búcsú az internettől

Kategória: hsz Megjelent: -0001. november 30. kedd
Tényleg utoljára szólok hozzá a témához. Én nagyon sok mindent kaptam Gyulától és Zsoltitól is. Gyula legutolsó hozzászólása, hogy a hír az internetről való, késztett arra, hogy sok mindent átgondoljak. Végül is mi különbség van az internet és a TV között? Nem mondom, hogy teljesen rossz az internet, de ugyanolyan időrabló. Nem nézek híreket, mert nem érdekel, de Gyulának köszönhetően mégis sok sokkoló negatív hírt olvastam el. Nem tudom megváltoztatni sem az ő sem más gondolkodását, csak a napomat rontom el a rossz hírekkel. Pedig milyen csodáltos babát nevelni, kimenni vele a játszótérre, vagy megfőzni egy finom ebédet, vagy hallgatni a Mária Rádiót. Így Gyulának köszönhetően arra jutottam, hogy többet nem internetezek. Sokkal jobb a helyi emberekkel elbeszélgetni, megismerkedni más hasonló gondolkodású anyukákkal. Megváltoztatni nem én fogom az embereket, hanem a jó Isten. Legalább itt ahol lakom itt legyen szeretet földje. Úgy megyek el a helyi orvoshoz, hogy előtte imádkozom érte. A helyi gyógyszerésznek kiimádkoztuk a kisbabát. A helyi pap ad feloldozást és elégtételt, és ő ismer. Tudja a jó és rosszat egyaránt. Mindenkinek szabad akaratot adott a jó Isten. A mennyországban a szentek elfogadják Isten igazságosságát és irgalmasságát egyaránt. Tudják, hogy vannak akik a pokolra kerültek. De nem azért kerültek oda, mert nem oldozta őket fel a pap, mert jaj vatikán nem változtatta meg az álláspontját! Ne felejtsük el, hogy Isten senkire sem erőlteti rá sem Önmagát sem a mennyországot! A Pokol sajnos nem üres! Nagyon nagyon sokan vannak benne. Erről tanúskodnak a szentek, látnokok. Széles az út mely a pokolba vezet. De visszatérve a helyi emberekhez. Minden pénteken böjtölök családomért és a helyi emberekért. Nagyon szeretném ha egész Magyarország "Paradicsom" lenne, de én egy kicsi gyönge asszony vagyok, nem vagyok képes rá, hogy egy egész Országért vállaljak felelőséget. Ha azt akarom, hogy később a gyerekem ne internetezzen, akkor nekem is fel kell hagynom vele. Ezért inkább élvezem a vele töltött napokat, olvasok neki mesét, tanítom keresztet vetni és imádkozni, és hét hetes kora eljárok vele még hétköznap is a szentmisére. Imádságos szeretettel: Timi

You have no rights to post comments