Az idők jeleiről
Az alábbiakban közreadjuk Ralph Martin levelét, amely a Renewal Ministries Newsletter 2014 áprilisi számának vezércikkeként jelent meg. Ralph nemzetközi hírű író és teológus, a katolikus karizmatikus megújulás egyik legnagyobb hatású vezetője. A nemzetközi Renewal Ministries missziós szolgálat alapítója és irányítója mind a mai napig. Az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának állandó teológus konzultora, a detroiti Sacred Heart Nagyszemináriumának tanszékvezetője. Úgy érezzük, hogy e legfrissebb cikkének gondolatait komolyan meg kell fontolnunk, hogy helyesen értelmezhessük az idők jeleit, és hogy felkészülhessünk az előttünk álló időkre személyes, családi és közösségi szinten is.
"Testvéreim a Nagy Király Szolgálatában!
Azt kell mondanom, hogy a dolgok egyre őrültebbé válnak – őrülten gonosszá. Nemrégiben két családról is hallottam, hogy amikor megkérdezték tőlük, egyetlen gyermekük fiú-e vagy lány, így válaszoltak: „Hát, biológiailag fiú, de majd ha felnő, eldönti a nemét.”. Helyi napilapunk vezércikkének címe így szólt a minap: „Az iskolák azzal a kérdéssel küszködnek, hogy miként oldják meg a transznemű közösség mellékhelyiségeinek kérdését épületeikben”.
Ahogy világunk elfordul Istentől, a Szentírás prófétai kijelentései egyre inkább ráillenek kultúránkra. Tanúi vagyunk annak, ahogy az emberek hevesen lázadnak nemi identitásuk ellen – amelyet Isten adott nekik! Ráadásul a megtévesztő ideológiák társadalmunk egyre szélesebb rétegeit szippantják magukba. Csatlakoznak ehhez az őrült és mélyreható lázadáshoz a természet Isten által meghatározott rendje, valamint az örök élet és örök halál kinyilatkoztatott törvényszerűségei ellen.
Pál apostol a Római levélben így fogalmazza meg ezt:
"Isten haragja eléri az égből az embereknek minden istentelenségét és gonoszságát, akik az igazságot elnyomják igazságtalansággal. Ami ugyanis megtudható az Istenről, az világos előttük, maga Isten tette számukra nyilvánvalóvá. Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk. Nincs hát mentségük, mert fölismerték az Istent, mégsem dicsőítették Istenként, s nem adtak neki hálát, hanem belevesztek okoskodásaikba és érteni nem akaró szívük elhomályosult. Kérkedtek bölcsességükkel és oktalanná váltak. A halhatatlan Isten fölségét fölcserélték a halandó ember, a madarak, a négylábúak és a csúszómászók képmásával. Ezért Isten szívük vágya szerint kiszolgáltatta őket a tisztátalanságnak, hadd gyalázzák meg saját testüket. Isten igazságát hamissággal cserélték fel, s inkább a teremtmény előtt hódoltak, mint a Teremtő előtt, aki mindörökké áldott. Ámen. Ezért szolgáltatta ki őket Isten a saját gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel. A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot. De meg is kapták tévelygésük megszolgált bérét. Nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék, az Isten is romlott eszükre hagyta hát őket, hogy alávaló tetteket vigyenek végbe. Tele is vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal, kapzsisággal, ravaszsággal, tele irigységgel, gyilkossággal, vetélkedéssel, ármánykodással, rosszindulattal. Megszólók, rágalmazók, istengyűlölők, gyalázkodók, fennhéjázók, kérkedők, agyafúrtak, szüleik iránt engedetlenek, értetlenek, hitszegők, lelketlenek, könyörtelenek. Bár fölismerték Isten rendelkezését, hogy aki effélét művel, méltó a halálra, mégis ilyeneket tesznek, sőt a tetteseknek még helyeselnek is.” (Róm 1, 18-32)
Vegyük figyelembe azt az ENSZ jelentést, amelyben gúnyos szavakkal szólítják fel a Katolikus Egyházat, hogy változtassa meg tanítását a szexuális erkölcsről és az abortuszról. A hajdani „keresztény Nyugat” kormányai egyre bátrabban erőltetik az Egyházra szekuláris programjukat, és a meghajlás elmaradása esetén üldözéssel fenyegetnek. Összeütközések és nehéz döntések felé haladunk, amelyek a jövőben egyre intenzívebbé válnak. A „világ” egyre inkább a katolikus Egyházat látja fő akadálynak, ami az Isten törvényeitől szabaddá vált „szép új világ” útjában áll. Milyen érdekes, hogy az ateista kommunizmus elnyomása, amely megpróbálta félreállítani Istent és felépíteni saját új világrendjét, összeomlott amiatt, hogy elrugaszkodott a valóságtól. Most a „keresztény Nyugat” hagyja el az istenfélelmet, és egyre növekvő mértékben kényszeríti a keresztényeket és az Egyházat, hogy Isten szavának bizonyos részeit hallgassa el – mert az „gyűlöletbeszéd”. Újra akarják írni a természet és Isten törvényeit. De ahelyett, hogy ezek az új törvények a „felszabadult boldogságot” hoznák el az embereknek, valójában az értelem sajnálatos elsötétedéséhez, az akarat meggyengüléséhez és a bűn rabszolgaságához vezetnek.
Úgy tűnik, hogy a pokol kapui szélesre tárultak és a démonok kirajzottak, hogy pusztítsanak, ahol tudnak. Úgy tűnik, hogy a második Thesszalonikai levélben említett „visszatartót” már eltávolították.
"Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani. Nem emlékeztek, hogy minderről beszéltem nektek, még amikor nálatok voltam? Tudjátok azt is, mi késlelteti föllépésének idejét. A gonoszság titka már munkálkodik, csak annak kell még az útból eltűnnie, ami még késlelteti. Akkor majd megjelenik a gonosz, de Urunk, Jézus elsöpri szája leheletével, és megsemmisíti jövetelének tündöklésével. Megjelenését a sátán erejéből mindenféle feltűnő tett, jel és hamis csoda kíséri, meg mindenféle gonosz csábítás is, azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére, ami üdvösségükre szolgált volna. Azért szolgáltatja ki őket az Isten a kísértés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak. Így azok, akik nem hittek az igazságban, hanem a gonoszságban telt kedvük, mind ítéletet vonnak magukra. (2Thessz 2, 3-12)
Mit tegyünk? Tényleg elszabadult a Sátán? Növekedni fog az üldözés és a társadalmi nyomás, hogy tagadjuk meg Krisztust és az Ő üdvözítő igazságát? Bizonyosan úgy tűnik, hogy ezzel a helyzettel állunk szemben! De ne felejtsük el:
"Aki az égben lakik, az mosolyog rajtuk, kineveti őket az Úr.
De egyszer majd haraggal fordul feléjük, és kemény szót intéz hozzájuk:
„Én szenteltem fel Királyomat a Sionon, szent hegyemen.”
Az Úr végzését hirdetem; Ő így szólt hozzám:
„A Fiam vagy, ma adtam neked életet.
Kérd tőlem, és örökségül adom neked a népeket, birtokodul a föld határait.
Vasvesszővel verheted őket, és mint a cserépedényt, összetörheted.” (Zsolt 2,4-9)
Tudnunk kell, hogy minden, ami történik, Isten gondviselő kezei alatt történik. Isten azért engedi meg a gonosz látszólagos győzelmét, hogy a szívek titkai kiderüljenek, amint Simeon prófétálta Jézus bemutatásakor. Isten hagyja, hogy ítélete elérje azokat, akik „elnyomták az igazságot” és Isten igazságát a hazugsággal cserélték fel. Az ítélet pedig éppen az értelem elsötétedésében és a bűn rabszolgaságában áll, amelyek a végítélet felé sodorják szerencsétlen befogadóikat, ha még időben meg nem térnek. Ha nem térnek meg a haláluk, vagy a végső összeütközés előtt, akkor bekövetkezik a Sátán aratásának rémítő valósága. Ő fogja begyűjteni azokat, akik bezárták szívüket az igazság előtt, amely üdvözítné őket, és a Sátán megtévesztésének hatalmába kerültek az igazság mélységes elutasítása által.
Súlyos dolgok ezek. De tudnunk kell, hogy az Ő „minden útja igaz és igazságos, minden útja irgalmas”. Ezeket Isten az Ő irgalmából jelenti ki nekünk, szívének vágyából, hogy mindenkit üdvözítsen, akit lehet. Mit válaszoljunk minderre?
Először is határozottan forduljunk el a bűntől saját életünkben, és éljünk Jézus-közeli életet imádságban és a Szentírás megismerésében.
Másodszor, imádkoznunk és tennünk kell a lelkek üdvösségéért – azokért, akiket ismerünk és azokért, akiket nem. Sürgőssé vált, hogy „igent” mondjunk Isten hívására és csatlakozzunk lélekmentő munkájához!
Ne féljetek! Isten velünk van, és minden segítséget megad, hogy beteljesítsük azt a küldetést, amit ránk bízott. Mária és a szentek is velünk vannak, valóban velünk és értünk!
Krisztus szeretetében: Ralph Martin"
(az új Jeruzsálem közösség honlapjáról)
