A sivatagi atyák bölcsességéből

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2011. február 22. kedd

A sivatagi atyák rövid, vel?s mondásaiból, történeteib?l egy csokorra való:

  • Egy öreg szerzetes így szólt társához, aki nehezen haladt előre a tökéletesség útján:
    - Aki a mézet akarja élvezni, annak bátran szembe kell néznie a méhekkel.
  • - Sok-sok rossz gondolat kóvályog a fejemben - ismerte el az egyik szerzetes az apátnak.
    Mire az apát csendesen ezt mondta:
    - Ha a szív megfagy, felforrósodik az agy, és szövi a maga hálóját.
  • Atya, kétségbe vagyok esve.
    - Fontos az, hogy a kétségbeesésedből nem csinálj fotelt, amelybe beleülsz.
  • Ne ítélkezzetek! De ha mégsem tudjátok ezt betartani, akkor se feledjétek: a hibák olyanok, mint a fűrészpor: a felszínen lebegnek. A gyöngyökért viszont a mélybe kell ereszkedni.
  • Egy fiatal szerzetes nagyon elégedetten járult apátja elé.
    - Atya - mondta -, végre legyőztem az utolsó illúziómat is.
    Az öreg így válaszolt:
    - Vigyázz, ez is csak illúzió.
  • "Nem az táplál bennünket, amit megeszünk, hanem amit megemésztünk. Nem az gazdagít bennünket, amit megkeresünk, hanem amit megtakarítunk. Nem az a hit üdvözít bennünket, amelyet megvallunk, hanem amelyet életre váltunk."
  • Ne feledd - figyelmeztette az egyik szerzetes a másikat - hogy amikor tanácsot kérünk, akkor valójában azt akarjuk, hogy valaki elfogadja a mi véleményünket...
  • Tudom, hogy egyes testvérek rosszat híresztelnek rólam - panaszkodott egy szerzetes idős társának.
    - Vigasztalódj - felelt az öreg - és ne feledd, hogy az emberek valóban azt gondolják, amit a hátad mögött mondanak rólad.
  • Az erényekkel kapcsolatban hongoztatta a boldog emlékű János atya:
    "Az erény, amely nem volt kitéve kísértésnek, nem erény, hanem csak hipotézis."
  • Az alázatosságról mondta János atya:
    "Ha egy centimétert lehajolsz, tízzel emelnek feljebb."
  • "Ha valaki szomorú, az azt jelenti, hogy majdnem mindig csak önmagára gondol" - állapította meg Hillárion atya.
  • Nem mindig könnyű eltalálni, mi a feladatom - panaszkodott a testvér az öreg szerzetesnek.
    - Az, amit a legkevésbé akarsz megtenni - magyarázta az öreg.
  • Melanchton atya ezt tanácsolta szerzetestársainak:
    - Csodáljátok azt, amit Isten megmutat, s ne azt keressétek, amit elrejt tőletek!
  • Dániel atya így vigasztalta a fiatal szerzetest, aki nagyon félt a szenvedéstől:
    "Aki fél a szenvedéstől, annak tudnia kell, hogy maga a félelem is szenvedést okoz."
  • -Szerinted testvér, mit kell követni: a szívet, vagy az értelmet? - kérdezte egy öreg szerzetes.
    -A szívet.
    - De miért?
    Egyszerű okból: a szív diktálja a kötelességeket, az értelem pedig kifogásokat talál, hogy ne kelljen megtenni őket.
  • Szeverin atya kedvenc mondása volt.
    "Milyen könnyen összetéveszthető a képzelet a szívvel! Hányan meg vannak győződve arról, hogy ha rágondolnak a megtérésre, már meg is tértek."
  • Miről tudhatom meg, hogy a kötelességemet teljesítem-e? - tette fel a kérdést egy szerzetes Sziszoész atyának.
    - Akkor teljesíted kötelességedet, amikor rájössz, hogy nincs kedved ahhoz, amit teszel.
  • Pömen atya mondta azoknak, akik az imádság felől érdeklődtek nála:
    - "Senki sem beszélhet az imáról, ha nem imádkozik, ha pedig imádkozik, akkor nincs rá szükség, hogy beszéljen róla."
  • Egy gondolat nyugtalanít állandóan vallotta be bizalmasan az egyik barát a másiknak. - Biztos vagyok benne, hogy az idén meghalok. Erre társa így válaszolt:
    A rögeszmék olyanok, mint a görcs. például a lábgörcs. Úgy szabadulunk meg tőlük a leggyorsabban, ha talpra állunk.

You have no rights to post comments