Ferenc pápa: Az imádság harc Istennel, amely megváltoztatja szívünket
Az ima harc Istennel, melyet szabadon és kitartóan, baráti párbeszédként kell folytatni – fogalmazott a Szentatya homíliájában, amelyet az április 3-i reggeli szentmisén mondott a Szent Márta Ház kápolnájában – közli a Vatikáni Rádió.
Mózes és Isten Sínai-hegyen folytatott párbeszéde állt a Szentatya homíliájának középpontjában. Isten meg akarja büntetni népét, mert aranyborjút emelt és bálványként imádta azt. Mózes erőteljesen imádkozik az Úrhoz, hogy gondolja meg magát. Ez az imádság egy igazi harc Istennel – állapította meg a pápa. A nép vezetőjeként harcol, hogy megmentse népét, amely Isten népe. Mózes szabadon beszél az Úr előtt és ezzel megtanítja nekünk, hogyan imádkozzunk félelem nélkül, szabadon, kitartóan. Az imának egyben olyan alkudozásnak is kell lennie Istennel, amelyben érvelünk. Mózes végül meggyőzi Istent, és az olvasmányból megtudjuk, hogy az Úr megengesztelődött és nem tette meg azt a rosszat, amit népe ellen mondott (vö. Kiv 32,14).
A pápa ekkor föltette a kérdést: De mi változott meg itt? Az Úr meggondolta magát? Én úgy gondolom, hogy nem: Mózes változott meg, aki előzőleg azt hitte, hogy az Úr elpusztította volna népét. Ekkor emlékezetében fölidézi, hogy milyen jó volt az Úr népéhez, kiszabadította az egyiptomi fogságból és egy ígérettel vitte előre. Ezekkel az érvekkel igyekszik meggyőzni Istent, de eközben rátalál népe emlékezetére és Isten irgalmasságára. Mózes félt, de végül Isten irgalmasságával a szívében jött le a hegyről. Isten megbocsát. Visszavonja döntését. Atyaként viselkedik.
Többé-kevésbé tisztában volt mindezzel Mózes, de az imádságban újra rátalált. Velünk is ezt teszi az imádság: megváltoztatja a szívünket – magyarázta Ferenc pápa. „Segít jobban megérteni, milyen a mi Istenünk. Ezért hát fontos, hogy beszéljünk az Úrral, de nem üres szavakkal, hanem a valóságot bemutatva: Nézd, Uram, ez a gondom a családban, a gyerekemmel, ezzel-azzal kapcsolatban… Mit lehet tenni? Nézd, nem hagyhatsz így engem! Ez az imádság! És igen, ez az imádság időigényes” – fűzte hozzá a Szentatya.
„Úgy kell beszélnünk Istenhez, mint ahogy Mózes tette: szemtől szemben, akár egy baráttal. Szabadon, kitartóan, érvekkel alátámasztva imádkozni. Kicsit meg is lehet dorgálni az Urat: De hát te ezt ígérted nekem és nem tetted meg… – így, ahogy egy baráthoz beszél az ember. Meg kell nyitni a szívünket az ilyen imádságnak. Ezáltal jobban megismerjük az Urat és megerősödünk.
Az Úr adja meg mindnyájunknak a kegyelmet, ugyanis az ima kegyelem. A Szentlélek tanítson meg minket imádkozni, ahogy Mózes tette, alkudozni Istennel, szabad szellemben, bátran. A Szentlélek, aki mindig jelen van imáinkban, vezessen minket ezen az úton” – fohászkodott végül csütörtöki homíliája végén Ferenc pápa.
Magyar Kurír
Hozzászólások
Isten talán nem ért magyarul? Vagy az a fontos, hogy én ne értsem, amit imádkozom?
Kedves Anonymus! Kérlek, világosíts fel engem, nyomorult kis XXI. századi katolikust a II. Vatikáni zsinat tagadásának és a pápa elleni támadások értelméről, mert én vakságomban nem látok ilyet. Sőt, az a benyomásom, hogy ez eretnekség.
Igen, és a kötött ima is rendkívül fontos, főleg, hogy ne gépiesen végezze az ember, hanem a Szentháromság szeretetközössé gében, az áhítat és a kitartás által. Ezért az Egyház nyelve a latin és nem a népnyelv. A Szent zsolozsma latinul és énekelve pont ebbe az áhítatba emel be. Ehhez azonban szükséges a rózsafüzér napi imádkozása, hogy Édesanyánk Szeplőtelen szívén keresztül hatoljunk be ennek az évezredes imádságnak gyümölcsöt hozó misztériumába. Legyen ebben segítségünkre a Szentek közössége, akik közül válasszunk magunknak olyanokat akik életükben buzgón gyakorolták ezeket. Hívjuk meg őket Szent Őrangyalunk által és higgyünk jelenlétükben és segítségükben.
Az ima nem azért van, hogy harcoljunk Istennel, sokkal inkább azért, hogy a Szentháromság közösségébe lépjünk. De a szent csend is fontos, akár otthon a házioltár előtt, szentelt gyertya és szentelt kegytárgyakkal körbebástyázva, hogy a gonosz démonok ne tudjanak megzavarni.
Aztán ha már beemelt minket a malaszt erejével az Úr az Ő csendjébe és békéjébe, a kitartó, állhatatos imádság közben, akkor az imádásban elmondhatjuk az Úrnak amit szeretnénk, a Szentlélek erejében sóhajtozva és hálálkodva, azért a nagy ajándékért, hogy velünk maradt a világ végéig.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.