hozzászólás Püspök atya levelére a nagyfigyelmeztetésről
Kategória: hsz
Megjelent: -0001. november 30. kedd
Szent Fausztína nővér Naplójában olvasható a következő:
1937. 2. 26. - Ma azt láttam, hogy egy átvonuló vihar miatt a szent titkokat magánházakban, liturgikus öltözet nélkül ünneplik. Láttam a napot, amint előtört az Oltáriszentségből, és elhomályosított más fényeket. Minden tekintet erre a világosságra irányult. Ebben a pillanatban nem értem meg a látomás jelentését. (991. szakasz)
Úgy gondolom, érdemes elgondolkodni ezeken a szavakon.
Ma nagyon „ki vagyunk akadva” a bűn elhatalmasodása miatt. De jusson csak eszünkbe, hogy a reformáció idején is valami hasonló történt. Luther Márton druszám joggal tiltakozott az Egyházon belül is tapasztalható visszásságok miatt. S a protestánsok látszólag virágzást hoztak a vallási életbe, hiszen az erények magas fokon való gyakorlását tűzték maguk elé célul. A vége mégis az lett, hogy száműzték az Eukarisztiát a templomból, vagyis megtagadták Krisztust. Az istentiszteleteiken pedig a mai napig lényegében saját magukat ünneplik.
Székely János püspök atyát tisztelem, de nem tudom elfogadni az érvelését. Ő egyrészt azt kifogásolja az említett üzenetekkel kapcsolatban, hogy azokban időpontok kerülnek említésre. Ez szerinte bizonyítja, hogy a szöveg nem isteni eredetű. Látnunk kell azonban, hogy a legtöbb hitelesnek nyilvánított, egyházilag elismert jelenés alkalmával is hangzottak el időpont megjelölések. Például a püspök atya által is említett Fatimai jelenések során a Szűzanya – az első jelenés után - előre megmondta, hogy mikor és hol fog megjelenni, az október 13-i csodát is előre bejelentette, és nem egyszer egészen konkrét utasításokat adott a gyermekeknek, arra vonatkozólag, hogy mikor és hova menjenek, mit tegyenek. De Medjugorjeban is ezt láthattuk. A „kézen fogva” vezetés nem idegen Istentől. A „nem tudjátok sem a napot, sem az órát” figyelmeztetés az „ég és föld elmúlik” kijelentéssel összefüggésben hangzott el. A Kék Könyvben (Máriás Papi Mozgalom)„Az Ő második eljövetele” című 1978. dec. 24-i üzenetben ezt olvassuk: „Az elsőhöz lesz hasonló második eljövetele is. Ahogy ezen az éjszakán megszületett, úgy fog visszatérni Jézus dicsőségben, mielőtt végül eljön az utolsó ítéletre, amelynek órája még rejtve van az Atya titkai közt.” Ezek szerint is, a végítélet lesz az az esemény, melynek időpontját nem ismerjük (még a Fiú sem), nem pedig Jézus dicsőséges második eljövetele, mely esemény nem azonos a végítélettel. Mint tudjuk, Gobbi atya is így vélekedett, de ugyanez a következtetés vonható le a Jelenések Könyvének leírásaiból is. Mindezt azért hangsúlyozom, mert az Egyházban még mindig egybemossuk a két eseményt, Jézus második eljövetelét és az utolsó ítéletet, és úgy értelmezzük a „nem tudjátok sem a napot, sem az órát” jézusi figyelmeztetést, mintha az mindkettőre egyformán vonatkozna. Ez a félreértés sajnos nagyfokú érzéketlenséget szül a mai idők jelei, eseményei iránt.
Másrészt, Püspök atya szerint az ember számára lehetetlen, hogy „Isten szemével” lássa meg saját lelki állapotát. Nem értem, mire alapozza ezt a véleményét. Az Isten képére teremtett ember „normál” állapotában is bizonyos fokig látja saját lelkének állapotát, és ez Isten jelenlétének köszönhető. Miért ne fokozhatná föl Isten a maga jelenlétét az emberben oly annyira, hogy a lélek mindent tisztán lásson? Ne vegyék kérkedésnek, de elárulom a Testvéreknek, velem ez megtörtént. Egy alkalommal valósággal elárasztott az isteni Tűz. A Szeretet izzó lángtengerében éreztem és lelki szemeimmel láttam is a világot átölelő végtelen Isteni Irgalmat. Láttam, hogy minden ami van, Szeretetből, a Szeretet „anyagából” van megalkotva. Átéltem a magam kicsinységét, azt, hogy mennyire de mennyire Isten kezében vagyok, és hogy mily borzasztó elutasítani Isten Irgalmát. Megtapasztaltam, hogy a kis bűnök is nagyon fájnak, és hogy bennünket, embereket - nembeli és nemzeti hovatartozástól függetlenül - nagyon szoros szeretetkapocs fűz egybe. Bűnöket akkor követünk el, amikor ezt a szeretetkapcsot sértjük.
Igen, lehetséges, amit az emberi lélekkel kapcsolatban az ún. nagyfigyelmeztetésre vonatkozó üzenetek állítanak és elénk vetítenek, sőt egy ilyen esemény nagy lelki hasznunkra válhat.
A Kék Könyvben a Második Pünkösd című, 1996. május 26-i üzenetben ez áll: „Csodálatos és lelki tűznyelvek fogják megtisztítani minden ember szívét és lelkét. Isten világosságában fogják látni magukat, és át fogja járni őket az Ő isteni igazságának éles tőre.”
A „Tüzes nyelvek” című 1995. június 4-i üzenet hasonlóan fogalmaz: „Tüzes nyelvek szállnak le mindannyiatokra…Megvilágít titeket ez az isteni fény, és meglátjátok magatokat az Isten igazságának és életszentségének tükrében. Olyan esemény lesz ez, mint egy ítélet kicsiben.”
Az Evangélium ezt mondja: „Amikor majd látjátok, hogy a gyalázatos pusztulás ott dúl, ahol nem volna szabad – aki olvassa, értse meg! – akkor aki Júdeában van, fusson a hegyekbe.” (Mk. 13. 14.) Majd pedig: „Akkor, ha valaki azt mondja: nézd, itt a Krisztus, vagy amott – ne higgyétek! Föllépnek ugyanis hamis krisztusok és hamis próféták, jeleket és csodákat művelnek, hogy még a választottakat is tévedésbe ejtsék, ha lehetséges volna.” (Mk. 13. 21-22.)
Ezután Krisztus második eljöveteléről a következőket olvashatjuk: „A gyötrelem után következő időkben a Nap elhomályosul és a Hold sem áraszt világosságot, a csillagok lehullanak az égről és a világmindenséget összetartó erők megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkön nagy hatalommal és dicsőséggel.” (Mk. 13. 24.-26.) Krisztus második eljövetelére tehát a jelekből következtetni lehet majd. De virrasztanunk kell, mert azt nem tudhatjuk, hogy „este-e vagy éjfélkor, kakasszóra-e vagy reggel” érkezik. (Mk. 13. 35.)
Ugyanez az evangéliumi szakasz Máténál így kezdődik: Amikor majd látjátok a szent helyen a Dániel próféta által megjövendölt pusztulást…(Mt.24.15.)
Dániel próféta könyvében pedig ezt olvassuk: „Sokat kiválasztanak, megtisztítanak és próbára tesznek, ám a gonoszok tovább folytatják gonoszságukat. A gonoszok közül senki se jut el a belátásra, de az értő szívűek meg fogják érteni.
Attól az időtől kezdve, amint megszűnik a mindennapi áldozat, és felállítják a vészt hozó undokságot, ezerkétszázkilencven nap lesz. Boldog, aki bízni tud, és megéri az ezerháromszázharmincötödik napot.” (Dán. 12. 10.-11.)
Ezen evangéliumi szakaszhoz kapcsolódva, javaslom, olvassuk el figyelmesen, mit mond a Szűzanya a Kék Könyvben, a Jelenések Könyvét magyarázó egyik üzenetében (A vadállat száma:666, - 1989. június 17.): „Harcoljatok velem, kicsi fiaim, a koshoz hasonló vadállat, az egyházi élet belsejébe beszivárgott szabadkőművesség ellen, amely Krisztust és Egyházát akarja tönkretenni. Hogy ezt a célt elérje, új bálványt akar állítani, vagyis hamis krisztust és hamis egyházat. Az egyházi szabadkőművesség parancsokat és hatalmat kap a különböző szabadkőműves páholyoktól és azon dolgozik, hogy titokban mindenkit rávegyen ezekkel a titkos szektákkal való együttműködésre…Az egyházi szabadkőművesség egyenesen azt szorgalmazza, hogy a vadállat tiszteletére szobrot állítsanak, és mindenkit kényszerít, hogy e szobrot imádja…Tehát Istent felcseréli egy hatalmas, erős, uralkodó Bálvánnyal. Olyan bálvánnyal, amely halálba juttatja mindazokat, akik nem imádják a vadállat szobrát. Ez a hatalmas bálvány, amelyet azért alkottak, hogy mindenki imádja és szolgálja, a hamis krisztus és a hamis egyház…Ebben a történelmi korszakban a szabadkőművesség az egyházi szabadkőművesség segítségével valóra akarja váltani feltett szándékát: bálványt akar alkotni és odaállítani Krisztus és az Egyház helyére…Így érkeztek el majd a megtisztulás, a nagy megpróbáltatás és hitehagyás csúcsára. A hitehagyás akkor már általános lesz, mert majdnem mindenki követi a hamis krisztust és a hamis egyházat. Akkor tárul ki a kapu, hogy megjelenjék az ember, illetve maga az Antikrisztus! Látjátok kedves fiaim, ezért kívántam megvilágosítani a Jelenések könyvének azokat a fejezeteit, amelyek a ti időtökre vonatkoznak. Hogy felkészüljetek velem a nagy harc legfájdalmasabb és legdöntőbb szakaszára, ami égi Édesanyátok és a gonoszság felszabadult erői közt dúl.”
Testvéri üdvözlettel: Milinszki Márton, Tát-Újvidék
