Meddig nőhet az Iszlám Állam?
„Az Iszlám Állam vezetői taktikában kiválóak, de stratégiájuk nincs” – olvassuk a Foreign Policyben két terrorszakértő, Daveed Gartenstein-Ross és Thomas Joscelyn tollából. A Metazin összefoglalója:
A nyugati terrorszakértők körében a Szíriából Irakba betörő, és ott a szunnita övezet jelentős részét megszállva tartó új szervezet, a magát újabban Iszlám Államnak (korábban Iraki és Levantei Iszlám Kalifátusnak) nevező terrorhadsereg okozza a legnagyobb riadalmat. A két amerikai szakértő jelentősnek tartja az IS harctéri sikereit, de úgy gondolja, hogy nem kelhet versenyre az al-Kaidával. Pedig a vezér, a magát al-Bagdadinak nevező egykori al-Kaida parancsnok éppen erre aspirál. Miután februárban kizárták az al-Kaidából, tehetetlennek minősítette Aiuan al-Zauahirit, aki Oszama bin Ladentől örökölte a vezérséget az al-Kaidában, majd megindította az iraki offenzívát, és szinte a teljes szunnita övezetet ellenőrzése alatt tartja (habár a helyi törzsek nem olvadtak be a szervezetébe). Legutóbb kikiáltotta a kalifátust, vagyis azt állítja, hogy megvalósította az iszlám harcosok ősi álmát: létrejött az egységes iszlám birodalom. Egyúttal az igaz hit szempontjából nem létezőnek minősítette az összes többi iszlám államalakulatot, a muszlimok által lakott világi államokról nem is szólva. A két szerző nyugati szakírók friss írásait idézi a Newsweekből és a Foreign Policyből, amelyek egybehangzóan sikeresnek látják al-Bagdadi törekvését, továbbá azt jósolják, hogy az IS fordulatot hoz az iszlamista táborban, és az al-Kaida veszedelmes vetélytársává válik. A szerzők másként látják.
Bár az arab világból és nyugatról érkező fanatizált fiatalok továbbra is csatlakoznak fegyvereseihez, al-Bagdadit sorra ítélik el a legnagyobb iszlamista tekintélyek. Az iszlamista weboldalakon egymást érik a különböző fegyveres csoportok vezetőinek és hitszónokainak erre vonatkozó közleményei. Az IS tehát nem tudott betörni az al-Kaida nemzetközi hálózatába, és a szerzők szerint ráadásul iraki hódításainak stabilitása is erősen kétes. Az elmúlt évtized közepén az Iraki al-Kaida (AQI) ért el látványos katonai sikereket ugyanebben a szunnita térségben, vezetője, Abu Muiszáb al-Zarkaoui az iszlamista háború legnépszerűbb alakja volt, és Anbar tartományt gyakorlatilag az ellenőrzése alatt tartotta. Féktelen kegyetlenkedései azonban elidegenítették a helyi törzseket, és al-Zauahiri a messzi Pakisztánból, ahol bizonyára rejtőzik, észrevette, hogy ennek nem lesz jó vége. Éles hangú nyílt levélben figyelmeztette őt, hogy ne higgyen a hízelkedő ifjaknak, akik körülveszik, és ne tetszelegjen „a mészárosok sejkének” szerepében. Al-Zarkaoui nem hallgatott a jó tanácsra, és ki is szorult Irakból. Vele az al-Kaida is elvesztette befolyását, de a két szerző szerint al-Bagdadi sem járhat másként, mert a helyi törzsek élni akarnak, és nem fogják a végtelenségig tűrni az esztelen terrort. Igaz, hét-nyolc évvel ezelőtt az amerikaiak aktívan dolgoztak azon, hogy szembefordítsák al-Zarkauival a törzseket, ma viszont a legminimálisabb őrzési és kiképzési feladatokat látják el csupán, az iraki kormány pedig szinte minden tekintélyét elvesztette. (Azóta az északi és a keleti határvidéken a légierőt már bevetik az IS ellen, de szárazföldi hadműveletekbe nem bocsátkoznak.)
Végső soron az al-Kaida türelmesebb módszerei célravezetőbbnek látszanak a fékevesztett kegyetlenkedéseknél, amelyek az IS-t jellemzik. Az utóbbi években ugyanis az al-Kaida vezetői felismerték, hogy a muszlimok többsége nem osztja nézeteiket, ezért elrendelték, hogy a helyi szervezetek fokozatos felvilágosító munkával állítsák a maguk oldalára a lakosságot. Ebben a szellemben működik az új iraki fiókszervezet, a Nuszra Front. És jóllehet az al-Kaida fegyvereseit több településről is kiszorították al-Bagdadi harcosai, a szerzők szerint hosszabb távon elfogadhatóbbnak bizonyulhat náluk a helyi törzsek szemében.
Közben az IS-nek a megszállt területeken legalább bizonyos minimális közszolgáltatási funkciókat el kell látnia, erre pedig nem képes, nincsenek hozzá szakemberei. Újabb sikerekre tehát nemigen számíthat. Az al-Kaida viszont alighanem ismét megtelepedhet Afganisztánban, ahonnan hamarosan kivonulnak az amerikai csapatok, és ezzel logisztikai és morális értelemben egyaránt nagyot léphet előre. A két szakértő úgy látja, hogy az IS vezetői taktikai értelemben rátermettek, de mivel stratégiai látókörük nincs, hosszabb távon nem versenyezhetnek az al-Kaidával. Annak ugyanis hosszú távú stratégiája van, „és hosszú évekre gondoskodni fog a terrorelhárítók álmatlan éjszakáiról”.
(metazin)
