gyónás-2
Kategória: hsz
Megjelent: -0001. november 30. kedd
Lehet, nem pontosan fejtettem ki, a súlyos bűnök elhallgatása szentségtörés, ez egyértelmű, de a kisebb vétkeket, mulasztásokat sem szabad "tudva és akarva" elhallgatni. Azokat viszont elég akár magunkban is, bármikor megbánni. De hasonlóképpen a bocsánatos bűnök, mulasztások bevallására, megbánására a szentmise elején is mód van, a közös ima elmondásakor. Ha a hívőnek nincs súlyos bűne, akkor szentáldozáshoz járulhat, elég olyankor a közös imában a bűnvallás, megbánás, ill. ha ő más időben már megtette azt. A közös imakor persze gondolhatunk az elkövetett súlyosakra is, ha van, de azok alóli feloldozást csakis a "gyóntatószékben" kaphatunk. Ami helyszín, mint említettem, lehet éppenséggel egy sekrestye is, v. zarándok utaknál pl. templom tövében, s másutt.Nem a helyszín, hanem a feloldozást végző pap személye itt a fontos.
Azt hiszem, többen járulnának szentáldozáshoz, ha nem úgy tudnák még ma is - főleg akik régebben tanultak hittant, hogy csak gyónás után lehet áldozni. Igazából a kegyelmi állapot a feltétel.
Abban akkor van valaki, ha nincsen súlyos bűne, a bocsánatosakat pedig megbánta! Szentek akár hosszú időn át is lehetnek-lehettek kegyelmi állapotban, mégis ajánlott az időnkénti gyónás.
Bocsánat, ha csupa olyanról írtam, amit minden itt előforduló hívő tud, nem őnekik szólt, elnézést!
Hogy mi is a gyónás, én annyit tudok, h. bűneink, vétkeink, mulasztásaink megvallása, megbánása és Isten irgalmas megbocsájtásának kérése és elfogadása. Biztos ahányan vagyunk, annyiféleképp meg tudjuk fogalmazni...
KZ hozzászólásával nem tudok egyetérteni, de vitatkozni nem akarok - nemcsak az Mt 5,37 miatt.
Hanem, mert egyszerűen nem egy malomban őrölünk!
