Bolíviában engedélyezik a gyerekmunkát
Visszalépés vagy előrelépés? – Dél-Amerika legszegényebb országában, Bolíviában legálisan dolgoztathatók gyerekek. Vitákat kavart a gyermekmunkát engedélyező törvény. A Vatikáni Rádió német szerkesztősége készített összefoglalót.
A gyermekmunkát engedélyező törvény ellenzői arra figyelmeztetik a kormányt, hogy feladatuk a gyerekek iskolalátogatásának megszervezése lenne, nem pedig a munkavégzésük legalizálása. A törvény támogatói pedig azzal érvelnek, a gyerekek munkájuk révén teremtik elő taníttatásuk költségeit.
Markus Zander a Miserior katolikus segélyszervezet munkatársaként jól ismeri a bolíviai helyzetet. A Vatikáni Rádiónak adott interjúban arról beszélt, hogy Bolíviában 850 ezer gyerek kényszerül dolgozni, hogy ezzel hozzájáruljon családja, testvérei ellátásához, illetve hogy előteremtse saját iskoláztatása – tandíj, tankönyvek, egyenruha – költségeit. Eddig ez a munka illegálisnak minősült, ami azt jelentette, hogy a dolgozó gyerekek nem érvényesíthették munkavállalói jogaikat.
Ezt a helyzetet kívánták orvosolni a gyermekszakszervezetek, akik közel 10 ezer gyerektagot képviselnek. Céljuk a munka legalizálásával, hogy jogbiztonságot teremtsenek a gyerekek számára. Ők üdvözölték a törvényt – hangsúlyozta Markus Zander, aki pozitívnak ítélte, hogy a rendelet egyértelmű kereteket teremt.
A törvény kimondja, hogy általánosan a 14 feletti gyerekek vállalhatnak munkát, de bizonyos esetekben már 10 évesen dolgozhatnak, így például utcai cipőpucolóként, édességárusként. 12 évesen szülői belegyezéssel, a munkaügyi minisztérium tudtával és az iskolalátogatás biztosításával válhatnak alkalmazottá. Esetükben 6 munkaórát engedélyez a törvény naponta. A tavaly benyújtott törvényjavaslat még elutasította a 14 év alattiak munkavállalását, ahogy ezt nemzetközi konvenciók is elvárják azt az aláíró országoktól, de a gyermekszakszervezetek tiltakozására változtattak az előirányzaton.
A törvény arról is rendelkezik, hogy bizonyos munkákra tilos gyerekeket alkalmazni, így például bányában, aratáson vagy olyan helyeken, ahol alkoholt árulnak. Mindez ésszerűnek tűnik, de a papír sokat elbír – mondja Markus Zander. – Egészében véve előrelépésnek kell tekintünk a törvényi szabályozást, de csak abban az esetben, ha a bolíviai kormány jövőbeni célja a gyerekmunka szükségességének megszüntetése lenne.
Kérdéses, hogy a gyerekmunkát pozitívnak tekintik-e, vagy kényszermegoldásnak. Az előbbit látszik erősíteni Evo Morales államfő közelmúltban tett kijelentése, miszerint a dolgozó gyerekek társadalmi felelősségtudata erősebb. Morales pontosan tudja, miről beszél: az indián családból származó politikus már 5 évesen dolgozott, ami nem akadályozta meg abban, hogy első indiánként a legmagasabb állami tisztségbe emelkedjen. De természetesen nem azért érte ezt el, mert dolgozott – mutat rá Zander. – Annak ellenére jutott magasra, hogy dolgoznia kellett és annak ellenére, hogy alig volt lehetősége iskolába járni.
A német püspöki segélyszervezet bolíviai referense szerint az új törvény végrehajtása meghaladja a munkaügyi minisztérium kapacitásait: aligha lesznek képesek a rendelkezések betartását ellenőrizni. Elsőként azt kellene ellenőrizniük, hogy a gyerekek valóban önként vállalnak-e munkát, valóban engedélyt adtak-e erre szüleik, munkanapjuk tényleg 6 órából áll, valóban nem alkalmazzák őket bányákban, bárokban. A munkaügyi minisztérium sem anyagi, sem személyi feltételekkel nem rendelkezik, hogy mindezeket figyelemmel kísérje, még a felnőtt munkavállalás ügyintézési terhe is meghaladja lehetőségeit.
A gyerekek helyzetén akkor tudnának javítani, ha a törvény rendelkezései valóban betarthatók lennének, hiszen fontos lenne a gyerekek számára a jogbiztonság. Ha elmarad az ellenőrzés, azok a munkaadók, akik nagyon rossz feltételekkel dolgoztatnak gyerekeket, csak megerősödnek abban, hogy folytassák eddigi gyakorlatukat – fogalmazta meg aggodalmát Markus Zander.
A bolíviai népesség mintegy háromnegyede indián (55%), főként kecsua (30%) és ajmara (25%), de nagy részt tesz ki a mesztic (30%) lakosság is. Az ország fennmaradó népessége (15%) kreol és fehér. A népesség 85%-a az Andokban él, ezen belül is 60%-uk az Altiplanón, La Paz körül. Nagyon magas, évi 2,6% a természetes szaporodás. A lakosság több mint 40%-a 20 év alatti, a városlakók aránya 51%. A lakosság 92,5%-a római katolikus, 2,3%-a pedig a bahái vallás követője. Katolikus érseki központok: Cochabumba, La Paz, Santa Cruz de la Sierra, Sucre.
Magyar Kurír
