bocs mindenkitől, már megírtam
Kategória: hsz
Megjelent: -0001. november 30. kedd
Kedves Mackó,
- "Az Alfa-kurzust maga Gyula említi a Munkanaplóban. Csütörtökön beszélek az Alfa-kurzuson Isten gyógyító szeretetéről."
Jómagam is elolvastam, sőt érdemes megtekinteni a "Szeretet földje missziós ajánlatok a 2013. évre" programjait is. A programok között: Szentlélek-szeminárium, Alpha-kurzus – általában egy-egy előadás és imaszolgálat vállalása.
Ezen mondatokból számomra nem a szervezés, hanem az előadói, tanítói, közbenjárói részvállalások köszönnek vissza. Ugyanakkor lássuk be, teljesen mindegy, hogy valaki vendégelőadó egy kurzuson vagy annak szervezője (ha valakit ezen téma érdekel, konkrétan Gyulának címezve azt fel lehet tenni kérdésként), mind a két irány ugyanúgy elköteleződést feltételez, így a fő kérdés az, hogy maga a kurzus milyen célokkal, lelkülettel rendelkezik, mennyiben egyeztethető össze az katolikus tanításainkkal. Erről viszont katolikus egyházunk kifejtette véleményét.
- "Mi a katolikus és mi nem. Ökumenista katolicizmus. - Sok katolikus teológus nem hisz a pokol létezésében."
Ez nem az ökumenizmus következménye (mint ahogy az sem, hogy mely katolikus teológusok, papok hisznek a sátán létezésében és melyek nem). Ezen kérdés eldöntéséhez elegendő megnézni más felekezetek tanításait, kideríthető, hogy hol tanítják a pokol, ... létezését és hol nem. Egy biztos, a magyarországi ökumenikus elhivatottságú katolikus közösségek tökéletesen beágyazódnak a katolikus egyházba és nem céljuk eltérni a katolikus tanításoktól.
(Ha autentikus véleményekre, meglátásokra vagyunk kíváncsiak ezen irányokba, pl. Kunszabó Zoltán állandó diakónussal érdemes felvenni a kapcsolatot (Új Jeruzsálem katolikus közösség egyik alapítója és vezetője), aki korábban meghívást kapott a vatikáni új evangelizációról zajló püspöki szinódusra, ahol missziós gondolatairól, tapasztalatairól beszélhetett a Szentatya jelenlétében). Kunszabó Zoltánék Alpha-kurzusokat is tartanak.)
Teljesen egyetértek abban, hogy nem szabad feladnunk katolikus értékeinket (lásd akár az eucharisztia vagy akár szentségeink szerepét, jelentőségét, dogmáinkat, Szűzanya szerepét ...). Látnunk kell azt is, bizonyos kérdésekben katolikusok között is lehetnek véleménykülönbségek (ahogyan voltak különbözőségek az apostolok és az ősegyház tagjai között is), de ez még nem jelenti azt, hogy ne tartoznánk ugyanazon felekezethez és ne lennének céljaink közösek. Ezen helyzetek (egyébként) jó lehetőségek arra, hogy ne csak szavakban, de tettekben is gyakoroljuk elköteleződésünket a keresztény tanítások irányába.
Katolikus értékeinket megbecsülve, azokra vigyázva, nem feladva őket, kétféle módon tekinthetünk más felekezetbéli testvéreinkre. Elsőbbséget adhatunk a különbözőségeknek és elhatárolódhatunk tőlük (mint, ahogyan sokan közülük határozottan elhatárolódnak tőlünk is, rögtön ördögöt és bálványokat kiáltván - megemlítve azt is, vannak, akik elismerik egyes értékeinket, tiszteletben tartva a különbözőségeket) illetve elsődlegesen tekinthetünk arra is sokuk irányába, ami összeköt és közös bennünk: Krisztus nem oszlott részekre, mindannyiunkért Őt feszítették meg és az Ő nevében lettünk megkeresztelve. Jómagam azt látom, másoknak van mit tanulni tőlünk, ugyanakkor azt is látom, vannak olyan dolgok, amiben mi is tanulhatunk egyes felekezetbéli testvéreinktől (akár sokszor langyos kereszténységünkre gondolva).
Minden jót kívánva! Barna
