kitartás, ráhagyatkozás
Kategória: hsz
Megjelent: -0001. november 30. kedd
Kedves Margit,
Kérlek, ha fájdalmat okoz az olvasás, kérj meg valakit, hogy olvassa fel Neked Tóbiás könyvét az Ószövetségből. Próbáltam hangoskönyvet keresni, használhatót ezen irányba, sajnos katolikusat nem találtam (ha valaki esetlegesen a testvérek közül találkozott ilyennel ...).
Semmi nem történhet bennünk és körülöttünk Isten engedélye nélkül. Elérkezhetünk akár emberi lehetőségeink határaihoz, de pontosan ez az a pont, ahol nem marad más eszközünk, meg kell indulnunk a vízen, úgy kell megindulnunk, hogy közben csak Jézusra tekintünk. Hinnünk kell, hogy Jézus a legnagyobb Úr, hinnünk kell, hogy legyen bármilyen a helyzetünk, bármilyen kilátástalan, Jézus ott van mellettünk és meghallgatja imáinkat. Bízzuk magunkat, gondjainkat teljesen Jézusra. Ettől kezdődően annál van sorsunk, aki a legjobban tudja, hogy mire van szükségünk, annál van sorsunk, aki felett már nem áll senki, aki kezében sorsunk csak úgy alakulhat, Neki szánva dolgainkat, ahogyan azt Ő akarja. Ez akkor is így van, ha hullámzó a tenger körülöttünk s akkor is így van, ha a következőkben még nagyobb hullámokat fog vetni az, fontos a türelmünk, kitartásunk, fontos, hogy ilyenkor is megmaradjunk hitünkben, dicsérjük az Urat a jelenért, jövőért, akkor is, ha nem fogjuk érteni a mában az Ő szándékait – miközben a megtapasztalások, átélések által épülhet, erősödhet hitünk, haladva az időben előre.
Több éven keresztül adott betegségben szenvedtem, amellyel még most is küzdök. Sokszor imádkoztam, imádkoztak értem, egyelőre még nem múlt el, viszont haladhattam előre hitemben - hiszem, hogy az imák nem mentek el JóIsten fülei mellett, de nem ismerhetek mindent az Ő akaratából. A jelenben olyan munkahelyre kerültem, ami külső segítséggel érkezett, nem jómagam találtam az álláshirdetést, egzisztenciális értelemben az utolsó pillanatban, már a mínuszok világába lépve és olyan helyre kerülhettem, ahol a betegségem nem akadályozott teljesen abban, hogy helytálljak. Nem volt könnyű a kezdés sem, mert rögtön megfáztam, +bakt.fertőzés s ami nem történt korábban még, az antibiotikum sem hatott, csak a következő kúra. Szerencsére úgy alakult minden, hogy itthonról is dolgozhattam ezen időben, így megfelelhettem az elvárásoknak, akkor dolgoztam éppen, este, napközben, hétvégéket is bevonva, amikor erőm éppen engedte. Elmúlt három hét, meggyógyultam s rá két napra a semmiből begyulladt a szemem, szemszárazság, szemfájás, égés érzése, villámcsapásként érkezett. Újra ott tartottam, hogy nehezen tudok dolgozni, nem értettem a helyzetet, az otthonról végzett munka lehetősége is megszűnt közben. Féltettem a helyem, a jövőt, mintha minden összeesküdött volna ellenem. Szemcseppek, borogatás, de ezen esetben „rövidtávon” nem tudtam feloldani a dolgokat (évekkel korábban viszont ez volt a megoldás, így fontosak ezen utak, eszközök lehetnek a gyógyulás irányába). Tegnap azon gondolkoztam délelőtt, hogy ki kell hagynom napokat és valamerre mennem kell vizsgálatok irányába (miközben nem tudtam, hogy hogyan fogják tolerálni azt, hogy jóformán félemberként dolgozom cégemben), imában is segítséget kértem. Délután szemet erőltető munka közben azt kezdtem érzékelni, hogy múlnak el a dolgok, este már úgy mentem haza …, ... ahogyan jött a probléma, úgy tűnt el a hátráltató állapot. Most sem értek dolgokat, csak egyet tudok mondani, hullámozzon a tenger és süllyedjünk is akár, de legyünk kitartóak, akkor is ha valamit rövid ideig kell hordoznunk, akkor is ha valamit évekig, de akkor is, ha még azokon túl is és akkor is, ha nem értjük, hogy miért történnek dolgok és miért pontosan velünk (adott esetekben talán azért /is/, hogy jobb eszközök lehessünk JóIsten kezében).
Hiszem, hogy mind fiad, mind Te melletted is ott van Jézus a családban, így már nem ketten alkotva közösséget s azt is hiszem, hogy közösségbe becsatlakoznak a testvérek is, távolból is, lelkiekben!
JóIsten áldását kérve Rátok, imádkozva értetek!
