A Gandhi Gimnázium szomorú története kapcsán a roma oktatásról

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2013. június 01. szombat

A Magyar Pax Romana és az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem közös: „Lehet-e? - A pécsi Gandhi Gimnázium tanulságai” címmel tartott fórumot Budapesten. A pécsi Gandhi Gimnázium megalakulása óta a cigány nemzetiségi iskolák kérdése az egyik legvitatottabb pontja a cigány illetve magyar oktatás ügynek.

1992-ben Bogdán János és Derdák Tibor országgyűlési képviselő szervezésében alakult meg a Gandhi Gimnázium, nagyon alapfokon, de annál lelkesebben - ami a rendszerváltás idejét jellemezte. A tenni akarás sok tehetséges embert indított el, így a cigányság felemelkedése ügyében is. Felszabadultak a karanténba zárt szellemi erők. Elhatározták, hogy ott, ahol a cigány lakosság sűrűbben él, ott cigány nemzetiségi iskolát alapítanak a Gandhi mintájára.

Létre is jött szakmailag és emberileg egy kiváló összetételű alapítványi kuratórium, egy cigány nemzetiségi iskola létrehozására. A kuratórium tagjai között volt Radó Péter oktatásszociológus, Kállai Ernő egyetemi oktató, tudományos kutató, dr Horváth István ügyvéd, és a kormányt részéről Farkas Gabriella, valamint haláláig Bogdán János. (Ő autóbalesetben halt meg - hazaszállított egy diákot és visszafelé balesetet szenvedett. Négy gyermeket hagyott árván és feleségére Csovcsics Erikára maradt a gimnázium vezetése, aki ezután máig ható kiváló munkát végzett.)

A kuratóriumnak és a gimnázium vezetésének sikerült szakmailag kiváló tantestületet létre hozni, akik a szakmaiságuk mellett szívüket-lelküket adták a cigány gyerekek felzárkózásához és a gimnáziumi anyag elsajátításához. A gyerekek nagyon alacsony színvonalról jöttek, volt közöttük kisegítő iskolából való gyerek is.

A kollégium adta lehetőség más miliőt adott, mint a család lehúzó környezete, ahol a tanulásra való inspiráció is hiányzott, nem beszélve a szegényes ingerszegény életkörülményekről.

A pedagógusok elmentek a családokhoz, hogy gyermekeikről a saját környezetükben tudjanak beszélni. Így az iskola és a szülők között bizalmi kapcsolat alakult ki – nem úgy mint máshol, ahol a pedagógus behívatja a szülőt és olykor fogalma sincs a gyerek otthoni életéről. A gyerekek kiválasztását is megelőzte a családok felkeresése. A cigány szülők nem szívesen engedik el a gyereküket, ha nem biztosak abban, hogy jól bánnak velük.

A pedagógusok igyekeztek személyre szabott nevelési és pedagógiai programot kialakítani gyerekenként. Így lehetett az, hogy tizennyolc kezdő gyerekből mind a tizennyolc tovább tanult, némelyek külföldön neves cégeknél is megállják a helyüket. Az elmúlt években

Baranya megyében a cigány értelmiség aránya jelentősen megnőtt.

A Gandhi életében a politika világa jelentős változást hozott, különösen most. Az iskola működése a civil szervezetek működési költségének csökkentésével nagyon nagy nehézségekbe ütközött, jelentős közüzemi díj hátralékot halmozott fel. Tudjuk, hogy a jelenlegi kormány a civil szervezetek támogatását, lehetőségeit megnyirbálta, részben joggal, részben körültekintés nélkül. (Ezért is igyekeztek a civil szervezetek egyházi működtetőt keresni.)

A kormány illetékes államtitkára azzal a javaslattal állt elő, hogy szűnjön meg a Gandhi Gimnázium, nincs szükség cigány nemzetiségi gimnáziumra, aki akar tanuljon ott ahol a többségiek. Mentőövet nem kínáltak, nem volt fontos az elmúlt évek eredményessége. Végül kompromisszumos javaslatot fogadott el a kuratórium: egyharmad részben az alapítvány a tulajdonos, kétharmad részben állami fenntartású - ez legyen a megosztás.

Így azonban véget ért a korábbi minőségi munka, új kuratórium alakult, új iskolaigazgatót neveztek ki és a pedagógiai munka is más iskolai rend szerint működött. A cigány gyerekek felzárkóztatásáról nem lehetett szó, vagyis a hátrányos körülményekből jövőnek itt nincs helye.

Miért? - lehetne feltenni a kérdést. Csak találgatni lehet….talán azért, mert az elit szerint nem kell a cigány gyerekből mindenáron értelmiségit faragni….talán azért, mert kontroll nélküli oktatásra nincs szükség, mi lehet még abból….talán azért , mert a mélyszegénységben élőknek nem szabad a sok tanulásból eredően egyszer csak öntudatra ébredni?!

A kérdés körbe járható, de nyílt választ nem lehet rá kapni.

A jól beágyazott cigány megélhetési politikusok csak a saját érdeküket nézik - és különben is az ő értelmiséggé válásuk is elmaradt, de velük lehet látvány-politizálást csinálni. Csak közben kettészakadt az ország - cigányokra és nem cigányokra - (persze más szakadások is vannak) – ez egy időzített bomba alattunk.

Ha a kormányoknak illetve kormánynak őszinte szándéka lenne a cigánykérdés kezelésére, már jelentős változást lehetett volna elérni – hisz sok pénz volt erre elkülönítve – de hogy hova, mire ment el ez a sok pénz? Korekt beszámoló, elszámolás tudtommal még nem történt…

Ma is sok, érdek nélkül őszintén segíteni akaró emberrel találkozom – legtöbben belső lelkiismeretüktől vezetve szeretnék a cigányságot segíteni – de mintha a hatalom ezt nem akarná. Valamit tesznek - csak éppen nem azt ami ennek a népnek a felemelkedését jelenthetné. Nagy kár, hisz a cigányság itt él közöttünk, náluk a család létszáma nem attól függ, hogy mekkora a szegénység, élik Istentől kapott természetes életüket. Az élet szavát meg kellene értenünk nekünk is, annak az alapja pedig nem a jólétben van.

                                                                       Tarnóczi Mária

You have no rights to post comments