Mi az elfogadás?
Kategória: hsz
Megjelent: -0001. november 30. kedd
Idevettem a mai szentírási részről való gondolatokat, amit kedves tanítóm mai leveléből idézek.
"...A szír király helyettese, jó barátja az akkori kor legfélelmetesebb betegségében, leprában szenvedett. Hiába név, rang, pénz, semmi sem használ. Katonái elfogtak egy izraeli kislányt, aki végül is Námán feleségének szobalánya lett. Idővel megtudta a család tragédiáját. Őszinte sajnálattal mondta: Bárcsak menne el az Úr az én hazámba, ott van az igaz Isten prófétája, ő meggyógyítaná! Honnan ébredt ez a gondolat, e csodálatraméltó bizalom? Jézus maga mondta nyolcszáz évvel később: senki sem gyógyult meg Elizeus közvetítésével a zsidó betegek közül, csak a szíriai Námán! Miért? Mert Izrael népe, királya bálványt imádott az élő Isten helyett! A kislány szülei bizonnyal Jahve buzgó hívei voltak, olvasták és hitték is a Szentírást. Mózes nővérének betegsége (lázadása az öccse ellen leprássá tette), majd Mózes kérésére azonnali gyógyulása ismert lehetett a kislány előtt. Nemcsak olvasta, de hitte is Isten csodás tetteit. Ez késztette szólni. Námán is bízni kezdett. A fuldokló szalmaszálát jelentette neki a kislány szava. Királya ajánlólevelével, sok kinccsel, ajándékokkal felszerelve indult útnak. Izrael királya megrémült: ez háborút akar! Ő nem olvasta ősei szent Könyvét? Lehet! De ha olvasta is, bálványozó szíve nem hitt már Istenben. Nem is érdemelt Istentől semmit. Elizeus meghallotta a hírt. Odakérette a beteg nagyurat. Nem is ment ki eléje fogadni, csak kiüzent, „Menj, s fürödj meg hétszer a Jordánban.”(10) mintha azt mondta volna: meggyógyulsz, de nem azért, mert nagyúr vagy, mert a vízben orvosság van, hanem azért, mert bizalmad van Istenben, akit én szolgálok. A nagyúr dühös, hazaindul. Okos tanácsot kap: a legnagyobb áldozatra is kész lennél, ugye? Itt csak alázatot és engedelmességet kérnek. Tedd meg! Megteszi és meggyógyul. Van bőven bajunk. Betegség is, széthúzás, gonoszság is. Mi emberek, tudunk tenni valamit? Ha igazán hiszünk, akkor minden lehetséges...."
Én egyre jobban szeretem a Szentírást és egyre jobban megelégíti a szép iránt való érdeklődésemet.
Mi csodás gondolati ritmus és, harmónia van benne és a keletkezése korában még nem is sejdíthető mai időkkel?
Ez a mai gondolat a példában megmeríti a zsidóság történetét és reánk mutat, a mai okoskodásunkat dorgálja és utat mutat a veszedelmekből.
Végül is leírom, bár az fenti sorok is tartalmazzák, az Isten előtti alázat a gyógyulás kulcsa. Nem keverhető az erőszakossággal és a lustasággal, és nem keverhető az okoskodással, inkább az egymás iránti szeretet gyakorlására rendel, hogy megismerjük a legfőbb szeretetet. Ezt nevezem én a hitben való járásnak. A keresztény létnek. Ez az alapja a békémnek, a hosszan való tűrésemnek, a reménynek.
