máig annak káoszát isszuk. Azt eddig is lehetett tudni, hogy a felderítés minimális, sőt téves volt, a katonai invázió vakon ment bele a csapdákba, – késő volt a kiábrándulás (és kivonulás). De most itt a következő, még rosszabb szitu: Asszaddal (a véres kezűvel) kell szövetkezni a kalifátus ellen. Sorozatos történelmi vakság, a civilizációk nem ismerése. Tenném hozzá, mit ócsárolták azt a szegény Samuel Huntington-t. (A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása c. könyvére gondolok.) Oda kellett volna figyelni. (felderíteni, megérteni, beépülni, szövetséges után nézni stb.) De nem. Elég volt a jelszó: az importált demokrácia mindenre gyógyírt hoz.
Kb. ilyesmiket mondott Scholl-Latour, mintegy végrendeletként. Senki se fogja megfogadni tanácsait. Pedig még az afganisztáni kaland is elkerülhető lett volna, ha rá hallgatnak. (A könyvet a Der Spiegel 37/2014 száma ismerteti.)
(trendvadász, almatransz.blog.hu)
