Ferenc pápa: Aki hisz, az Isten ígéretei felé halad
Ne kóboroljunk az élet útjain, a lélek útjain; haladjunk egyenesen a cél felé, ami a keresztény számára azt jelenti, hogy követi Isten ígéreteit. Ezekben soha nem csalatkozunk – mondta a pápa március 31-én a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén. Vannak keresztények, akik bíznak Isten ígéreteiben, és egész életükben követik azokat. Vannak, akiknek hitélete stagnál. Mások meg vannak győződve arról, hogy előrehaladnak a hitben, holott pusztán „egzisztenciális turisták”. A Szentatya a hívők három csoportját különböztette meg, amelyekben az a közös, hogy tudják: a keresztény élet egy útvonal bejárását jelenti. Ezt azonban különböző módon, vagy egyáltalán nem járják végig – mondta.
Utalva az Izajás könyvéből vett első olvasmányra (Iz 65,17–21), Ferenc pápa elmagyarázta: Isten, mielőtt kérne valamit, ígéretet tesz. Ígérete új, örömteli életre vonatkozik. Ez a remény erényének lényegbevágó alapja: bízzunk Isten ígéreteiben, tudva azt, hogy Őbenne soha nem csalatkozunk. Ez a keresztény élet lényege, vagyis hogy az ígéretek felé haladunk.
A pápa ezután azokról a keresztényekről szólt, akik ki vannak téve a „mozdulatlanság” kísértésének: „Olyan sok az egy helyben álló keresztény! Sokan vannak, akiknek gyenge a reménységük. Igen, azt hiszik, hogy a mennyekbe jutnak, és minden jól megy majd. Rendben van, hogy hisznek benne, de nem keresik a mennyek országát. Megtartják a parancsolatokat, az előírásokat, mindent. De egy helyben állnak. Az Úr nem teheti meg őket népe kovászává, mert nem haladnak előre. Ez probléma: az egy helyben állók.
Vannak közöttük és közöttünk olyanok, akik utat tévesztenek: mindnyájan olykor utat tévesztettünk, tudjuk. Nem az a probléma, ha utat tévesztünk. A probléma az, ha nem térünk vissza, amikor észrevesszük, hogy tévedtünk.”
Aki hisz, és követi azt, amit a hit előír, az olyan, mint az evangéliumi szakaszban szereplő királyi tisztviselő (Jn 4,43–54), aki azt kéri Jézustól, hogy gyógyítsa meg beteg fiát. Egyetlen pillanatig sem kételkedik a Mester szavában, amikor hazafelé tart, hogy fia már meggyógyult. Ezzel az emberrel szemben áll az a csoport, amely talán a legveszélyesebb, és amelyben azok vannak, akik saját magukat ámítják: azok, akik mennek, anélkül, hogy előre haladnának.
Vannak bolyongó keresztények: körbejárnak, mintha az élet egzisztenciális turizmus lenne, cél nélkül, és anélkül, hogy komolyan vennék az ígéreteket. Ők azok, akik körbejárnak, és ámítják önmagukat, mert azt mondják: én megyek. Nem, te nem mész: te körbejársz. Ezek a tévelygők – hangzott el a Szentatya hétfői homíliájában.
Az Úr azonban azt kéri tőlünk, hogy ne álljunk meg, ne tévesszünk utat, és ne ténferegjünk az életben. Azt kéri tőlünk, hogy figyeljünk az ígéretekre, haladjunk előre az ígéretekkel, mint ahogy ez az evangéliumi ember tette, mert hitt Jézus szavában. A hit az, ami útnak indít bennünket az ígéretek felé. Az Isten ígéreteibe vetett hit – mondta Ferenc pápa.
Mivel bűnösök vagyunk, ezért utat téveszthetünk. Az Úr azonban mindig megadja a kegyelmet, hogy visszatérhessünk. Nagyböjt jó időszak arra, hogy elgondolkozzunk: én előre haladok-e, vagy túlságosan egyhelyben állok: térj meg. Ha utat tévesztettél, menj, gyónj meg, és indulj tovább a helyes úton. Ha ilyen „teológus turista” vagyok, egy azok közül, akik körbejárnak az életben, de soha nem tesznek egyetlen lépést sem előre, akkor kérjem a kegyelmet az Úrtól, hogy ismét rátérjek az útra, haladjak előre, de mindig az ígéretek felé – buzdított a pápa.
Magyar Kurír
