vezetés, engedelmesség

Kategória: hsz Megjelent: -0001. november 30. kedd
Volt nekünk egy a Szentlélek működése által erősen áthatott II. Vatikáni Zsinatunk, hatalmas reformokkal, tervekkel, új lendülettel, ahol minden katolikus meghívást kapott egyben az életszentségre, a misszióra, az evangelizálásra (is). A Zsinat "ablakot nyitott és friss levegőt engedett be" egyházunkba, a kezdeti lendületünkből viszont sokat veszítettünk. A jelenlegi helyzetünk kényelmes állapot, viszont nem lenne jó letáborozni egy már "bejáratott" vallási intézmény esetében úgy, hogy annak "olajozott működésében lássuk a vallás igazi célját", "ahol Isten legfeljebb hivatkozási alap". Nem szabad engednünk, hogy mi magunk is (mind többen) farizeusi állapotba bábozódjunk. Barsi Balázs így fogalmaz: "ájuláshoz hasonló állapot következik be: a szervezet életfenntartáshoz szükséges funkciói működnek, de hiányzik az értelem, a szellem aktivitása. Ha azonban ez tartósan így marad, az életjelenségek előbb-utóbb megszűnnek." Cantalamessa-nak igaza van, szükségünk van a megújulásra ..., a keresztségünknél mások mondták ki az igent, most rajtunk a sor. A megújulásunk elengedhetetlen feltétele, amire Ferenc pápa és Cantalamessa is utal: hívjuk a Szentlelket életünkbe, folyamatosan, fújjon az tetszőlegesen, ahol a vezetés mindig az Övé legyen.

You have no rights to post comments