A lelkiismeretről
Kategória: hsz
Megjelent: -0001. november 30. kedd
A lelkiismeret mint olyan nem azt jelenti az én megfogalmazásomban, hogy mit szeretnék, szerintem mi a jó, vagy mi a rossz. Laár András lehet buddhistának vallja magát de tanításaiban még csak köze sincs hozzá sajnos. Tipikus new ages gondolkodó. Mint művész meg ember nincs vele semmi bajom,de amiket mond a buddhizmusról, az csak nagyon ritkán áll meg a hagyomány tükrében.
Node visszatérve.... a lelkiismeret, ami az emberben dolgozik, Istentől van. Mintegy iránymutató ez, hogy mi a jó, mi a rossz, hogy kellene cselekedni, hogy az ember tiszta maradjon. A lelkiismeret szava sokszor nem azonos azzal, amit egy egy kultúra elvár az embertől, hisz egy egy kultúra sokszor merőben emberi. Példának okáért minden ember ott nagyon mélyen érzi azt, hogy ölni nem jó, lopni nem jó, hazudni nem jó, másnak kárt okozni nem jó, gyűlölködni nem jó, irigykedni nem jó, stb.... És miért nem jó? Mert az ember szembe megy saját eredendő tisztaságával, ha úgy tetszik új mocskokat halmoz az eredendően tiszta vászonra. és minél koszosabb a lelke vászna, annál több szenvedés és baj éri, saját hibájából. Természetesen ha egy embernek már annyira bemocskolódott a lelke, hogy fehér foltok már nem igen kandikálnak ki a vásznáról, abban a lelkiismeret mint olyan egyfajta látens állapotba tud kerülni, már olyan hályog van a lelkén, nem érzi mit kellene tennie.
Amennyiben valaki lelkében tiszta, üdvözülnie kell. A különböző vallások, szellemi tanítások mást mást tanítanak sok soron. Amennyiben olyan tanítások vannak benne, amelyek ellene mennek a lélek tisztaságának, illetve tovább mocskolja a lelket, nyilvánvalóan az nem üdvözülhet, hiába követ valamit lelkiismeretesen, lévén hülyeségben is lehet hinni. Amennyiben viszont valaki olyan tanítást követ, amely az isteni törvények figyelembevételével a lelket tisztítja, és így az ember valóban megtisztul, ott az elkárhozás lehetősége kizárt. Természetesen itt minden szellemi rendszer, vallás mélyreható vizsgálatára van szükség e tekintetben. Mert példának okáért, ha valaki még a lelkiismerete alapján is él, alapvetően jó ember, de önmagának nem hal meg (ami csak akkor történhet meg amennyiben Istenért teszi), nem tud bejutni a mennyek országába, a purgatórium vár rá. A mennyek országába csak a szentek léphetnek. A hit az Atyában, Jézus Krisztusban, és a Szentlélekben elengedhetetlen.... de önmagában a hit csak akkor igazi hit, ha az ember azt is teszi, amit Jézus kér az embertől. Ezért szűk ösvény ez, mert kevesen hajlandóak teljesen meghalni önmaguknak, vagy átformálódni. Önmagában csak azt mondani, hogy Uram! Uram! de megmaradni a bűnben, nem jelent igaz hitet. Ezért a hitért nagyon keményen dolgozni kell, és kérni Isten kegyelmét, folyamatosan kopogtatni....
Mindenesetre van nagyobb boldogság, mint tudni azt, hogy keresztényként élhetünk?:) Szerintem aligha. Jézus Krisztus megváltott minket. Nekünk csak el kell fogadni. De ennek elfogadása az óember halálát hozza magával, ez pedig nem egyfajta vulgáris hitgyülis hit :))) Aki nem találkozott a kereszténységgel életében, Isten biztos vagyok benne, annak is megadja a lelkiismeret eszközét arra, hogy keresse és meglelhesse Őt.
