Egy hír és egy prófécia
Mintha két képet tennénk egymás mellé, amelyek együtt megmutatják a valóságot, olyan ez a hír és prófécia egymás mellett. A hír arról szól, hogy Svájcban népszavazáson nagy többséggel elutasították azt a két egyházi kezdeményezést, amelyik megszüntette volna a segített öngyilkosságokat és az erre épülő öngyilkosság-turizmust. A próféciát pedig Regina Collins nővér kapta pár héttel ezelőtt Törökbálinton, a romániai utazása előtt. Külön kommentár nélkül itt a két írás:
A hír:
Nem lesz semmilyen fordulat a segített öngyilkosságra vonatkozóan Zürich kantonban, ahol az ezt szolgáltató, igen vitatott Dignitas egyesület legális székhelye található. Az 1,2 millió lakost számláló kantonban május 15-i helyi népszavazással úgy határoztak, hogy a témával kapcsolatban minden marad a régiben, nem vezetnek be semmilyen módosítást A lakosságnak két népi kezdeményezésről kellett szavaznia, az egyiket az Evangélikus Néppárt, a másikat a katolikus ihletésű Szövetségi Demokratikus Unió nyújtotta be. Az első határozottan be akarta szüntetni az öngyilkosság segítését, egy kanton-szintű javaslat beterjesztését javasolta a berni föderális parlament elé, hogy büntethető legyen az öngyilkosság segítése és a végrehajtására való buzdítás. A kezdeményezést a szavazók 84 százaléka elutasította.
A másik indítvány a Nem a halálturizmusra Zürich kantonban nevet kapta: a nem zürichi lakóhelyűeknek, azaz más svájci kantonok lakóinak vagy külföldieknek adott öngyilkossági segítséget akarta megfékezni. A kezdeményezők szándéka szerint az kérhesse a segítséget az öngyilkossághoz, aki legalább egy évet élt Zürich kantonban. A szavazók 78 százaléka ezt is elutasította.
A konföderációs büntetőjogi törvénykönyv értelmében Svájc engedélyezi a halálba kísérést azzal a feltétellel, hogy annak végrehajtása nem kötődik „önző okokhoz”. A segített öngyilkosság ellenzői szerint talán éppen ez lehet a Dignitas egyesület esete, amelynek alapítója és igazgatója, Ludwig Minelli tíz év alatt milliomos lett. Vagyonszerzésének vitathatósága mellett tény marad, hogy az „egyszerű”, „kórházban” végrehajtott segítség ára 2005-től 2010-ig két és félszeresére nőtt, a „teljes árú” (pl. az orvosi és temetési költségeket is magába foglaló) öngyilkosság ennek közel a kétszerese, legalább 7000 angol font volt az elmúlt évben.
A másik kritikus pont a Dignitas intézményeiben elhunyt személyek halotti urnáinak eltüntetése volt. Felháborodást váltott ki, amikor tavaly nagy mennyiségű urnát találtak a Zürchi-tóban, a Dignitas által használt krematórium logójával. A zürichi bíróság tavaly júliusban bizonyítékok hiányában archiválta az esetet, de erős a gyanú, hogy az urnákat az egyesület dobta a tóba, amely víztárolóként működik. Még mielőtt erre fény derült, a Dignitas volt munkatársa, Soraya Wernli azzal vádolta az egyesületet, hogy 300 „kliensének” maradványait vetette a Zürichi-tóba.
Egy másik meglepő eset is beárnyékolta a Dignitas eljárásmódját. 2007 novemberében két német állampolgárnak segített meghalni egy álló autóban egy Zürichtől dél-keletre fekvő parkolóban.
A referendum eredményeképpen tehát a külföldiek továbbra is kopogtathatnak a Dignitas ajtaján. Az egyesület adatai szerint 2010 végéig 1138 embert kísért a halálba, nagyrészt külföldieket, főként németeket, briteket és franciákat.
A segített öngyilkosság összetett kérdésében könnyen figyelmen kívül marad egy dolog: ahogy a halálbüntetés esetében is, ebben is mindig ott rejlik a hiba kockázata. Olykor elég egy jó háziorvos, hogy a gyógyíthatatlannak vagy végső stádiumban lévőnek nyilvánított beteg állapota javulni kezdjen. Legalábbis ezt mutatja a nagy-britanniai Andrew Barnes esete. Az Exmouth Journal közlése szerint az 55 éves férfinek – akinek a szakorvos három hónapnyi életet becsült – a svájci, csak oda irányba történő utazását az utolsó pillanatban éppen a háziorvos állította meg: azt tanácsolta neki, hogy hagyja abba az ivást és tartson egy olyan kúrát, ami pótolja a káliumhiányát. Barnes megfogadta ezeket a tanácsokat, és jelenleg sokkal jobban van, bár nem akar lemondani egy későbbi segített öngyilkosságról – írja a Zenit.
A svájci püspökök mindig ellenezték a szervezett és segített öngyilkosságot. A referendum után ismét hangsúlyozták, hogy nem értenek egyet az eutanáziával, és ismét előterjesztették a fájdalomcsillapító kezelésekre tett javaslataikat, melyet a zürichi egészségügyi pasztorációs bizottság állított össze korábban.
Walter Müller, a Svájci Püspöki Konferencia szóvivője megerősítette a referendum jelentőségét, mert világosan kifejezi a közvélemény széleskörű egyetértését a segített öngyilkossággal Svájc legnépesebb kantonjában. Már egy 2008-as közleményükben aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy az öngyilkossági segítséget nyújtó szervezetek a közvélemény egyre szélesebb köreinek támogatását nyerik el.
A püspökök érdeklődésének előterében most leginkább az a törvénytervezet áll, amelyet ősszel vitatnak meg konföderális szinten. A püspöki konferencia néhány nappal a referendum előtt ismét közzétette álláspontját, melyben elmagyarázzák, hogy a segített öngyilkosság elutasítását mindenki magáénak vallhatja, mert ésszerű és humánus meggyőződésen alapszik.
Illúzió azt gondolni, hogy az életből kizárhatjuk a szenvedést és a halált – mondják. Az öngyilkosság segítése valójában nem segítség. Ellentmond az emberi élet védelmére irányuló alapvető kötelességünknek. Hamis azt gondolni, hogy válaszolhatunk és válaszolnunk kell valakinek az öngyilkossági kérésére. A halál utáni vágy ritkán fakad szabadon meghozott döntésből, mindig inkább a körülmények nyomásából ered: a szenvedésből, abból az érzésből, hogy az ember elveszítette élete értelmét, vagy abból a félelemből, hogy teher a rokonok számára.
Ezzel kapcsolatban a püspökök rendkívül lényegesnek tartják azt a meggyőződést, hogy egy szenvedő emberrel való együttérzés nem a gyilkosságban áll, hanem a vele való törődésben, és ez a feladat nem maradhat kizárólag az orvosi személyzetre – olvasható az Avvenire honlapján.
Magyar Kurír (lt)
A prófécia:
Azoknak, akik nem változnak hamarosan túl késő lesz. Ti, akik önző életet éltek, nem törődve másokkal csak a saját élvezetetekkel, nagy veszélyben vagytok. Elvesztegetitek az életeteket. Ha nem tudtok jócselekedeteket felmutatni, örökre elvesztek. Ti, akik másoknak szenvedést okoztok, örökké tartó szenvedésre lesztek ítélve, ha nem tartotok bűnbánatot. Figyelmeztetlek benneteket, nagyon rövid az időtök. Sokan közületek hamarosan meghalnak. Ez a katasztrófa a világ nagy részét érinteni fogja. Nem fogom megakadályozni, hacsak nem imádkoznak sokan és tartanak bűnbánatot.
Zarándok
