Lehallgatási botrány - mire jó a meta-adatbánya?
Az adatgyűjtési botrány rávilágított a tömeges adatelemzésben rejlő lehetőségekre és kockázatokra. Két tekintélyes amerikai internetguru szerint az adatelemzés elterjedése súlyos társadalmi következményekkel járhat.
„A nagy adatbánya (Big Data) is kitűnő eszköz, akárcsak a ragtapasz. Persze a ragtapasz nem sokat ér, ha műtétre van szükség, sőt, ilyen esetekben alkalmazása amputációhoz vezethet” – írja Jevgenyij Morozov ikonoklaszta internetguru a Slate-en.
A PRISM adatgyűjtési botrány kirobbanása óta adatlázban ég a világ. A titkosszolgálatok módszere ráirányította a figyelmet az internetes adatelemzésben rejlő lehetőségekre. A haladó szellemű technokrata internetguruk már a megfigyelési botrány előtt is a társadalmat, a tudományt és a gazdaságot megújító lehetőséget láttak a tömeges adatelemzésben. A „Big Data” a sci-fi és a vallásos áhítat elemeit is felhasználó mantrává vált – nem véletlen a tulajdonneveknek kijáró nagybetű. Térhódítása megállíthatatlannak látszik: a divatos statisztikai módszer felhasználása a választási kampánytól a társadalomtudományig, sőt hovatovább a bölcsésztudományokig terjed.
Morozov elismeri a tömeges adatelemzés előnyeit. Kétségtelen, hogy a statisztikai összefüggések feltárása fontos eszköze lehet a tudományos kutatásnak, a vásárlói szokások felmérésének vagy éppen a terrorizmus elleni harcnak. A statisztikai mintázatok azzal kecsegtetnek, hogy mélyebb elemzés nélkül is képesek leszünk bizonyos megfigyelésekre és előrejelzésekre. Ahogyan a Google keresőjének algoritmusai is rangsorolni tudják a találatokat a hivatkozások és a korábbi keresések alapján, anélkül, hogy elemezni kellene az oldalak tartalmát.
A módszernek azonban hátulütői is vannak – figyelmeztet Morozov. A statisztikai összefüggések gyakran téves következtetésre vezetnek. 2005-ben és 2006-ban az FBI például falafel-vásárlók azonosításával próbált kiszűrni iráni terroristákat.
Ennél is nagyobb baj, hogy a felületes statisztikai egybeesések elterelik a figyelmet a mélyebb összefüggésekről. Ha sikerül is így kiszűrni a potenciális terroristákat, az adatelemzés nem segít feltárni a radikalizálódás okát. Mint arra Mark Andrejevic Infobőség című, július elején megjelenő könyvében figyelmeztet, a tüneti kezelés egyeduralkodóvá válásával háttérbe szorul a problémák tartós megoldásához szükséges kvalitatív analízis. A statisztikai összefüggések bunkósbotként használhatók a közéletben, ami ellehetetleníti az értelmes politikai párbeszédet közös érdekű ügyekről, például a terrorizmus elleni harcban követendő módszerekről – figyelmeztet Morozov.
Jaron Lanier, a „virtuális valóság” fogalmát megalkotó informatikus szerint is súlyos mellékhatásai lehetnek a tömeges adatelemzés elterjedésének. Egyrészt túlzók a várakozások: hiába a megfigyelés, a bostoni maraton merénylőit sem sikerült kiszűrni. A robbantás elkerüléséhez e nélkül is bőven elég adat állt rendelkezésre – elég lett volna komolyan venni az orosz titkosszolgálatok figyelmeztetését, és pontosan felírni a későbbi elkövetők nevét.
Az igazi problémát azonban a szemlélet elterjedése okozhatja – véli Lanier. A híváslisták és az internetes látogatások történetének tárolása még nem azonos a totális megfigyelőállammal. Mert bármilyen gyenge is a statisztikai bizonyíték, a terrorizmus miatt rettegő köz ki fogja kényszeríteni az adatelemzést akár a személyiségi jogok korlátozása árán is. A fiatalok többsége már most is kézenfekvőnek tartja, hogy az interneten nincs privát szféra – idézi Lanier a statisztikákat, amiből arra következtet, hogy kis lépésekkel lassan mégis csak eljuthatunk el a Nagy Testvér államához.
(metazin)
