Isten Országának szolgálata helyett…
Kategória: hsz
Megjelent: -0001. november 30. kedd
Erdő Péter Bíboros a 2009. május 2-án Esztergomban tartott Mindszenty emlékmise szentbeszédében megvédte hitvalló elődjét, akit egyszerre illették az egymást kizáró konstantinizmus-iulianizmus, valamint a gallikanizmus tüneteivel megnyilatkozni vélt engedetlenség vádjaival. A megkülönböztetés gyakorlása és a józan paraszti ész egyaránt azt mutatják, hogy az Ostpolitik a világ fejedelmének egyházpolitikai csapdája, amely a lelkek üdvének hitbeli elsőbbségét máig hatóan kiszolgáltatta evilági politikai érdekeknek. XXIII. János Pápa az általa összehívott II. Vatikánumon az ortodox orosz megfigyelők jelenlétéhez Nyikita Hruscsov, akkori szovjet diktátor által megszabott feltételek árán is ragaszkodott, miszerint az Egyház nem bírálhatja a marxizmust és a Szovjetuniót. A tiltást rögzítő nem hivatalos megállapodás a később hivatalosított Ostpolitik közvetlen alapja ugyan, azonban a Kreml felé már a II. világháború során pápai engedély nélkül tett lépéseket Giovanni Battista Montini – majdani VI. Pál Pápa – XII. Pius Pápa korábbi titkára, 1952-től helyettes államtitkár. Amikor 1954-ben erről XII. Pius Pápa tudomást szerzett, Montinit – bár még püspök sem volt – Milánó érsekévé kinevezése árán eltávolította a Vatikánból. Ezzel szemben amikor Angelo Roncalli Bíboros (II. János Pál Pápa által 2000-ben boldoggá avatott) XXIII. János néven pápa lett, az azonos egyházpolitikai nézetű Montinit azonnal bíborossá kreálta. Vatikáni levéltári feljegyzések szerint „Alfredo Ottaviani Bíboros beleegyezésével 1959. augusztus 17-én Pierre Paul Philippe OP atya elvitte XXIII. János pápához a «fatimai titok» harmadik részét tartalmazó borítékot. Őszentsége «kis habozás után» […] úgy határozott, hogy a lepecsételt borítékot visszaküldi a Szent Offíciumnak, s nem fedi föl a «titok» harmadik részét. VI. Pál pápa 1965. március 27-én […] Angelo Dell'Acqua helyettes államtitkárral együtt elolvasta és visszaküldte a borítékot a Szent Offícium levéltárába, azzal az utasítással, hogy a szöveget nem szabad nyilvánosságra hozni.” Az „égi politika” alárendelése az „evilág” alvilági fejedelme és csatlósai érdekeinek végső soron döntés Isten Országának szolgálata helyett a sátán evilági országának terjedése mellett. Ebből könnyen megérthető, hogy a vatikáni egyházpolitika miért szolgáltathatta ki oly könnyűszerrel Oroszország felajánlását és a Mindszenty-ügyet – egyben Mária Országának Egyházát – egyaránt a sátáni kommunizmus érdekeinek.
