Cigány misszió - nyomorúságos élet
Ma nagyon reflektorfénybe került a cigány lakosság, leginkább azért mert életmódjuk eltér a többségi lakosságtól és ez valahogy félelmetessé, átláthatatlanná teszi a többségi lakosság számára - nem tudunk mit kezdeni velük. A biztonságunkat mindenképpen veszélyeztetve látjuk.
Közelebbr?l megismerve azonban azt tapasztalom, hogy kegyetlenül nyomorúságos élet az övék. Mindig azt mondják, miért nem tesznek valamit sorsukért miért nem dolgoznak? De hát nincs munkája a magyaroknak sem. Hadd mutassam be az életüket néhány példán keresztül:
B. Csaba 17 éve lomtalanításból tartja el 7 gyermekét, egy unokáját és menyét. Gyermekei az iskolában a szakmunkás végzettségig eljutottak.
A lomtalanításhoz igen korán – reggel 4 órakor - kel, hogy első legyen. Egy település lomtalanításáról egyébként most már csak nagyon nehezen lehet értesülni. Az ország legtávolabbi pontjára elmenni komoly benzin költséget jelent. Legtöbbször a településen nincs tisztázva, hogy elviheti-e valaki a hasznosítható hulladékot. Amikor kezd felrakodni a kocsira megjelenik a rendőrség, hogy megbüntesse mert szerinte ez lopásnak számít és a település azonnali elhagyására szólítja fel. Mire ő próbálja meggyőzni, hogy semmi törvénybe ütközőt nem tett, de a rendőr erősítést kér az őrsről. Erre B. Csaba azt mondja, hogy tartóztassa le, ha jónak látja, igyekszik mindezt higgadtan mondani bár tudja, hogy az ideutazás költsége megint a család hiánya lesz. A rendőr végül belátja, hogy beviheti fél napra de eljárást nem indíthat ellene. Az egész csak idegesítő üresjárat. A bűnözés nem ezen a szinten zajlik. Gyöngyöspatán nem tett rendet a rendőrség pedig igazán szükség lett volna rá, hogy ne egy félelmet keltő félkatonai szervezet tegye ezt meg.
Csak azt szeretném mondani, hogy a misszió azt is jelenti, hogy ismerjük meg a köztünk élő eltérő életformájú embereket és segítsük ne akadályozzuk. A következetesség kiszámíthatóvá teszi az életet körülöttünk. A bűnözőket meg kell büntetni, de aki nem követ el semmiféle szabálysértést nem kell megalázni és zaklatni.
Amikor valakivel a cigány emberek sorsáról beszélgetek, mindig az a végkövetkeztetés, hogy tehetnének valamit a sorsuk javítása érdekében.
Fiatal, 22 éves cigány fiatal ember – egy gyermek édesapja és második gyermekét várja -, szerkezetlakatos szakmája van és még nem tudott elhelyezkedni sehova.
Lomtalanításból él a szüleivel egy családban, havi
Volt, hogy a szakmunkás bizonyítvány helyett csak az utolsó év előtti iskolai igazolást mutatta be – akkor azt mondták, hogy korlátozott a tanfolyam részvevőinek száma és ő kiesett.
Gyakran mondta, hogy Isten nem akar rajtuk segíteni.
Azért el kezdtünk imádkozni, hogy legyen munkája - Isten most megsegítette és boldogan mondta, hogy az önkormányzat szerkezetlakatos munkára felveszi.
Az mondta, akkor már én is olyan ember lehetek mint a magyarok akiknek rendes munkájuk és fizetésük van, el tudják tartani családjukat.
Néha át kellene gondolnunk azt, hogy ha a mi örökségünk a nyomor és kilátástalanság lenne, vajon tudnánk-e mindig magas erkölcsi kategóriákban gondolkodni, morális kérdéseket feltenni magunknak?
A nyomor arca közelről nagyon kegyetlen és értehetetlen a kívülálló szemével. A fizikai és lelki nyomor gyakran jár együtt. Nagyon nehezen viseljük, ha megaláznak bennünket, ha hátrányos helyzetbe kerülünk – de ez a pillanat lehet alkalmas arra, hogy átéljük a kilátástalanság fájdalmát, átéljük a kitaszítottság „élményét”.
Jézus - aki a leghatalmasabb –, közénk jött és vállalta a megaláztatás legszörnyűbb kínjait azért, hogy közösséget vállaljon a mi nyomorúságinkkal.
Ha ezt Jézus megtette, mi porszemnyi teremtmények miért ne tennénk meg - különösen , ha a világ Teremtője ezt kéri tőlünk.
Jézus úgy szeretett bennünket, hogy életét adta értünk – tőlünk egy kis empátiát, szeretetet kér a közömbösség vagy elitélés helyett. Ha tudatosan tesszük ezt - nem másért, Jézusért -, a világ jobb lesz.
Tarnóczi Mária
