Kovács Gergely Mindszenty boldoggáavatásáról
Kovács Gergely okleveles posztulátor, a Mindszenty Alapítvány ügyvivője tartott előadást június 14-én Tapolcán a Nagyboldogasszony Római Katolikus Általános Iskolában Mindszenty József életéről és szentté avatási eljárásáról a Boldog Özséb Alapítvány meghívottjaként.
A Mindszenty József beszédeit megidéző eredeti hangfelvételekkel illusztrált előadásban Kovács Gergely felidézte a bíboros alakját, életútját, végigkísérve helytállóan vállalt küldetésének állomásain. Bemutatta személyiségének, életszentségének kiteljesedését gyermekkorától püspöki, majd esztergomi érseki tisztének betöltéséig s börtönévein át haláláig.
Bevezetőjében az előadó Mindszenty lelkipásztorkodásának két fő jellemzőjét emelte ki s elemezte az előadó: szigorúságát és atyai gondoskodó viszonyát a rábízottak iránt. Míg első állomáshelyén, Felsőpatyon úgy emlékeztek rá a hívek, hogy sosem látták mosolyogni, zalaegerszegi apátplébánosi időszakában már mint jó pásztort emlegették, aki minden hívéről tudott, rendszeresen látogatta a családokat, a hívek szükségleteiről is tudomása volt, segítette őket, rendszeresen járt a fővárosba, hogy földművelési, közösségi ügyeiket intézze. De azt is figyelte, s nem hagyta szó nélkül, ha valaki elkésett a miséről, elmulasztotta a szentgyónását. Törődött az Egyháztól eltávolodottakkal, s gondjaiba vette őket; többen vissza is tértek a közösségbe. „A pap beletartozik minden családba, ti pedig a lelkiatya családjába tartoztok” – mondta a zalaegerszegi híveknek, amikor elköszönt tőlük 1944-ben.
Sajnos a diktatúra idején volt néhány évtized, amikor Mindszenty szigorúságát félremagyarázták, olyan rágalmakkal illették, amelyek teljesen igazságtalan színben tüntették fel őt, hangzott el. Kovács Gergely egy közelmúltbeli szoboravató ünnepséget idézett, ahol egy politikus kimondottan Mindszenty „konokságáról, makacsságáról” szólt, ahelyett, hogy ezen szubjektív, minősítő kifejezések helyett hűségét, állhatatosságát említette volna. A bíborost az elmúlt évtizedekben kicsit beskatulyáztuk, jó és rossz irányba is – mondta, s ez még ma is megnehezíti az ő személyisége igazi felfedezését.
Hozzátette: a bíboros életében a legfontosabb pont, a hitvalló pap magatartása. Életszentsége kibontakozásában meghatározó volt gyermekéveiben szigorú édesapai neveltetése és drága édesanyja szerető, imádságban hordozó gondoskodása. Tovább erősítette áldozatvállaló vértanúi lelkületét a veszprémi püspöki szolgálat, illetve első letartóztatása a nyilasok által, a fogság Sopronkőhidán, majd az esztergomi érseki székben való küldetés XII. Piusz üzenetével: „te leszel az első, akinek vállalnod kell a bíborszínnel jelzett vértanúságot”.
A diktatúrabeli börtönévek, az emigráció évei tovább tágították, növelték lelkében, megnyilatkozásaiban, meghurcoltatásában, megkínzatásában a helytállás lelkületét a legnehezebb, legfájdalmasabb körülmények között is, mutatott rá az előadó. „A befelé tekintésre és a felfelé tekintésre a fegyház cellája nagyon alkalmas. S vannak hibáink, amelyekre az élet zsibvásárában sose eszméltünk volna rá. A börtönben többet gondolunk az örökkévalóságra. A végső dolgok, az eszkatalógia titokzatos világa úgy körülfognak, mint a zárka szinte testhezálló falai. Így jutunk a fogságban közelebb a szabadító kegyelemhez” – idézte Mindszenty gondolatait Kovács Gergely. Végezetül elmondta: a boldoggáavatásához a szükséges összegző tanulmány elkészül az idén, s a római Szenttéavatási Kongregáció kimondta, hogy nincs szükség további bizonyító anyagok gyűjtésére. A beküldött anyag teljes, elegendő arra, hogy döntést tudjanak hozni életszentségéről.
Toldi Éva/Magyar Kurír
