Egy pszichiáter a Notre Dame-ban történt incidensekről
A Notre Dame-ban történt öngyilkosság és a másnapi feminista akció nyomán a La Croix beszélgetést közölt Didier Cremniter pszichiáterrel, a párizsi orvos-pszichológiai ügyelet munkatársával, aki a két drámai eset után a szemtanúk segítségére sietett.
Május 21-én Dominique Venner történész egy lőfegyverrel megölte magát a párizsi Notre Dame-ban a melegházasság bevezetése elleni tiltakozásul. Másnap a Femen nevű radikális feminista szervezet egyik tagja hatolt be az épületbe, és eljátszotta, hogy szintén öngyilkosságot követ el. Mindkét jelenetnek ugyanazok az emberek: a katedrális személyzete és önkéntesei voltak a szemtanúi. Mivel ilyen esetekben az erős sokk hatására az érintettek 30 százalékánál utólagos stresszreakciók lépnek fel, a felelősök szakembert hívtak, hogy segítsen a Notre Dame munkatársainak feldolgozni a történteket.
„Nagy megbecsülést ébresztett bennem a templom dolgozóinak gyors helyzetfelismerése és azonnali segítő szándéka – nyilatkozta az esettel kapcsolatban Didier Cremniter pszichiáter. – Mindegy volt, hogy az illető sekrestyés, biztonsági őr vagy kegytárgyárus, mindannyian rögtön cselekedtek, hogy megvédjék a katedrális látogatóit, és segítsenek kiüríteni a templomot.”
A pszichiáter, akit gyakran hívnak öngyilkosságok szemtanúihoz, elmondta, hogy ha egy szakember mindjárt az eset után az érintettek segítségére siet, az utólagos stresszreakciók erősen mérsékelhetők. Az orvos elsődleges feladata ilyenkor az, hogy meghallgatja a szemtanúkat. Nagyon fontos, hogy az, aki kénytelen végignézni egy ilyen eseményt, el tudja mondani valakinek, milyen megrázkódtatást élt át ennek hatására. „Sajnos a templomból kikísért turistákat már nem tudjuk megtalálni és meghallgatni” – véli Cremniter.
„Egy ilyen teljesen váratlan és a helyszínhez nem illő jelenet először is meglepi és felzaklatja a szemlélőt, aki teljes értetlenséggel áll a helyzet előtt, hiszen egy spirituális épületben az ember azt feltételezi, hogy biztonságban van az erőszakos eseményektől. Ehhez járul még hozzá, hogy az öngyilkosság ellentétes a keresztény tanításokkal, tehát önmagában véve is sérti egy hívő ember értékrendjét, ha pedig templomban követik el, az egyenesen szentségtörésnek minősül” – folytatja a pszichiáter.
A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy másnap egy Femen-aktivista borította fel a templom nyugalmát, aki az előző napi esetet imitálva eljátszotta, hogy maga is öngyilkosságot követ el. Mindezt ugyanazon emberek jelenlétében, akik Dominique Venner öngyilkosságának is szemtanúi voltak. „Ez után a második eset után fordultak hozzánk segítségért” – mondja el a doktor. A feminista nő akcióját a templom újabb kiürítése követte, és a személyzet, melynek tagjai épp kezdtek felocsúdni az előző napi tragédia után, ismét egy evakuációt volt kénytelen végrehajtani.
„Egy ilyen sokkhatásra mindenki a maga módján reagál. A mi feladatunk abból áll, hogy naponta beszélgetünk a szemtanúkkal. A trauma súlyosságától függően általában egy héten keresztül találkozunk velük, de szükség esetén akár hosszabb ideig is – mondja Dr. Cremniter. – A Notre Dame-ban dolgozóknál valószínűleg nem lesz szükség ennél többre. Annak az öngyilkosságnak, amit egy másik férfi követett el május 16-án egy óvodában, sokkal súlyosabb következményei voltak, hiszen a jelenet kisgyermekek szeme láttára zajlott.”
Arra a kérdésre, hogy lát-e összefüggést a két eset között, a pszichiáter azt válaszolta, hogy ő maga is elgondolkodott ennek lehetőségén. „Társadalmi törést okozó válságok idején a hasonló jelenetek akár olyan mértékben is megszaporodhatnak, hogy járványszerűnek tekinthetők. A párizsi orvos-pszichológiai ügyeletnél eltöltött tizenöt évem alatt azt tapasztaltam, hogy a nyilvános öngyilkosságok száma egyre nő.”
A jelenség hátterében a szakember a társadalmat összetartó értékek meggyengülését gyanítja: „Egy olyan világban, ahol a technika és a virtuális valóság az úr, egyre több dolog mögül hiányzik az ember. Mi, pszichiáterek ezért is tartjuk nagyon fontosnak a személyes beszélgetést, a fizikai jelenlétet, mert csak ezek segítségével állíthatók helyre egy ember alapvető viszonyítási pontjai a társadalomban.”
La Croix/Magyar Kurír
