Olykor miért csak időlegesek az Istentől jövő gyógyulások?
Olykor miért csak időlegesek az Istentől jövő gyógyulások? - ezzel a kérdéssel mindannyian szembesülünk, akik gyógyító szolgálat során imádkoznak betegekért. Erre szeretnék most néhány választ írni egy most kézhez kapott tanúságtétel kapcsán, amit egy kedves asszony testvérünk küldött, szintén ilyen ideiglenes gyógyulásról. Először a tanúságtétel, utána a lehetséges okok:
"Sokszor hallottam, olvastam napjainkban átélt csodáról, s tulajdonképpen minidig vágytam valami ilyesmire. Aztán megtapasztaltam. Lourdes-ben voltunk, az egyik társunk csak segítséggel tudott fölkapaszkodni a keresztútra, súlyos mozgásszervi betegséget diagnosztizáltak nála. Amikor lejöttünk, észrevettem, hogy segítség nélkül, szépen, a többiek tempójában jön velünk. Néztünk egymásra a társaimmal, s fohászkodtunk, bárcsak tartós maradna a javulás. Sajnos, csak rövid ideig tartott a lélektani hatás, kb. egy hónapig. Ez is ajándék volt neki is, nekünk is.
Teltek az évek, gyakran részt vettem a heti egy alkalommal szervezett szentségimádási órán, többször fordultam bajainkban a Szűzanyához, szentjeink, sőt leendő boldogok közbenjárását is kértem, Imameghallgatást tapasztaltam időnként. Aztán a csodát akkor éltem át, amikor azt egyáltalán nem kértem, nem is vártam, rá sem gondoltam, hogy az adott élethelyzetben történhet valami ilyesmi. Csoda? Orvosilag nem tekinthető annak, természetes következménye lehet egy kezeléssorozatnak.
Csoda mégis, ahogyan átéltem. A keszthelyi templomban történt. Ebben a templomban voltam már korábban is, megragadott szépsége, megőriztem egy akkori idézetet az előtérből: „Uram, múltamat irgalmadba, jelenemet szeretetedbe, jövőmet gondoskodásodba ajánlom.” Úgy húsz év múlva vezetett arra az utam újra. Hévízi kezeléssorozat vége felé jártunk, átmentem egy hangversenyre, no meg előtte októberi rózsafüzér ájtatosságra. Utóbbit az oldalkápolnában végezték, mert a kórusok már próbáltak a templomban. Már a kórus éneke is hangosnak tűnt, a hívek imája is. Aztán elkezdődött a szombat esti szentmise a hangverseny előtt, s elkezdtem gondolkozni: Nem lehet, hogy ilyen hangerővel bírja ez a fiatal pap. Kezdtem lehalkítani a hallókészülékemet, a beszéd már csak a legerősebb fokozaton volt érthető addig. Jó közepéig lecsavartam, s jól értettem mindent.
Ez a csoda, úgy, mint kedves Lourdes-i útitársamé, kb. 3 hétig tartott, aztán szépen fokozatosan visszaállt az eredeti állapot.
Üzenetet kaptam Istentől, megtapasztaltam a szeretetét, s úgy éreztem, erre válaszolni kell. Ott a helyem abban a kisebb közösségben, melyet úgy szoktunk nevezni: napi templomba járók. – is -"
Azt gondolom, az ideig tartó gyógyulásoknak, illetve a betegség, erőtlenség visszatérésének több oka is lehetséges, ebből egyik a tanúságtételben is olvasható:
- A gyógyulás jel, amit Isten a szeretetének megtapasztalására ad, ami akkor is megmarad, ha a betegség kiújul. Néhány másik okot is szeretnék leírni:
- Az evangéliumok megkülönböztetik Jézus gyógyító, csodatévő működésének több formáját. Ez a fordításokban nem nagyon jön ki, de az eredeti szövegben világosan elkülönül két forma. Az egyikben Jézus mintegy általános jelleggel erőt ad az erőtlennek, a Szentlélek erejét közli a beteggel, a másik esetben konkrét betegséget gyógyít. Amennyiben a gyógyulás úgy történik, hogy a Szentlélek ereje "megerősíti az ellankadt tagokat", akkor előfordulhat, hogy amikor ennek az erőnek a hatása elmúlik, az adott tag, testrész újra erőtlenné, beteggé válik. (Hasonlatként, mint amikor egy alig járó motornak gázt adunk és az nekiindul, de aztán újabb gázfröccs híján lassan elvész a lendülete és újra leáll.) Ennek orvossága az élő hit, amely által Isten ereje újra és újra eltölt minket. (Az előző hasonlatnál maradva: új lendületet ad a motornak.) Az ilyen hitre nem csak a gyógyulásoknál, hanem életünk problémái megoldásánál is szükségünk van, talán ebből jobban felismerjük ennek igazságát: konfliktusunk van valakivel és újra és újra ki kell engesztelődnünk vele, míg a megbocsátás teljesen nem realizálódk az életünkben.
- Lehetséges az is, hogy a gyógyító szolgálat alatt megtörténik a gyógyulás, de a betegség mélyen fekvő okai, gyökere továbbra is fennál. Ha ez így van, akkor a betegség újra előjön. Az okok lehetnek testiek, pszichések vagy lelkiek is.
-- Például valakinek fájnak a lábai, Isten meggyógyítja, de ha megmarad az a túlsúly, ami terheli és megbetegíti a végtagokat, akkor a betegség újra-keletkezik. (Azaz böjtölni, fogyókúrázni is kell, esetleg a falánkság bűnével is megharcolni...)
-- Lehetséges, hogy valakinek meggyógyul a bőrbetegsége, de ha a betegség mélyen rejlő pszichés oka - pl. szorongás, kisebbrendűségi érzés, stb - továbbra is fennáll, akkor újra előjönnek a testi tünetek is. A pszichés gyógyulás hosszabb folyamat lehet, több időt kell rászánni, lehet, hogy az életkörülményeken is változtatni kell (pl. túl sok stresszes helyzet), kérni kell az életrendezést, hogy a végleges gyógyulás megtörténhessen.
-- És lehetséges az is, hogy a betegség mögött a gonosz léleknek valami megkötözöttsége, osorozása, támadása is fennáll. Jézus meg tud szabadítani ettől, de ha engedünk a kísértésnek és visszacsúszunk a függőségbe - Jézus példabeszédben tanít a kitakarított és felékesített házról, ahová a gonosz hét másikkal tér vissza amikor védelem nélkül találja - akkor a betegség is úja megjelenik. Ilyenkor bizony szabadító imára is szükség lehet. ("Állj ellene a gonosznak és megfut előled.")
- Az is lehetséges, hogy az első gyógyulás egy jel volt az Úrtól, bátorítás, bár a teljes gyógyulás még nem következett be. Minden ilyen részleges gyógyulás egyben biztatás is: haladj tovább, kérd a kegyelmeket, indulj előre az önismeretben és Isten-ismeretben, így válik az egész életed, tested és lelked egészségessé.
Végezetül: a betegségek visszajöhetnek, mert az egész világ beteg, környezetünk is megbetegítő hatású. Tulajdonképpen nem az a különös, hogy ha betegek vagyunk, hanem az, hogyan tudunk ilyen testi és lelki terhek alatt még mindig úgy-ahogy egészségesek és működőképesek maradni. Ha Isten nem tartaná fenn még mindig az életet, a Földet, már rég a pusztulásé lennénk mindannyian! Ezért nem csak magunkért, hanem az egész teremtett világért is imádkoznunk kell, szabadulásért, gyógyulásért, áldásért mindannyiunknak. Így tapasztaljuk meg Isten áldását - ezért van imafüzetünkben rögtön az elején a közös közbenjáró ima mindannyiunkért - és végül így jutunk be a mennyek országába, ahol nincs több bűn, nincs több betegség, nincs több fájdalom...
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
Hozzászólások
Igazad van, és köszönöm!
Gyula
Nagyon jó a cikk! Még hozzátenném, hogy vannak olyan betegek, akik ragaszkodnak a betegségükhöz, mert ezáltal akarnak kivívni maguk iránt egy kis empátiát, szeretetet. Nekik nehezen tud Urunk teljes gyógyulást adni.
Szeretettel kérem Isten áldását Rád: Annamária
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.