Gender-elmélet és kereszténység
Tomka Ferenc teológiai tanár a liberális, „nemtelenítő” gender-szemléletet elutasítja, ugyanakkor azt tanácsolja: a férfiak vegyenek részt aktívabban a családi életben. Keresztény gender: férfiak példaképe is lehet Szűz Mária...
– Mit jelent tulajdonképen a gender?
– A gender angol kifejezés, annyit jelent: társadalmi nem. A biológiai értelemben vett nem (sex) fogalma mellett használják. Van egy pozitív olvasata, ami alapvetően a férfi és nő közötti egyenlőséget hangsúlyozza, és ezért dolgozik mind a politika, mind a nevelés területén. A gender címszó alatt azonban van egy olyan szélsőséges értelmezés is, amelynek fontos elve a nemünk szabad megválasztása – akár átoperálás útján is –, és amihez szorosan kapcsolódnak a homoszexuális mozgalmak. A gender mainstream képviselői öt, sőt hat nemről beszélnek a szexuális irányultság szempontjából. Ennek a szemléletnek a legabszurdabb kijelentése, hogy a homoszexualitás genetikus, ellenben a női és férfi nem társadalmi meghatározottság eredménye. A liberális gender úgy akar világszerte terjeszkedni, hogy egy nem ismert és félreérthető kifejezést használ. Képviselőinek érdekében áll, hogy ez így legyen. Lassan két évtizede, hogy elkezdődött ennek a durva „nemtelenítésnek" a propagálása, és mára – rejtve vagy nyíltan – megjelent az EU, az ENSZ, és sok ország törvényhozásában is. Tanácskozás után ezért szólaltunk fel és írtunk erről Bíró Lajossal, Roska Péterrel és Ékes Ilonával közösen, hogy tudatosítsuk: súlyos a veszély. A Vatikán által kiadott családlexikon is foglalkozik a problémával. Nálunk Gabriele Kuby és Dominik Klenk könyvei jelentek meg a témáról.
– Mi az egyház álláspontja: hogyan viszonyuljunk ahhoz, aki homoszexuális beállítottságú?
– A homoszexuális hajlamúak felé minden embernek és minden kereszténynek megértéssel és megítélés nélkül kell fordulnia. A kereszténység sok kutatóval egyetemben azt vallja, hogy az embert Isten férfinak és nőnek tervezte, és a két nem kapcsolata a házasságban teljesedik be. A nemek összemosásának sok súlyos példája és következménye van világszerte. Magyarországon sem ok nélkül szisszentek fel sokan, amikor az előző kormányzat utolsó intézkedései között még behozta az óvodai nevelésbe azt az ajánlást, hogy a pedagógusok kerüljék a játékok során a „nemi sztereotípiákat”. Ez tőlünk nyugatabbra sok helyen már ott tart, hogy nincs apa és anya, hanem csak egyes szülő és kettes szülő. Nemrég olvashattuk a hírt, hogy mostantól az Amerikai Egyesült Államok útlevelében is ez fog szerepelni.
– Kopp Mária lett a genderkutatás ENSZ által is megbízott hivatalos képviselője hazánkban. Mi a véleménye a kinevezéséről?
– Amikor az EU és az ENSZ is a genderszemlélet mellett áll ki, akkor meg vagyok győződve arról, hogy Magyarországon Kopp Máriánál alkalmasabb személyt nem választhattak volna a képviselővé: humanista, keresztény, felelős ember, minden munkájából, írásából ez tükröződik. Nyilván a pozitív irányt fogja képviselni.
– Az egyház sem tagadja, hogy a nemi szerepek átalakultak. Hogyan változhat ezek alapján a keresztény gondolkodás?
– Az egyház hitvallásának egyik sarokpontja, hogy az embert Isten férfinak és nőnek teremtette. A két nemre épül a házasság; a kapcsolatok a két nem minél szeretetteljesebb és kiegyensúlyozottabb egymásra találása felé kell tartsanak. A liberalizmusnak nyilván igaza van abban, hogy minden embert szeretne szabaddá tenni. Ez jogos. A homoszexuális beállítottságú embereknek is szeretné a szabadságot megadni. Ez is jogos. De nem értünk egyet azzal, hogy az egész világot hozzájuk akarja orientálni! A homoszexualitást újabban − elsősorban Amerikában, de több európai országban is − szocializációs sérülésnek tekintik, ahogy ezt korábban az egyház is gondolta. És gyógyítják. Nyilván még sok kérdés nyitott, de a gyógyításuk tény. A liberális genderkutatás azt tartja, hogy az ember úgy bánjon saját nemével, ahogy neki tetszik. Az egyház szerint tiszteletben kell tartani az ember Isten adta biológiai adottságát, de a pozitív genderirányzatokkal közösen az egyház is képviseli a nemek társadalmi egyenlőségét.
– Összeegyeztethetők a társadalmi változások és a biológiai adottságok?
– Kétségtelen, hogy a férfiban van jó néhány agresszívabb, a nőben sok passzívabb vonás. A katolikus egyház is azt mondja, hogy a férfinak is példaképe kell legyen Szűz Mária! Ilyen értelemben mondhatjuk azt, hogy fiainkat szeretnénk szelídebbé, a lányainkat bátrabbá nevelni, ha tetszik.
– Fontos, hogy a két nem el tudja fogadni egymást így is? A nő ne csak a dominanciát keresse a férfiban, és a férfi ne csak az odaadást a nőben…?
– Pontosan! Az Újszövetség hirdette ezt először. Ilyen sorokat olvashatunk: „A férfi szeresse úgy a feleségét, mint önmagát!” Kapcsolatukról nem azt írja, hogy egyikük felsőbbrendű, hanem azt: „Legyetek egymásnak alárendelve!” Vagy: a férfi hagyja el apját és anyját, és ragaszkodjon a feleségéhez (Efezusi levél 5,21-33). Ha a Biblia írói át is vesznek néhány korabeli szabályt, alapvetően a nő és férfi egyenlőségét és kölcsönös szeretetre épülő kapcsolatát hirdetik. A híveknek mi is jó ideje tanácsoljuk, hogy a férfiak vegyenek részt aktívabban a családi életben. Néha még ma is megkérdezik tőlem, hogy akkor ki a tekintélyesebb a családban, amire azt szoktam válaszolni, hogy nincs tekintélyesebb: ketten vagytok egy test, és Jézus szeretetének kell benneteket összekötni, és a kölcsönös szeretetben kell döntéseket hoznotok!
– Kell-e a pozitív genderszemléletet a nevelés részévé tenni? Nem jobb-e, ha a gyerek a családban tapasztalja meg a változásokat?
– Évtizedek óta az igazi probléma, hogy a gyermekeknek nincs apja. Nemcsak abban az értelemben, hogy sok család csonka, hanem gyakran akkor is, ha az apa jelen van a családban, de nincs a gyerekkel élő érzelmi kapcsolatban. A pszichológia szerint az apa és anya szeretetkapcsolata a legnagyobb pecsét, ami meghatározza a gyermek személyiségének alakulását, ebben jelenik meg a számukra a helyes férfi- és nőideál.
– Hogyan tudná az egyház hatékonyabban képviselni ezeket az értékeket a társadalomban? A nem hívőknek fogalmuk sincs arról, hogy lelkészek, papok foglalkoznak ilyen problémákkal.
– A valaha egész társadalmat átölelő „népegyház” krízisben van. A megújulást utóbbi pápáinkkal együtt leginkább a kisközösségi mozgalmakban látom. Magyarországon ismert a Házas Hétvége, a MÉCS Családközösségek, a Schönstatt mozgalom, a Fokolare mozgalom. Egyre több plébánia foglalkozik mélyebben is a családokkal, a családi életre való felkészítéssel, a társadalomban való jelenléttel, és a katolikus és a protestáns egyházak jelentős irodalma is szól a családról és a nevelésről.
Forrás: mindennapi.hu
