A hiteles magánkinyilatkoztatások szerepe ...
Kategória: hsz
Megjelent: -0001. november 30. kedd
Úgy álltalában a magánkinyilatkoztatás-ellenz?k szeretik idézni a katekizmus 66. pontjának az els? mondatát, amely a Dei Verbum 4. pontjára utal. Ezzel a magatartásukkal mint egy „fed?vel szeretik lefödni a forrongó edényt” . Csakhogy a katekizmusnak van néhány következ? mondata is, és még egy következ? passzusa, is amelyet együtt kellene látni ill. láttatni és nem kiragadni egy mondatot, amint teszi ezt Böcskei László püspök is saját írásának 4. pontjában: „… már semmiféle új nyilvános kinyilatkoztatást nem kell várnunk a mi Urunk Jézus Krisztus dics?séges eljöveteléig” .
Lehetséges, hogy sokan nem tudják mi a nyilvános kinyilatkoztatás és mi a magánkinyilatkoztatás szerepe az Egyházban. Pedig a KEK 66./67. pontjai világosak. És érthetetlen, hogy sokan miért csak ezt az egy mondatot ragadják ki (teológusként f?ként) …
Egyébként elismert teológusok mint René Laurentin másképp vélekednek: ”A magánkinyilatkoztatásoknak igen szerény hely jut az Egyházban, ugyanakkor alapvet?en fontos prófétai szerepük van”…
Pápánk annak idején mint Rattzinger bíboros a III. Fatimai titok kapcsán egy cikkben sokat idézi KEK 65, 66, 67 -es pontjait és a végén eléggé konkrétan fogalmaz „Krisztus dics?séges eljövetele el?tt”, pedig a nyilvános kinyilatkoztatás lezárult: „amikor Krisztus a Lélekben jön el hozzánk, számomra világos, hogy természetesen nem hiányozhat és nem homályosulhat el a prófétálás mint a remény és a felszólítás eleme” ( http://www.tlig.org/hu/mkinyil.html )
KEK 66.
?A krisztusi üdvrend, mivel új és végleges szövetség, nem múlik el soha. Így, a mi Urunk Jézus Krisztus dics?séges eljöveteléig már nem kell várnunk semmiféle új nyilvános kinyilatkoztatást.? (Dei Verbum 4).
A kinyilatkoztatás azonban, bár befejez?dött, még nincs teljességgel kibontva. A keresztény hit feladata fokozatosan feltárni teljes jelent?ségét a századokon át.
KEK 67.
A keresztény századok folyamán léteztek olyan kinyilatkoztatások, amelyeket ?magánkinyilatkoztatásnak? nevezünk. Némelyiküket az egyház tekintélye is elismerte, mégsem tartoznak a hitletéteményhez. Ezek szerepe ugyanis nem az, hogy ?javítsák? vagy akár kiegészítsék Krisztus végérvényes kinyilatkoztatását. Inkább abban segítenek, hogy ezt mélyebben éljük egy adott történelmi korszakban. A hív? érzék az egyházi Tanítóhivatal vezetésével képes megkülönböztetni és elfogadni azt, ami ezekben a kinyilatkoztatásokban Krisztus vagy szentjei hiteles jelzésének bizonyul az Egyház számára.
A keresztény hit nem fogadhat el olyan ?kinyilatkoztatásokat?, melyek azzal az igénnyel lépnek fel, hogy kijavítják, vagy túlhaladják a Krisztusban teljessé lett kinyilatkoztatást. Ilyennel találkozunk bizonyos nem keresztény vallásokban, de bizonyos újabb szektákban is, melyek ezeken a ?kinyilatkoztatásokon? alapulnak.
http://www.tlig.org/hu/mkinyil.html
