Két nagyszerű ember története
Somos László kaposfői római katolikus plébánost decemberben nemzetiségi díjjal tüntették ki a cigányság körében végzett áldozatos cigánypasztorációs munkájáért. Dr Kármán Judit romológus, egyetemi tanár szintén nagyon sokat tesz a cigányságért, járja a cigánytelepeket, viszi magával az egyetemi hallgatókat. A regnáló kormányok figyelmét a valóságra igyekszik felhívni, ajánlásokat tesz a problémák megoldására. Néhány gondolat, történet tőlük:
Somos László kaposfői római katolikus plébánost decemberben nemzetiségi díjjal tüntették ki a cigányság körében végzett áldozatos cigánypasztorációs munkájáért. Ennek illusztrálására abból az előadásából mutatok be egy kis részletet ami betekintést adhat munkájáról.
Szegénység és emberi méltóság a cigánypasztorációban
A keresztelőre bejelentkezett cigányok nem jöttek el ezért helybe mentem, mert nem értettem, ha fontos a keresztelő miért nem jönnek el. Sárral betapasztott villany nélküli viskókat találtam, minimális életfeltétel nélkül. Akkor világossá vált, hogy a vágy volt meg a keresztelésre – mert az számukra fontos-, de a körülmények visszahúzták őket.
Két településre jártam, a kaposfői és a Bagvas pusztai telepre, de ez utóbbi még borzalmasabb volt. Eleinte csak köztük voltam, vasárnap az 5 órai mise után kimentem hozzájuk. Missziós parancs: tegyétek tanítványommá minden népet és én elmentem hozzájuk. Három dolgot tartottam fontosnak.
- segítsek a cigányoknak rádöbben emberi méltóságukra
- a magyarokat rádöbbenteni a cigányok emberi méltóságára
- összekapcsolni a magyarokat a cigánysággal
Sok önkéntes dolgozik nálunk – délelőtt a családokat látogatják, délután a gyerekekkel a tanodában tanulnak, már óvoda előtt felkészítjük őket az óvodára, hogy ne lemaradással kezdjék.
Tíz éve van tanoda ez alatt senki nem bukott meg az iskolában.
A nyári táborban magyar és cigány gyerekek vannak együtt.
A pedagógus mindent tud a családról és nem vár el semmit ami irreális.
A családnál csak beszélgetünk közösséget vállalunk velük.
A pasztoráció lényege a szenvedő, megalázott Krisztust látni, nagyon fontos az állandó jelenlét, irgalmas szívvel jelen lenni, méltóvá válni arra , hogy segíthessünk ennek a szegény népcsoportnak felismerni a méltóságát.
Ahogy nő az istenhitük nő az önbecsülésük, szépül az otthonuk kívül és belül, változik az öltözékük. Egyszer csak elkezdték meszelni az otthonukat, megjelentek a virágos kertek .Pár évvel ezelőtt szemetes volt a környezetük , most nincs szemét körülöttük.
Ezek a cigányok beások, köszörűsök, jelentős részük a 80-as években telepedtek le, felnőtt tagjaik még sátorban születtek, ennek ellenére a magyarok elvárják, hogy úgy éljenek mint a magyarok. A munkanélküliség 100%-os, Kaposvárra járnak kukázni.
Segítünk a hivatali ügyek intézésében, karitász munkánkba bevontunk németországi segítőket. Segítettek a lakóházakat megerősíteni és újabbakat építeni. Életté vált a cigánytelep, rádöbbentek, hogy van értelme az életnek .
A szegregációban, a gettóban nincs az embernek méltósága, értéktelennek tartja magát és mást is. Közéjük kell menni, egyenlőnek lenni velük, csak így lehet előhozni mindazt az értéket ami el van temetve bennük.
Számomra fontos, - hagyták, hogy a plébános atya rádöbbentse őket -, fontosak az Istennek! Az emberi méltóság nekünk is fontos – mondhatni nélkülözhetetlen.
Kérjük Istentől a bátorságot, hogy teljesen oda tudjunk fordulni ahhoz aki szükséget szenved.
Igaz, hogy Somos atya mellett könnyebb az egyház missziós küldetését végezni, de ha mi kicsiben és magányosan tudjuk ezt tenni, akkor úgy és annyit tegyünk.
*
Dr Kármán Judit romológus, egyetemi tanár Nagyon sokat tesz a cigányságért, járja a cigánytelepeket, viszi magával az egyetemi hallgatókat. A regnáló kormányok figyelmét a valóságra igyekszik felhívni, ajánlásokat tesz a problémák megoldására. (Megjelent könyve: Őszintén a cigányságról) Az alábbi összefoglalás egy előadásából, ami igyekszik láttatni azt az állapotot ami jelenleg van és nagyon súlyosnak mondható és nem tűr halasztást.
A cigányság létalatti osztály, nem férnek bele a társadalomba – ami kitermeli a maga devianciáját. A kizáródás akaratlagos vagy spontán jön létre, marginalizálódnak ami eleve kizárja a felkapaszkodás lehetőségéből őket.
A társadalomban erősödni kellene a kohéziós erőknek, hogy ne engedjük leszakadni őket.
A cigányok 90%-a súlyos anyagi deprivatizációban él, húszszoros különbség van a többségi lakosság és a cigányság iskolázottsága között.
A demográfiai mutatók között is lényeges különbség van, míg a magyarok a teljes népességre vetítve 9,3 ezrelék addig a cigány 25,3 ezrelék.
A 0-14 éves korúak a teljes népesség arányában 15,4% addig a cigányság 36,8%.
Az iskolázottságuk nagyon alacsony 8 általános vagy kevesebb osztály a roma népesség 78%-ára jellemző.
A szülési kedv magas, de az egészségi állapot miatt fele éri meg a középkort.
Közel 300 000 ember gettóban él, 16%-ának nincs víz a településen 77%-ának nincs közkút.
A 20 %-os gettósodás esetén a többségi lakosság kivonul, megszűnnek a vállalkozások és minden ami az életet tartja fenn.
A gettó kultúra megbetegíti az ott élőket, a telepen élő lány presztízse akkor válik elismertté, ha gyermeket vállal és jövedelemszerzővé válik. A szegénység a nyomor miatt a nőket depresszió, rossz mentális állapot jellemzi, az öngyilkosság is gyakori.
Még számtalan mutató áll rendelkezésre arra, hogy a társadalom tisztába legyen azzal, hogy az összlakosság 7%-át kitevő roma lakosság problémája mekkora súlyú és kezelése később még kilátástalanabb a jelenleginél is.
A kérdés az van-e visszaút a társadalom perméről?
Társadalmi akarat szükséges érzékenyítésre van szükség a többségi társadalom felé iskolákban , oktatásban a cigány és nem cigány kultúra azonos szintű ismertetése, interakciók segítségével hidak építése.
Az oktatás minősége nagyon fontos, óvodák , "Biztos kezdet" házak elérhetősége a cigányság számára.
A cigány családoknak maguknak is ki kell alakítani a közösségi életet a cigány identitás ne legyen elmosódott. A médiában legyen cigány bemondók és adjanak hírül pozitív híreket a cigányságról.
Az egyházaknak fontos missziós küldetésük van az örömhír hirdetésében, megtérésben, cigány papok - jelenleg is vannak - nagyon sokat tehetnek népükért. A teljes evangéliumi élet és újjászületés az út a cigányság számára.
Fennmaradásuk oka az évszázadok során a cigány kultúrából adódott, elkülönítette magát a környezetétől, nem engedte, hogy elvegye az énkúltúrát, a „mi tudatot”.
Ma már ez tarthatatlan, a cigányságnak szemléletváltozáson kell keresztül menni, az integráció közös munka a többségi társadalommal. Meg kell gyógyulni az énképnek, helyre kell állítani az emberi méltóságot.
A most elhuny N. Mandéla mondása:” A nyomor nem véletlen baleset, leküzdése nem a jótékonyságról szól”
Nem dughatjuk homokba a fejünket a hitünket váltsuk tettekre a hit tettek nélkül nem ér semmit legyünk magunk a Szeretet földje.
Az elhangzottakat lejegyezte:
Tarnóczi Mária
