Főmenü
Misszió
Rólunk
Ki olvas minket?
Oldalainkat 443 vendég és 0 tag böngészi
Tovább is van, mondjam még? Többet nem mondok…
Kategória: hsz
Megjelent: -0001. november 30. kedd
Csupán 2 előbbi Pápa példáját idézem, kis körtéssel ellátva:
Az Ostpolitik Oroszország téveszméinek visszahatása az Egyház mai legfőbb elöljáróinak Egyház- és létszemléletére, ami megtérést és engesztelő jóvátételt követel. Ehelyett azonban egyre több egyházi elöljáró életeleme lett amiért 1925 Adventjén XI. Pius Pápa – XIII. Leó pápa felajánlása szellemében, akinek „rendeletére és vezetése alatt az egész emberi nem az Isteni Szívnek szentelte magát” – bevezette Krisztus Király ünnepét:
„Tisztelendő Testvérek! Üdvöt és apostoli áldást! Az első körlevélben, amelyet a pápai trón elfoglalása után az összes püspökökhöz intéztünk, az emberi nemet sújtó és gyötrő bajok […] árja azért zúdult a világra, mert az emberek nagy része az Úr Jézust és az Ő szent törvényét száműzte a magánéletből, a családból és a közéletből, s hogy mindaddig nem ragyoghat föl a népek közt a tartós béke biztos reménye, amíg az egyének és az államok az Üdvözítő uralmát elvetik és elutasítják. […] «Krisztus békéjét Krisztus országában kell keresni»; […] Krisztus országában – mondjuk – mert úgy láttuk, hogy a béke fölújítására és megszilárdítására nem törekedhetünk hathatósabban, mint a mi Urunk országának helyreállításával. […] Ez az ország egyedül a sátán országával és a sötétség hatalmával van ellenkezésben, s polgáraitól megköveteli azt, hogy szívüket a gazdagságtól és a földi dolgoktól elvonva, a szelíd erkölcsöket többre becsüljék, s az igazságot éhezzék és szomjúhozzák, sőt önmagukat is megtagadják és keresztjüket hordozzák. Krisztus mint Megváltó az egyházat saját vérével szerezte s mint Főpap önmagát a bűnökért áldozatul bemutatta és folyton bemutatja. Ki nem látná tehát, hogy királyi méltósága is a megváltói és főpapi méltóságnak természetét viseli magán és azzal egyformán lelki? Mégis súlyosan tévedne, aki az Istenembertől elvitatná a polgári ügyek fölötti hatalmat is, hiszen neki az Atyától teljes hatalma van a teremtmények fölött úgyannyira, hogy minden az Ő akaratának van alávetve. Tény azonban, hogy amíg a földön élt, ennek a hatalomnak gyakorlásától teljesen tartózkodott, az ideiglenes javak birtoklását és intézését megvetette, azokat birtokosaiknak meghagyta s most is meghagyja.” Ennek egyetlen elfogadható módja csakis az Egyetemes Egyházban Oroszország érvényes felajánlása, Szűz Mária Országában pedig az Engesztelő Kápolna felépítése lehet. Az egyházi és világi vezetők Isten terve iránti engedelmessége nyilván nem oldaná meg mágikus elgondolások módján az érintettek problémáit, hanem új kegyelmek leesdésével segítené a „szent rend” helyreállását, az Orosz Egyház és Oroszország, illetve a Magyar Egyház és Mária Országa megtérését. Ehelyett azonban egyre kevesebb egyházi vezető látja szolgálata céljának, hogy az idők jeleinek megfelelően intézmény és karizma bölcs egyensúlyában nem emberek, hanem Isten elgondolásait valósítsa.