Távozik a Nemzeti Színházból Eperjes Károly
Nem akart évad közben botrányt csinálni Eperjes Károly azzal, hogy föláll a vezérigazgató-helyettesi székből, de vezetőként nem tudta már lelkiismeretesen vállalni a felelősséget a Nemzeti Színház egyes produkcióiért.
Lelkiismereti okokból távozik a Nemzeti Színház vezérigazgató-helyettesi pozíciójából Eperjes Károly, ugyanis a Vidnyánszky Attila vezette teátrum egyes darabjai szerinte nem a pályázatukban leírt szakrális színházat jelenítik meg. A vezérigazgatótól barátságban váltak el, és Eperjes szeptembertől két darabban is vendégszerepel majd, ám a Nemzeti néhány előadásával nem tudott azonosulni: szerinte a művészi szabadságnak van morális határa.
„Vidnyánszky Attila vezérigazgató úrral megbeszéltem, hogy a jövő évadtól mentsen fel engem mint vezérigazgató-helyettest” – kezdte kedd délelőtti szűk körű sajtótájékoztatóját Eperjes Károly. Mint mondta, lelkiismeretileg nem tud egyetérteni bizonyos produkciókkal, és nem akart visszakerülni a kórházba. Erős gyógyszereket kellett ugyanis szednie újból, mert azok az értékek, amelyeket a pályázatukban leírtak, számára nem mindig jelentek meg a színházban. Az első előadás, amivel nem tudott azonosulni, az Szarka Tamás Mária című musicalje volt (rendezte: Vidnyánszky Attila). „Azt mondtam: ha még egyszer megy ebben a színházban, akkor azonnal fölállok.” Ekkor szerinte a vezérigazgató még hallgatott rá, hiszen nem is játszották többet a darabot.
A második problémát a Johanna a máglyán című előadás okozta, amelyben szerinte Johanna jellemfejlődését feláldozták a napi politikai kikacsintás kedvéért – így a Nemzeti sem különb más színházaknál, ahol ugyanazt csinálják klasszikus darabokban. Emellett a pernahajder bíborosok és püspökök jellemzését szerinte nem hatalmas külső fallosszal kellett volna megjeleníteni, mert onnantól kezdve nem lehet majd diákokat behozni az előadásra, „miközben csodálkozunk, hogy fogyóban a közönség”. A harmadik pedig az Ahogy tetszik című darab volt, amelyben a rendező Purcărete kérésére férfiként női szerepet kellett eljátszania – ami nem lett volna baj, hiszen ez Shakespeare idején is így volt, ám ebben a rendezésben a férfi szerepeket viszont nők játszották, és így egészen más értelmet nyert Orlando és Rosalinda csókja. „Nem akartam botrányt csinálni, de magas rangú közéleti személyek is kikérték magunknak az előadást.”
Eperjes szerint a művészi szabadságnak van morális határa. „A Nemzeti népszínházi vonulatával egyetértek, de azzal nem, hogy a nemzetközi fesztiváltrendhez akarunk igazodni – mondta. – Azzal egyetértettem, hogy modern módon játsszunk klasszikus műveket is, de átlépni bizonyos határokat, az nem szabadság. A nemzetközi színházi trend oltárán nem szívesen áldoznám fel a Nemzeti Színházat. Attila és közöttem ez okozza a legnagyobb feszültséget. Neki ebben más a tűréshatára.” Mint mondta, az igaz művészet mindig szakrális. Felidézte azt, amikor a Színművészeti Főiskolán Hegedüs Géza azt mondta nekik: igazi művész csak az lehet, aki két könyvet elolvas – a szívre a Bibliát, az észre hatóan pedig Arisztotelész Poétikáját. A kettő harmóniája az egyetemes kultúra. Eperjes azóta is a szív-agy harmóniáját szem előtt tartva vállal munkát. Ahogy József Attila írta: „az igazat mondd, ne csak a valódit”. A valóságábrázolás ugyanis profán, az igazság megmutatása viszont szakrális: az igazi művészet mindig szakrális. „Leírtuk a pályázatunkban, hogy szakrális színházat szeretnénk, s én ezt három esetben nem így láttam.”
Mindazonáltal nem vesztek össze Vidnyánszky Attilával, akivel már Beregszászban is dolgoztak együtt, és Eperjes a jövő évadban két darabban is vendégszerepel majd: Kincses Elemér rendezésében A helység kalapácsa című előadásban, illetve a Vidnyánszky által színpadra állított Körhintában. „Évad közben nem akartam botrányt csinálni, és fölállni, fél évig húztam-halasztottam magamban, gyógyszert szedtem, de nem tudtam ezt tovább vállalni. Sőt, a jövő évad első produkciója, ami nyáron Gyulán ment, még rátett erre” – mondta, reményét fejezve ki, hogy ez a Szentivánéji álom még változik majd. Eperjes a továbbiakban – a Veszprémi Petőfi Színház művészeti tanácsadói munkája mellett – a Kaposvári Egyetemen osztályvezető tanára lesz.
(S.N., valasz.hu)
