láncszemek
Kategória: hsz
Megjelent: -0001. november 30. kedd
[off]
Küldetésünk azzal született, hogy felvállaltuk kereszténységünket ... elköteleződésünkkel, küldetést kaptunk. Küldetésünk része minden megnyilvánulásunk, keresztényként világosságot kell vinnünk a világba, Jézus dicsőségét szolgálva. Igen :), küldetésünk része, gyermekeink felnevelése, Jézusi értékek szerint, a legszebb küldetések között, de ugyanúgy részei lehetnek küldetésünknek keresztjeink is, amelyek saját lelkünket, szívünket csiszolják, az életszentség útján segítve bennünket, de részét képezhetik küldetésünknek akár megosztott gondolataink is, akár fájdalmaink is következményként, türelemmel viselt megpróbáltatásaink is, mert másokat is ösztönözhetnek, elgondolkoztathatnak, formálhatnak. Küldetésünk részét képezheti már maga mosolyunk is, akár egy kedves szavunk a másik felé, akár egy dicséret, akár egy kedves köszönet, akár egy kéznyújtás a rászoruló irányába, fizikai és lelki értelemben egyaránt.
Küldetésünk egyben, hogy mindenkiben meglássuk Jézust, amit egész életünkben tanulnunk és gyakorolnunk kell, mert folyamatosan eleshetünk. Küldetésünk, hogy magunkon kívül másokat is meglássunk körülöttünk, lássuk akár ezen honlap céljait, küldetésünk a hitelességünk.
Emberek tömegei éheznek, szomjaznak, nélkülöznek, szenvednek, meghalnak s közben világunk másik része gondtalanul éli életét, vajmi keveset teszünk értük, a lehetőségeinkhez képest. Világunkat mi jellemzi(?), az önzések, egyéni ambíciók, a világi értékek hajszolása, ahol boldogságunkat azok elérésében keressük. Sokan valóban boldogtalanok vagyunk ha távolabb helyezkedünk azon közösségektől, amelyeket világunk értékesnek vél és felemel. Sokszor a "cél szentesíti az eszközt" gondolkodásmód jellemez bennünket, mindennaposak a hiteltelenségek, mindennapos az értékektől való elfordulás is, a hatalom hajszolása, ahol sokszor értéktelen a kisember, a rászoruló, az, aki nem kapott az "élettől" olyan talentumokat, amelyekkel megtudna felelni világunk elvárásainak.
Néha (vagy gyakrabban :) az ember hite a mélységekben honolhat és ekkor is fogódzók után kutathat, keresheti életének értelmét, céljait ezen állapotában is ... s akkor is oda lyukadhat ki: a keresztény értékrend szerinti élet a legmagasabb hegycsúcs, ami ember előtt "meghódítandó célként" tornyosulhat, ami az ember számára az elérendő etalont képezheti, a legnagyobb morális értéket.
Ferenc pápa Assisi Szent Ferenc után választotta nevét. Azon Ferenc után, aki küldetéséhez "egyszerű eszközöket" választott, kicsinek, alázatosnak, irgalmasnak lenni, meglátva valóban a másikban Jézust, közösséget vállalva a rászorulókkal.
Felnézünk egy cégvezetőre, mert okos, magabiztos, talpraesett, mert egzisztenciát teremtett maga körül, megtiszteltetés a társasága. Ugyanezt érezzük akár egy vak bottal járó társaságában is (vagy csupán sajnálatot?). Jómagam egy vak "küldetéséből" tanultam, amikor egy alkalommal boltba vásárolni kísértem, ott tudatosult bennem, hogy számára már a vásárlás is mindennapos kihívás. Ott tudatosult bennem a további teljesítménye, amikor megtudtam, hogy veleszületett betegsége mellett daganatos betegségben is szenved s minderről természetes egyszerűséggel, mosoly társaságában mesélt. Mi a valódi emberi teljesítmény? Mennyire kifordított a világunk...
Az ember lassan ráeszmél arra, mekkora fontossággal bír azon út, amely során valóban a föld sójának és a világ világosságának kell lennie a keresztény embernek, ráeszmél arra, hogy milyen fontos szerepe van ebben minden kis láncszemnek...
