Főmenü
Misszió
Rólunk
Ki olvas minket?
Oldalainkat 362 vendég és 0 tag böngészi
Okok
Kategória: hsz
Megjelent: -0001. november 30. kedd
Még mielőtt a tényfeltárás jogos és szükséges (és bátorságot igénylő) tevékenysége átcsapna személyeskedésbe (vagy rágalmazásba) - nekünk katolikusoknak-keresztényeknek a Szentírás konkrét útmutatást ad erre:
,,Ha testvéred megbántott, menj, és figyelmeztesd négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyered testvéredet. Ha nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két másik embert, hogy két vagy három tanú bizonyítsa a dolgot. Ha ezekre sem hallgat, jelentsd az egyháznak. Ha az egyházra sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos." (Máté 18,15 vö. MTörv 19,15)
Ami az egyházon belüli visszásságokat illeti, többnyire tünetekről van szó, de (leegyszerűsítve) a dolgok gyökere talán ott keresendő, hogy az egyházon belül margóra szorult a hit megélése, vagyis az áhítat, az ájtatossági gyakorlatok (Rózsafüzér,...), a szentelmények, majd végső soron a szentségekben való hit is megrendült még a hierarchia sorában is (!).
Így a gonoszléleknek könnyű dolga volt: mindezek helyébe lépett a felduzzasztott bürokrácia, a mindennapi gondokkal való foglalatoskodás és végül az elvilágiasodás. A többi mindennek csak a folyománya: egyházi és laikus személyek alapvető hittételekkel nincsenek tisztában és nem is igen törekszenek a lelki előremenetelre, az egyházon belüli morál romlása (esetleg bűnös életvitele), az egyházi szabadkőművesség terjedése, ,,az ördög füstje'' (VI. Pál), ami a különböző botrányokban jelentkezik jéghegy-csúcsként (a világiak és az átlag hívők számára leginkább érzékelhetően).
Megoldásként az javasolható, hogy mindenki - egyházi és világi - térjen vissza a szentségekhez, az imához, böjthöz, a különböző ájtatosságokhoz (Rózsafüzér, Szeretetláng, ...), olvassa a Szentírást, fordítson időt rá, hogy fejlődjön és erősödjön hitében, mert ha nem tudja hitét megvédeni, elveszíti: ,,Akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van." (Máté 13,12)