istenkereső

Kategória: hsz Megjelent: -0001. november 30. kedd
Köszönet a néninek a szép dalért, magamról annyit, hogy életem delén túl járva eddig Isten nélkül éltem. Pár éve írok verseket, és furcsa, hogy ezek jó része nem tudatosan istenkereső versek. Íme egy ezek közül, amit a néninek is szeretettel küldök: Poklom Kőfülkék csendjében érzem harmóniád. Kanócra viasz olvad, kihuny a kis láng, félhomályos freskók szentjeinek arcát csak szelíd dicsfényed köríve derengi át. Elcsendesedve talán hűset lehelő kápolnák átszellemült nyugalma vezet, az egykor megtalált, s azóta elveszett, ködsubás alakhoz. Uram, színed előtt állok, s a lángoló kínt átérzem megint kereszthalálod régen ellobbant üszkén! Legyen meg akaratod, add, hogy büszkén hajthassak fejet, ha lesújt guillotine… Jézus, neved, mint valami titkos nedű, mely borzongással vegyes szentséget rejtett, megtöltött, mint súlyos óbor a kelyhet. A jó bor mégis ürömmé vált, keserű lőréje: hiányod lett mérgező kevercsem. Régóta várok, poklom kihűlő katlan, de szomjam nem múlt el, máig olthatatlan, hát engedd, hogy egyszer, ha lesz hozzá merszem, elcsendesedve megbocsájthassak Neked. Talán Te is megbocsájtod bűnös, botor tévelygésem, Jézus, égő csipkebokor lett hitetlenségemet hamvasztó neved! 2010. december

You have no rights to post comments