Cantalamessa atya: A család az Egyház gerince
Mit mond a Kinyilatkoztatás a házasság mai problémáiról - Három részre osztottam az előadásomat. Az első részben Istennek a házasságról és a családról való eredeti tervére figyelünk, s arról, hogyan bontakozott ez Izrael történetében. A második részben, arról a megújulásról fogok beszélni, amit Krisztus hozott, s arról, hogy ezt hogyan értelmezte és élte az Új Sz9övetség keresztény közössége. A harmadik részben szeretnék azon gondolkodni, hogy a bibliai kinyilatkoztatás hogyan segítheti annak a nehézségnek a megoldását, amivel ma a házasság és a család szembesül.
A házasság és a család isteni terve – és az emberi megvalósulása az Ószövetségben.
Isteni terv
Tudjuk, hogy a Teremtés könyvében két eltérő beszámoló van az első emberpár teremtéséről. s ezek két hagyománytból fakadnak. a yahwista (10. sz. Kr.e.) és az ujabb keletű (6. sz. K Kr.e.) melynek papi hagyomány a neve.
A papi hagyomány szerint (Ter. 1:26–28)a férfit és a nőt Isten egyszerre teremtette, s nem egymáűsból. A férfi és a nő kapcsolata az, hogy mindkettő Isten képmása: “Isten a maga képére teremtette őket, férfinek és nőnek teremtette. ” S a fférfi és nő egyesülésének a célja a termékenység, hogy betöltsék a földet.
A yahwista hagyomány szerint (Ter.2:18-25) a nő a férfi oldalából vétetett, s a két nem teremtésének oka a magány: “Nem jó az embernek egyedül. Megfelelő segítőt adok neki. Az egyesülés tényxezője itt megelőzo a termékenységet. “A férfi ragaszkodni fog feleségéhez, s a kettő lesz egy test.” Mindketten szabadok a saját és a másik szexualtitásának vonatkozásában: „Mezítelenek voltak, de nem szégyenkeztek egymás előtt.”
Egyik beszámoló sem utal a bűnbeesés előtt, a nőnek az alárendeltségére a férfihez viszonyítva:Teljesen egyenlőek, bár a kezdeményező legalábbis a yahwista hagyomány szerint a férfi.
Nem biblikusoknál, hanem egy költőnél, Paul Cldelnél találtam a legmegyőzőbb magyarázatát a nemek közötti különbség isteni szándékának.
“A férfi büszke lény, nem volt más mód megtanítani felebarátjának elfogadására, hacsak nem a saját testében. Nem lehetett volna másként megértetni vele mit jelent a függés, és a szükséglet, mint csak egy tőle különböző lény, a nő törvénye által, egyszerűen az által, hogy az van. 1]
A másik nem iránti megnyílás az első lépés a megnyíláshoz mások iránt, és a nagybetüs Másik, az Isten felé. A házasság az alázatosság jegyében születik, a függés és ezzel a teremtményiség elfogadása. A szerelem a férfi és nő között a legradikálisabban alázatos aktus. Hiszen mintegy koldusként áll az ember a másik előtt és azt mondja: „Nem vagyok elég önmagamnak, szükségem van Rád! ” Amennyiben igaz, amit Schleiermacher mondott, hogy a vallás lényege az Istentől függés-érzülete (Abhaengigheitsgefuehl) akkor az emberi szexualitás a vallás iskolája.
Eddig Isten tervét kutattuk. Kétségtelen, hogy a Biblia szövegei nem érthetőek, ha nem vesszük számításba a bűnbeesés történetet, mindenekelőtt azt, ami az asszonynak szól: “megnövelem vajudásod gyötrelemeit, fájdalommal hozod világra gyermeked. Vágyódni fogsz férjed után, és ő uralkodi rajtad. ” (Ter. 3:16). A férfinek a nő feletti uralma a bűn következménye, s nem Isten terve, ezt Isten nem hagyta jóvá.
Történelmi következmények
A Biblia emberi és isteni könyv, nem csak azért, mert Isten és ember együtt a szerzője, hanem azért is, mert a leirást átszövi Isten hűségéek és az ember hűtlenségének trténete. Ez egyértelműen kitűnik, amikor összehasonlítjuk Isten tervét a házasságról azzal, ahogyan ez a választott nép történetében megvalósult.
Ha tudatában vagyunk az emberi hiányosságoknak sőt aberrációknak, segíthet abban, hogy ne lepődjünk meg azon, ami manapság körülvesz bennünket, s megmutatja, hogy a házasság és salád intézménye, legalábbis a gyakorlatban, hosszú idő folyamán fejlődött ki, éppen úgy,mint a társadalmi és vallási élet más tényezői. A Teremtés könyvét követve látjuk, hogy Káin és Lemek megtöri a monogámia törvényét, amikor két feleséget vesznek magukhoz. Noé és családja mintha kivétel lenne kora romlottságából. A pátriárkáknak, Ábrahámnak és Jákobnak gyermekei több asszonytól valók voltak. Mózes elrendezi a válás módját, Dávidnak és Salamonnak jelentős háreme volt.
Kétségtelen, hogy a deviancia, mint mindig a magasabb társadalmi szinteken jelenik meg erőteljesebben, a vezetők között, mint az egyszerű emberek között, ahol az eredetileg a monogám házasság volt a norma, s nem a kivétel. Ahhoz, hogy fogalmunk legyen az emberi kapcsolatokról, a családról Izraelben, a bölcsesség irodalomhoz kell fordulnunk, a Zsoltárok, a Példabeszédek és Sirák Fia Kömnyvéhez. Ezek inkább segítenek,mint a történelmi könyvek, melyek a vezetőkkel foglalkoznak. Ezek rámutatnak a házastársi hűségre, az utódok nevelésére és a szülők iránti tiszteletre. Ez utóbbi érték a Tíz Parancs egyike is: Tiszteld apádat és anyádat.”
Az eredeti házasságeszménytől, való eltérés, az egyesek vétkének leírása, a mintegy alá is húzza a házasság alapelvét Izraelben. A kezdeti hanyatlásnak két nevezetes pontja van. Az első a felfogás, hogy a házasság lényege nem a létállapot, hanem eszköz jellege van. Az Ószövetség a házasságot a patriárkátusi tekintély intézények tekinti, a törzs életének fenntartásáért. Ebből érthetjük meg a levirátus intézményét, a konkubinátust és az alkalmi polygémiát.”[2] A férfi és nő közötti élet-közösség eszményét nem felejtették el, de kevesebb fontossággal bír, mint az utódok java.
A másik nagy elhajlás a nők mivoltát érint. Kezdetben a férfi egyenrangú társa, aki ugyanazzal a méltósággal rendelkezik, egyre alárendeltebb a férfinek, egyre inkább kiszolgálója a férfinek.
A prófétáknak, különösen Ozeásnak, Izaiásak és Jeremiásnak, fontos szerepe volt abban, hogy rávilágítsanak Istennek a házasságról alkotott eredeti tervére.
Ők a férfi és nő kapcsolatát az Isten és az Ő népe szövetségének szimbólumaként ábrázolták. S ezzel újra felragyogtatták a kölcsönös szeretet, a hűség, a felbonthatatlanság értékét, mely jellemzi Isten szeretetét Izrael iránt. S erre a jegyesi szeretet és szenvedés minden szakaszát felhasználják, a szerelem kezdeti fázisát, az udvarlást, (Iz.62,5) a válás drámáját, (Oz.2,4) s végül a régi szeretet kötelék ujjászületéséről, a reményről (Oz.2:16, Iz. 54:8).
Malakiás rámutat, hogy a prófétai üzenetnek milyen pozitív hatása lehet az ember házasságára, s különösen a nők helyzetére. :
“ Azért, mert az Úr a tanú közötted és ifjúkori feleséged között, akihez hűtlen lettél, noha ő volt a társad, a szövetséggel elkötelezett feleséged. 15Nemde egy élete van annak, aki testből és lélekből áll? És mi a vágya ennek az egynek? Az, hogy utódai legyenek az Isten által. Tartsátok hát tiszteletben életeteket, és ne légy hűtlen ifjúkori feleségedhez.” (Malachi 2:14-15)
A prófétai hagyománynak ebben a megvilágításában kell olvasnunk az Énekek Énekét. Így a házasság eszményének az eroszban való ujjászületését látjuk, a férfi vonzalmát a nő iránt, és a nő vonzalmáét a férfi iránt, ahogyan az a teremtés ősi felfogása szerin
II
Házasság és család az Újszövetségben
I. Krisztus megújítja a házasságot
Szent Ireneusz úgy magyarázza Krisztus mindeneket megújító tevékenységét, (Ef. 1:10) hogy a “dolgokat az eredetüknél ragadja meg és vezeti el a beteljesedésükhöz. ” S ez egyszerre jelent folyamatosságot és ujdonságot, és Krisztus tevékenységének ezt a sajátosságát láthatjuk a házassággal kapcsolatban.
Folyamatosság
Szent Máté evangéliumának 19 fejezete önmagában illusztrálja a megújulásnak ezt a két aspektusát. Figyeljük meg elöször, hogyan nyúl vissza Jézus a kezdetekhez, a megújulás érdekében.
“ Akkor odamentek hozzá a farizeusok, hogy próbára tegyék. Ezt kérdezték: „El szabad a férfinek bármilyen okból bocsátania a feleségét?” 4Így felelt: „Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette őket, 5és azt mondta: Ezért a férfi elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy test lesz a kettő? 6Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.”” (Mt. 19:3-6).
Jézus ellenfelei a különböző iskolák ügyre-irányuló indoklásaira hivatkozásával szembe, (szabad-e elbocsátani valakinek a feleségét bármilyen okból vagy súlyos ok szükséges) Jézus a probléma gyökerét ragadja meg, mikor a kezdetekre hivatkozik. Válaszában Jézus figyelembe veszi a házasság intézményének mindkét alapját, de kiemeli a személyek kommuniójának szempontját.
A következő rész a válás problémájával ugyanebből a szempontból foglalkozik: megerősíti a hűség és a házastársi kötelék felbonthatatlanságának elsőbbségét az utodlás kérdésével szemben, mely pedig alapja volt a múltban a pilígámia, a levirátus és a válás igazolásának.
“ De azok mondták: „Miért adta akkor Mózes azt a parancsot, hogy elbocsátáskor adjunk válólevelet?” 8„Mózes szívetek keménységére való tekintettel engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket – felelte –, de kezdetben nem így volt. 9Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznasága miatt –, és mást vesz el, házasságot tör. Aki elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör.” (Mt.19:7-9).
Jézus válazában felismerhetjük a házasság szentségének megalapítását, legalábbis implicit formában. A szavak: „amit Isten egbyekötött” – azt jelenti, hogy a házasság nem pusztán evilági valóság, nem csak az emberi döntés következménye, hanem szent jellege van, Isten takaratában gyökerezik. A házasság szentséggé emelésének alapja nem pusztán Jézusnak a Kánai mennyegzőn való jelenlétén alapul. nem is csak az Ef.5.-ön. Bizonyos értelemben Jézus földi élete az alapja, az, hogy mindent visszavezet a kezdetekhez. Második János Pál pápának igaza van, amikor a házasságot nevezi a legősibb szentségnek [4]
Az ujdonság
E ddig a folyamatosságra figyeltünk. De mi az ujdonság? Paradox módon az, hogy ugyanakkor relatívizálja a házasságot. Hallgassuk figyelmesen a következő szöveget Mátétól:
" 0A tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog a férj és feleség között, nem érdemes megházasodni.” 11Erre így válaszolt: „Csak az fogja ezt fel, akinek megadatott. 12Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki fel tudja fogni, az fogja fel! " (Mt. 19:10-12).
Jézus ezekkel a szavaival egy új életállapot lehetőségét állítja föl, melynek igazolása Isten Országának elérkezése a földre. Ez nem szünteti meg a másik lehetőséget, a házasságot, azonban mégis relativizálja. Ez hasonl ahhoz, ami az állam politikai eszméjével történik, nem rombolja le, de mégis radikálisan behatárolja, amikor meghirdeti a történelmen belül Isten királyságának jelenlétét.
Ezért az önként állalt önmegtartóztatásnnak nem szükséges tagadnia sőt megvetnie a házasságot, azért, hogy saját életét hitelesítse. (Néhány régi szerző, amikor a szüzességről írt, elkövette ezt a hibát) Sőt, a szüzesség értelmét, éppen a házasság ideigvaló jóságának megerősítéséből nyerik. A cölibátus és a Mennyek Országáért vállalt szüzesség intézménye mintegy megnemesíti a házasság intézményét, hiszen úgy tekint rá, mint választásra, mint döntésre, s nem pusztán erkölcsi kötelességre, melynek szinte lehetetlen volt Izraelben nem tenni eleget, anélkül, hogy vádat ne váltson ki, hogy Isten parancsával szegülnek szembe.
Házasság és család az ősegyházban
Mint ahogyan Isten eredeti tervével foglalkoztunk, majd Krisztus megújító tevékenységével, nézzük most meg, hogyan fogadta, tanította és élte az Egyház, most csak az ősegyház realitására korlátozva magunkat. Pál számunkra az elsődleges forrás, hiszen számos levelében foglalkozott ezzel a problémával, mindenekelőtt a Korintusiakhoz írt első levélben.
Az apostol különbséget tesz a között, ami közvetlenül az Úrtól származik, és a között, ahogyan azt ő alkalmazza arra a körülményre, ahol az evangéliumot hirdeti. A házasság felbonthatatlanságának megerősítése mutatja az első típust: “ A házasoknak meg nem én parancsolom, hanem az Úr: A feleség ne hagyja el férjét. 11Ha mégis elhagyná, maradjon férj nélkül, vagy béküljön ki férjével. A férfi se bocsássa el feleségét. (1 Kor. 7:10-11); s az útmutatás a hívő és hitetlenek házassága esetére, valamint a cölibátus és szüzesség javaslata az Apostol tanításában a második tipus: “ nincs külön parancsom az Úrtól, tanácsot azonban adok, mint olyan, aki az Úr irgalma folytán hitelt érdemel.” (1 Kor 7:10;7:25).
Az Egyház tehát Jézustól újdonságot is kapott, s ez egy új életforma intézménye, a Mennyek Országáért való cölibátus és szüzesség. Pál, aki maga nem volt házas, a levél 7.fejezetének a végét ennek szenteli:. A Kor.7.7.-re alapozva - “ Szeretném ugyanis, ha mindnyájan olyanok volnátok, mint én magam, de hát mindenki saját ajándékát kapta Istentől, az egyik ilyet, a másik olyat” (1 Kor. 7:7),vannak, akik azt gondolják, hogy az apostol a házasságot és a szüzességet karizmáknak tekinti. De nem pontos, ha azt mondjuk, hogy a szüzek megkapták a szüzesség karizmáját, a házasok pedig más karizmákat, azaz nem a szüzesség karizmáját kapták. Fontos látnunk, hogy az Egyház teológiája a szüzességet mindig karizmának és nem szentségnek tekintette, a házasságot pedig szentségnek és nem karizmának.
Az Efezusi levél szövege figyelemreméltó segítséget nyújt ahhoz, hogy felismerjük a házasság szentségi jellegét.
“ „Ezért az ember elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és a kettő egy test lesz.” 32Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom. 33Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket.” (Ephesians 5:31-32).
Láthatjuk, hogy az apostoli közösség növekedésével és szerveződésével párhuzamosan hogyan virágzik fel a a család pasztoráció és lelkiség. Ebben a vonatkozásban a Kolosszei és Efezusi levelek a legjelentősebbek. Mindkét levél rámutat a családot alkotó alapvető kapcsolatokra: a férj és feleség és a szülők és a gyermekek kapcsolatára. A férj és feleség kapcsolatáról ezt írja az Apostol:
“Vessétek alá egymásnak magatokat Krisztus félelmében. Asszonyok legyetek úgy alárendelve férjeteknek mindenben, mikont az Egyház Krisztusnak.. Férjek, szeressétek feleségeteket, miként Krisztus szerette az Egyházat, s életét adta érte.”
Pál azt ajánlotta a férjeknek, hogy szeressék feleségüket, s ez normálisnak tűnik a számunkra, az azonban, amikor azt javasolja, hogy az asszonyok legyenek alávetve férjüknek, az a mai társadalomban, mely nagyon is tudatában van – és joggal – a nemek egyenlőségének, elfogadhatatlannak tűnik. Ezen a ponton Pált befolyásolja kora felfogása. Azonban feloldódik a nehézség, ha az egész szövegre figyelünk: legyetek egymásnak alávetve Krisztus félelmében” – mondja, s ez a szeretet kölcsönösségét hozza létre.
A szülők és gyermekek kapcsolatára ál a bölcsesség irodalom könyveiből idézi a hagyományos taácsot:
“ Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van rendjén. 2Ez az első, ígérettel egybekötött parancs: „Tiszteld apádat és anyádat, 3hogy boldog és hosszú életű légy a földön.” 4Apák, ne keserítsétek meg gyermekeiteket, hanem neveljétek őket fegyelemben az Úr útmutatása szerint.d” (Ephesians 6:1-4).
A pasztorális levelek, különösen a Tituszhoz írt levél sokféle szabályt ír le a különböző személyek számára: az asszonyoknak, a jegyeseknek, a püspököknek, papoknak, időseknek, fiataloknak, özvegyeknek, gazdagoknak és a rabszolgáknak. (cf. Titusz 2:1-9). Ebben a korban, tágabb értelemben, a rabszolgák is a család részei voltak.
A házasságnak azt az eszményét, meyet Jézus javasol, az ősegyházban sem tudták minden gyarlóság és ellenállás nélkül megélni. Korintusban történt vérfertőzés mellett, ezért is érezte fontosnak az Apostol, hogy hangsúlyozza a keresztény életnek ezt az aspektusát. (1 Kor. 8:1), S mindenütt, a keresztények a világ előtt egy új család modelt képviseltek, s ez az evangelizáció lényeges része lett.
A II. századból származó un. Diogenetos-levél, azt mondja, hogy a keresztények: “házasodnak, mint mindenki más, vannak gyermekeik, de nem vetik el az újszülöttet, közös az asztalok, de nem az ágyuk.” (V:6-7). Jusztinus a Hitvédelmében azzal ércel, hogy a keresztényeknek képesnek kell lenniük dialógust folytatni a politikai hatóságokkal. A következőket mondja: Te, Római Császár, egyre több törvényt hozol a családról, s ezek nem képesek megállítani a családok szétesését. Jöjj, és nézd meg a családjainkat, és meg fogsz győződni arról, hogy a keresztények szövetségeseid és nem ellenségeid a társadalmi reformok területén. Amint tudjuk, végül, három évszázad üldöztetés után, a Birodalom elfogadta a keresztény család modeljét a saját törvényhozásában is.
III.
Mire tanít minket manapság a Biblia
A Biblia újraolvasása manapság nem pusztán egy kinyilatkoztatott ismeret felidézése, hanem a ma aktuális problémákra kell, hogy választ adjon. Nagy Szent Gergely szerint, “az Írások azzal együtt növekednek, aki olvassa őket” (cum legentibus crescit); Olyan mértékben adnak új impulzusokat, amilyen mértékben új kérdéseket teszünk fel nekik. S hát manapság sok és provokatív kérdés merül fel.
Ellenvetés a bibliai eszménnyel szemben
Úgy tűnik globállis ellenvetéssel kell szembenéznünk a szexualitás, házasság, a család bibliai eszméjével kapcsolatban. Hogyan válaszoljunk erre a jelenségre? Véleményem szerint az első tévedés, amit el kellene kerülnünk, hogy minden időnket harcos ellenvélemények gyártására fordítsuk, s így végül is több figyelmet szentelünk az egésznek,mint amennyit megérdemel. A Pseudo-Dionysius, az Areopagita már régen megfogalmazta azt az igazságot, hogy az igazság kifejtése mindig sikeresebb,mint a másik tévedésének a bebizonyítása. (Letter VI, in PG 3, 1077A). Másik tévedés, ha túlzottan azt várnánk, hogy a civil törvények védjék a keresztény értékeket. Amint láttuk az első keresztények életmódjukkal hatottak úgy, hogy a törvények megváltoztak. Ma sem tehetünk másként, azt remélve, hogy megváltozik az életstílus, ha megváltoznak az állami törvények.
A Zsinat új módszert hozott, a dialógus útját és nem a konfrontációt választotta, de ez a módszernem zárja ki az önkritikát sem. Az egyik zsinati dokumentum azt mondja, hogy az Egyháznak javára szolgál még azoknak a kritikája is, akik támadják. Azt hiszem, hogy hogy ezt a módszert kellene alkalmaznunk akkor is, amikor a házasság és a család problémáiról beszélünk, ahogyan tette ezt a Gaudium et Spes a maga idejében.
Ennek a módszernek az alkalmazása azt jelenti, hogy még a legvadabb támadás mögött is törekszünk felismerni az elfogadható, pozitív elvárást. S ez nem más, mint a régi, páli recept: Vizsgáljatok meg mindent, ami jóü azt tartsátok meg (cf. 1 Tesz. 5:21).
A házasság és család hagyományos modeljének kritikája, melyből a mai, elfogadhatatlan a házasság intézményét romboló javaslatok származnak, a felvilágosodással és a romantika korával kezdődött. Különböző szándékokkal, ez a két mozgalom, elvetette, hogy a hagyományos házasságra úgy tekintettek,melynek kizárólagos célja az utódok, a társadalom, az Egyház, és nem tekintette ömagában szubjektív és személyes értéknek. Mindenféle kérdést feltettek a jegyeseknek, kivéve azt, hogy szeretik-e egymást, s hogy szabadon választják-e egymást. A házassága jegyesek közötti szerződés volt – (felvilágosodás kora) és szeretet-közösség (a romantika idején) Marriage as a pact (Enlightenment) and as a communion of love (Romanticism) s ennek a modelnek mondtak ellent.
De ez a kritika a Biblia eredeti házasság értelmezését követi, nem mond annak ellent. A II. Vatiikáni Zsinat elfogadta ezt, amikor azt mondta, hogy a házasságban éppen olyan fontos a jegyesek közötti kölcsönös szeretet és egymás segítése. II. János Pál pápa egy szerdai katekézisén mondta:
“Az emberi test, a maga szexualitásával, férfi illetve női mivoltával a teremtés misztériuma, nem pusztán a termékenység és szaporodás forrása, mint az egész természetben. Kezdettől fogva mennyegzős jellege van, azaz képes kifejezni azt a szeretetet, mely ajándékká teszi a személyt, s ezzel az ajándék jelleggel teljesíti be léte, egzisztenciája értelmét. ”[8]
XVI. Benedek pápa a “Deus Caritas Est,” enciklikájban még tovább megy, amikor igen mély és új dolgokat ír a z eroszról a házasságban, és az Isten és az ember kapcsolatában. “Az a szoros kapcsolat, az erosz és a házasság között, amit a Biblia képvisel, sehol máshol nem található, mint irodalmi párhuzam sem.” 9]
Egyáltalán nem értünk egyet azokkal, akik mindebből azt a következtetést vonják le, hogy az erosz minden formája elég alapja a házasságnak, akár azonos neműek között is, de ennek az elutasításnak nagyobb ereje és hitelessége van, ha elismerjük a benne rejlő jót is valamint ha van egészséges önkritikánk.
A másik elvárás, amit magunkénak ismerhetünk, a nő méltósága a házasságban. Amint láttuk, ez Isten eredeti tervének szíve, ez Krisztus szándéka, de csaknem mindig semmibe volt véve. Istennek Évához intézett szavaival: „Vágyódni fogsz férjed után, ő pedig uralkodik rajtad” – a történelem során tragikusan visszaéltek.
Az un. gender-forradalom képviselői közül többeket ez őrült javaslatokra késztetett, mint amilyen a nemek közötti különbségtétel megszüntetése, a gender ( férfi-, nő- volt variálhatósága) rugalmasabbá tétele, ) a nő felszabadítása azanyaság rabszolgasága alól, a gyermeknemzés más útjának-módjának bevezetése. (kérdés, hogy egyáltalán ki fog vágyódni a gyermek után, a nő vagy a férfi?)
S éppen a dialógus és az önkritika jogosít fel arra, hogy ezt a projektet embertelennek, nem csak Isten akaratával ellenkezőnek, hanem az emberiség javával összeegyeztethetetlennek állítsuk. Beláthatatlan károkat okozna ennek széles körben való elterjedése.
Egyetlen reményünk, hogy az emberi közfelfogás, a másik nem utáni vágy, az anyaság, apaság szükségszerűsége, amit Isten beleírt az emberi természetbe, ellenáll a kísérletnek, mely le akarja váltani az Istent. Az ilyen törekvéseket sokkal inkább a bűntudat, a szégyen táplálja, semmint a nő iránti valódi tisztelet és szeretet.
Egy eszmény, amit ujra fel kell fedezni
Nem kevésbé fontos, hogy a keresztények újra felfedezzék és teljesen megéljék a házasság és család bibliai eszményét, mint az, hogy azt védelemzzék. S akkor a világot megint inkább a tények, s nem a szavak fogják meggyőzni.
Olvassuk el a férfi és a nő teremtéséről szóló beszámolót a Szentháromság kinyilatkoztatásának fényében. Ebben a megvilágításban a kifejezés: “Isten a maga képére teremtette az embert, a saját képére, férfinak és nőnek alkotta.” végre elnyeri teljes értelmét, ami Krisztus előtt még bizonytalan volt. Mert mi lehet a kapcsolat, az Isten képmására való teremtettség és a férfinek és nőnek való teremtettség között? Hiszen a Biblia Istene nem szexuális lény, nem férfi avagy nő.
Az analógia a következő: Isten szeretet, és a szeretet közösséget kíván, személyek közötti kölcsönösséget, szükség van egy ÉN- re és egy Te-re. Nem szeretet, ha incs kit szeretni. Abban az esetben, ahol csak egy alanya van a szeretetnek, az nem szeretet, hanem önzés, narcizmus. Ahol Istent mint Törvényyt, mint abszolút Erőt gondolják el, ott nincs szükség személyekre. A hatalmat egyedül is lehet gyakorolni. Az Isten, akit Jézus Krisztus knyilatkouztatott, egy és egyetlen, de nem magányos, egy és háromságos. Benne egység és különbözőség van, egy a természet, az akarat, és különböznek a karakterek, a személyek.
Két egymást szerető ember, s ennek legerősebb esete a házasságban a férfi és nő szeretete, valamit megjelenítenek abból, ami a Szentháromságban történik. Két személy, az Atya és a Fiú egymást szeretve lehelli a Lelket, s a Lélek, aki a szeretés egyesíti őket. Valaki egyszer úgy határozta meg a Szentlelket, hogy Ő az isteni „mi”. azaz nem mint harmadik személyét a Szentháromságnak, hanem, mint a többes szám első személyét. 10]
S éppen ezen a módon hordozza az emberi házaspár az Isten képmását. A férj és feleség egy test, egy szív, lélek, éppen nemiségük és személyiségük különbözőségében. A házaspárban az egység és különbözőség kiengesztelődnek. A jegyesek egymásra mint Én és Te – tekintenek, de a világ többi részére, kezdve a saját gyermekeiken, mint „mi”. szinte egy személyként. ami azonban már nem egyes, hanem többes szám. S ez a „mi” azt jelenti: „anyád és én” – „apád és én”.
Ebben a megvilágításban fedezzük fel az emberi házasságról szóló prófétai üzenet jelentőségét. Mert ez egy másik szeretetnek, Isten szerelmének szimbóluma és tükröződése, népe iránt. S ez nem terheli agyon a pusztán emberi valóságot a misztikus jelentéssel. S ez nem is puszta szimbolizmus, inkább feltárja a férfi és a nő teremtésének végső célját, mely azt célozza, hogy lépjenek ki saját izoláltságukból, egotizmusokból, nyissanak a másik felé, és a testi egyesülés ideigvaló extázisa emelje irányítsa vágyaikatat az el nem múló, örök szeretetre és boldogságra.
Mi az oka a házasságon belüli vagy házasságon kívüli szexuális egyyesülés elégtelenségének, kielégületlenségének? Miért hull vissza ez az impulzus mindig ujra önmagába, és miért végződik az örökkévalóságnak ez az igérete csalódásban? A réégiek erre egy közmondással válasoltak, ami a valóságot tükrözte: „Mint minden állat, a testi egyesülés után a férfi szomorú.”
Mint keresztények akarunk egyszer s mindenkorra választ találni erre kiábrándító disfunkcióra? A magyarázat, hogy a szexuális egyesülést nem Isten terve és szándéka szerint éljük. A cél az volt, hogy hogy a szeretet egyesülésén, eksztázisán át a férfi és a nő egymást a végtelen szeretet utáni vágyra segítsék. S ez emlékezteti őket arra, honnan jöttek és hová tartanak.
A bűn – kezdve Ádám és Éva bibliai bűnétől – megrontotta ezt a tervet, profanizálta a gesztusokat, azaz megfosztotta vallási értéküktől. Önmagáűra mutató, önmagáűban végződő gesztussá vált, s ezzel együtt kielégtelenüllé. Soha máskor nem igaz annyira, amit Szent Ágoston mond: “A magad számára teremtettél minket, Uram, és nyugtalan a szívünk, amíg el nem nyugszik Benned!”
Még hívő házaspárok sem találják meg a szexuális egyesülés értelmének eredeti gazdagságát, mivel a konkupiszcencia és az eredeti bűn olyan régóta társult hozzá. Csak néhány házaspár tanúságtételében, akik megújultak a Szentlélekben, és karizmatikus módon élik keresztény életüket, ismerhetünk fel valamit a házastársi aktus eredeti értelméről. Ahogyan ők csodálkozással megosztják ezt barátokkal, vagy egy pappal, ahogyan közösen dicsőítik az Istent, akár nyelveken énekelve. S ez isten jelenlétének valódi tapasztalata
Érthető tehát, hogy miért csak a Szentlélekben lehet megtalálni a házas hivatásnak ezt a teljességét. A házasság alkotó eleve a kölcsönös önátadás, a saját test ajándékká tétele a másik, a jegyes számára, S a test a bibliás nyelv szerint az egész személyt jelenti. A szentség, és a házasság pedig szentség, - természeténél fogva nyitott a Szentlélek tevékenységére, aki az Ajándék, még jobban kifejezve, aki az Atya és a Fiú kölcsönös önelajándékozása. S a Szentlélek megszentelő jelenléte teszi a háűzasságo nem csak egy megünnepelt, hanem egy megélt szentséggé.
Annak titka, hogy eljussunk a keresztény szeretetnek ehhez a ragyogásához az szükséges, hogy a házaspár helyet adjon életében Krisztusnak Hiszen a mindeneket megújító Szentlélek tőle jön Fulton Sheen, püspöknek az ötvenes években népszerű könyvének a címe: “Hárman kötötték a házasságot!” 12] Teilhard de Chardin hasonló következtetésre jutott: „A szeretet hordozói: a férfi, a nő és az Isten!” ”[13].
Végül néhány mondatot idézek Claudel-nek a Selyemcipőjéből. Ez egy dialógus a nő és az őrangyala között. A nő küszködik a szerel vágyával és félelmével:
- Tehát, ez a teremtmények szerelme egymás iránt? Isten nem féltékeny?
- hogyan lenne féltékeny arra, amit ő teremtett,
- De a férfi a nő karjában megfeledkezik istenről
- Elfeledheti-e Őt, amikor éppen a teremtmés misztériumában vesz részt?
-- --- ---
[1] P. Claudel, Le soulier de satin, a.III. sc.8 (éd. La Pléiade, II, Paris 1956, p. 804) : «Cet orgueilleux, il n'y avait pas d'autre moyen de lui faire comprendre le prochain, de le lui entres dans la chair.
Il n'y avait pas d'autre moyen de lui faire comprendre la dépendance, la nécessité et le besoin, un autre sur lui,
La loi sur lui de cet être différent pour aucune autre raison si ce n'est qu'il existe».
[2] B. Wannenwetsch, Mariage, in Dictionnaire Critique de Théologie, a cura di J.-Y. Lacoste, Parigi 1998, p. 700.
[3] Cf. G. Campanini, Matrimonio, in Dizionario di Teologia, Ed. San Paolo 2002, pp. 964 s.
[4] Giovanni Paolo II, Uomo e donna lo creò. Catechesi sull'amore umano, Rome 1985, p. 365.
[5] Cf. B. Griffin, Was Jesus a Philosophical Cynic? [http://www-oxford.op.org/allen/html/acts.htm]; C. Augias e M. Pesce, Inchiesta su Gesú, Mondadori, 2006, pp. 121 ss.
[6] E.P. Sanders, Gesù e il giudaismo, Marietti, 1992, pp.324 ss.; J. Neusner, A Rabbi Talks with Jesus, McGill-Queen's University Press, 2000, pp. 53-72.
[7] T. Anatrella, Définitions des termes du Néo-langage de la philosophie du Constructivisme et du genre, a cura del Pontificium Consilium pro Familia, Città del Vaticano Novembre 2008.
[8] John Paul II, Discours at the general audience of 16 gennaio 1980 (Insegnamenti di Giovanni Paolo II, Libreria Editrice Vaticana 1980, p. 148).
[9] Benedict XVI, Enc. Deus caritas est, 11.
[10] Cf. Cf. H. Mühlen, Der Heilige Geist als Person. Ich -Du -Wir, Muenster, in W. 1966.
[11] Lucretius, De rerum natura, IV,2 vv. 1104-1107.
[12] F. Sheen, Three to Get Married, Appleton-Century-Crofts 1951.
[13] P. Teilhard de Chardin, Esquisse d’un Univers personnel, 1936.
[14] P. Claudel, Le soulier de satin, a.III. sc.8 (éd. La Pléiade, II, Paris 1956, pp. 804):
(May 08, 2014) © Innovative Media Inc.
Rome, 2014 május 8.(Zenit.org) Norfolk, Virginia
